k, 2010-10-05 16:02 — shutruk

Szokásos módon indulni akartam egyetemre reggel, amikor észleltem, hogy az esőcseppek letérdeltek a gravitáció hatalma előtt, és ragaszkodnak a földetéréshez. Se kamásli, se vízhatatlan cókmók, se semmi nem volt nálam, amikor a szemem a Moszkvában beszerzett fejre rögzíthető esernyőre tévedt... Percekkel később egy esernyővel a fejemen kereszteztem merőlegesen az esőcseppek sietős útját, és amerre jártam, az emberek mosolyogtak rám, néhányan még nevettek is. Olyan foszlányokat sodort felém a menetszél, mint pl. "Dejóóóó", "Aztaaa", "De buliiiii", "Mekkora ötlet...".
Vidáman indult a napom, biztos mulatságos lehetett, ahogy egy esernyősfejű manus nevetve teker az esőben...
Ceterum censeo Carthaginem esse delendam.