Egy lap egy rendező naplójából.
Kevéssel múlt négy óra, a Csapó utca elejére érkezem. A kis CM sátorban KRESZtotó, rajzverseny, matricaosztás, DJ forgatja a korongokat. Bemutatkozom egy szervező srácnak. „Hello, jöttem segíteni a felvonuláson…ikszipszilonal beszéltem.” motyogom. Oké. Van még egy kis idő, nézegetem a kiállított tablókat. A helyi CM szervező egyesület filozófiája mellet sorakoznak a pártok helyi kerékpáros programjai. Elmosolyodok az egyik egy mondatos programján, mellette egy másikéhoz melléklelt táblázatokat nincs türelmem végigböngészni, csak a térképet bámulom…
Fél hat, gyűlnek a bringások. A szomszédos téren is szétszélednek páran. A főszervező kiosztja a sárga mellényeket. Idén úgy döntöttek, hogy a híres „jólláthatósági” mellény lesz a szervezők egyenruhája. Szerintem tuti ötlet volt. Mivel a felvonulás alatt ránk sötétedett, jól szolgálta a biztonságunkat. Olcsóbb is mint egy nyomott póló, kicsit talán tekintélyt parancsolóbb is.
Rövid eligazítás után induláshoz gyülekeznek a szervezők a menet elején. Belőlem kitör a tenni akarás: „Gyere le a sínekről léciköszi!” Lekiabálok pár bringást a villamossínekről. *
Elindulok, a kereszteződés után ismét a síneken állok és már a jól megszokott szöveggel leterelek pár bringást a sínekről. Áh fog ez menni, tavaly sokkal többen tekertek rajta. Gurulok előre közben megint ugyan azt a srácot kiabálom re a sínről mint az előbb. * Ez azt hiszi ő a villamos? Szélen elég jól haladok, már ismét látom a felvezető autót. Közben új szöveget tanultam: „Menjetek a belső sávban léciköszi!” Ezt kéne elvileg, bevallom én sem gondoltam olyan komolyan. Tényleg nem fértek bele.
Itt a balról bejövő utcán szoktak aludni menni a trolibuszok. Most egy szürke kisautó fordul be onnan közénk. „Fúb@zeg! Te meg mi a tökömet csinálsz!” Szervező srác utánaered, megbeszélik, elkúszik valamerre. Beállok oda ahonnan kijött. Rápillantok a tömegre, fú de sokan vagyunk. Felnézek. Egy zöld autó néz velem farkasszemet. Áll pár lépésre, és mutogat, hogy áljak arrébb mert ő a letámasztott bringám és a sávelválasztó sziget között pont befér közénk. „Mivan fater?” Ijedtemben elkezdem neki mutogatni, hogy forduljon jobbra. Mutogat, gurul felém egy jó lépésnyit. Reflexből szétcsapom a karom. Na ez bevált úgy látszik, hátratolat, integet-magyaráz, kifordul, elhajt. Fú ez meleg volt.
Teszkóig sima lesz, addig van sávelválasztó sziget végig. Úhh jó lassan megyünk, le lehetne szállni. Biztos ez a felvonulás vezető taktika a rendőrségnél. Ezáltal összetömörödünk, nem hajtanak közén. Mellettünk pár autó dudál. Népünnepélyes hangulatot csinálnak. Kösszi srácok, tök jól esik , hogy velünk vagytok!
Nyugati utcán végig közvetlenül az autók mellet; jönnek mint az állat. Parás kicsit itt szélen menni. Kezd sötétedni is.
Böszörményi fincsi mi! Áll a szembe jövő sor. Miattunk áll. Majd máskor ők is bringával jönnek aztán elfelejtik a dugó fogalmát.
A Füredi saroknál elállunk az egyenesen haladó sávot. Nekem ez a kereszteződés személyes ügy. Tavaly itt mentek át valaki közöttünk. Csúnya-türelmetlen vezetőbácsi! Mellettünk fordulnak ki az autók. Egy lámpaváltásnál átlag ketten kiabálnak ki valamit az autóból. Nem hallok semmit mert pöfögnek is, nem szép tőlük.
