„A kerékpár fel- és lerakodásáról az utasnak kell gondoskodnia, erre a MÁV nem biztosít időt.”
Egy kellemes szombat délelőtti kerékpáros reklámfelvonulás után Debrecen-Csapókert állomáson üldögélek. Még van bő tíz percem a Nyíregyházára közlekedő 12:37-es vonat érkezéséig. A jegyemet és a kerékpárjegyet már megvetem, még egy kis csevejre is futotta (sokak által retteget, „könnyebb átugrani mint megkerülni” típusú) jegy-pénztáros nőcivel.  tovább »

Egy lap egy rendező naplójából.
Kevéssel múlt négy óra, a Csapó utca elejére érkezem. A kis CM sátorban KRESZtotó, rajzverseny, matricaosztás, DJ forgatja a korongokat. Bemutatkozom egy szervező srácnak. „Hello, jöttem segíteni a felvonuláson…ikszipszilonal beszéltem.” motyogom. Oké. Van még egy kis idő, nézegetem a kiállított tablókat. A helyi CM szervező egyesület filozófiája mellet sorakoznak a pártok helyi kerékpáros programjai. Elmosolyodok az egyik egy mondatos programján, mellette egy másikéhoz melléklelt táblázatokat nincs türelmem végigböngészni, csak a térképet bámulom…  tovább »

Szombati nap, kora délelőtt, a Mobilitási hét első napja. Megyek D-be, fejtágítás lesz. Ingyen kaptam a bringajegyet, egész jövő héten ingyér van. Mi sem hangozhat jobban egy éhenkórász egyetemistának, mint hogy a „paripa” ingyen utazik. Hmm fincsi!
Vonat késik. Áh nem gáz megszoktuk már, majd nem olyan öregesen rakjuk, mint általában. Megjön, felrakom. Van már ott egy tanyabájk; nem gond elférünk; első kocsiba ezen a vonalon úgyis kevesen szálnak. Első kupéba belépek, ha jönne mégis valalki elférjen tőlem a folyosón. Ifjúarcú kaller gyerek felszáll megáll, jön utána termetes kerek burájú kollega. Félig felszáll. Felső lépcsőn megáll, megragadja a bringám kormányát és pár erőteljes mozdulattal hangos szitkozódás közepette rángatja, húzza-tolja. Agyamban a pumpa egy pillanat alatt felkúszik, odapattanok:  tovább »