Domusnál új szöveget tanulok: „Gyalogost engedjük el, figyej a gyalogosra lécciköszi!” Kis csapat gyalogos egy mamika vezetésével próbál átkelni közöttünk. Ezeknek nincs félelemérzetük? Elhiszem hogy zöld van a zebrának, de itt meg jön egy rakás bringás teccik tudni!
Bem térnél ismét egy potenciális közénk kanyarodó sávban találom magam. Villamosok is várnak, most miénk az elsőbbség. Az első kocsi egy tanuló. Próbálom mutogatni az oktatónak, hogy bocsi meg minden. Ülnek nyugodtan. Mögülük sorra a másik irányba kanyarodó sávba furakodnak. A villamosról kerek szemekkel néznek az utasok. A villamosvezető kikiabál: „Micsináltok, miez, meddigmég öccsi!? „Európai autómentes…debreceni felvonulás…már itt a vége…elnézést!” Kiáltom felé. „Automentes aaazt megmég! Marattatok volna otthon inkább! Nem is kellett volna…azt megmég !” Jaj, véletlenül elfordulok, nézem a zebrán a mamát, nehogy meginduljon ő is.
A nyíl utcába gurulunk. Jaj de ügyesek ezek a debreceni bringások! Az idén mindenki a jobb sávban marad ezen az irdatlan szűk és forgalmas utcán. Ú csak ezek a kamionok ne jönnének szemből, tiszta para. Kis trükkel már a az Árpádtérre teleportáltam magam. Közben egy a felvonulásunktól megriadt csikorgó gumikkal tolató egyén vág át előttem hátramenetben, egérutat keres. Te is inkább bringáznál, mint itt rodeózol.
Árpád térnél újabb kamikáze gyalogos. Ezeknek a gyalogoknak zsigereikben van, hogy ha zöld a lámpájuk mehetnek. Na most sincs kivétel, úgyhogy inkább kissé riadtan ordítom a gyalogosvészjelző szövegem. Mellette a motoros rendőr kérésének megfelelően, újdonsült szlogenem: „Siessetek egy picit köszike!” *
Egy kis trükk és a Vágóhíd utcai kocsisor előtt találom magam. Az előbbi motoros rendőr ismét mellettem. Azt kéri álljunk ide páran, szeretne előrébb menni inkább. Mindketten elmosolyodunk amikor elsőre nem sikerül kikönyörögnöm a sorból magamhoz egy rendezőt. Másodjára odapattan a segítség. Megpillantom a záró autó villogóit, próbálok „köszi-bocsit” inteni a velem farkas szemet néző autóknak. Fényszórójuk elvakít. Ez kicsit bohócosra sikeredhetett. Na mindegy azért „köszi-bocsit”!
Az állomásnál lévő felüljáró alatt irtó jól szólnak a kürtök. Jobb oldalt álló autók. Türelmesek, lekapcsolt lámpával állnak. Érti a bocsánatkérő integetésem. Mosolyog, visszainteget.
Állomásnál villamossín megint. Senki nem megy rá. Ügyesek, hisz bringások, megtanulták. Egy „kockakerekű” régi villamos előz be minket, alig hallani, ahogy mellénk ér.
Visszafele sima ügy, ez itt kérem immáron egy gyakorlott felvonuló társaság. Búcsút intek pár rendőrnek, mosolyognak, visszaintegetnek.
Visszaérve a tér másik részénél már javában folyik a politikai tüntetés. Igazán jól megférünk egymás közelségében.
Bringaemelés. Fú nekem aztán jó nehéz bringám van. Kellemesen oldalba is vágom magam a kormánnyal a leengedésnél.
* Bocsánatot kérek mindenkitől aki rossz néven vette a kurjongatásaimat. Nem szerettem volna vele senkit megbántani. Biztonságunk és mások biztonsága érdekében igyekeztem kiengedni a hangom. Szeretném, ha senki nem venné rossz néven. Oké!?
Tavasszal remélem találkozunk! :) Üdv! Gery