Több hete is már annak, hogy megjártam a Calais - Boulogne távot, amihez a múltkor túl lusta voltam. Ez a körülbelül ötven kilométeres út nem volt nagy túra, de mégsem volt könnyű. Ugyanis a part menti útvonal telis-teli van emelkedőkkel. Az ember örül egy kis váratlan lejtőnek, de aztán megint meredek kapaszkodó jön. És ez így ment, (részemről) négy kimerítő órán át!

Megérkeztem ebbe a kis francia tengerparti városba, és egyből levedeltem pár Stellát a szomjamra egy helyben talált kis kávézóban. A vízálló kabátomat levetve ott, észre vettem, hogy mindenemet csurig átizzadtam.

A város értékes építészeti kincsei között van a látképből magasan kiemelkedő bazilikája. Ezt egy amatőr építész építette, egy pap! És attól nem is rossz. Inspiráló ez a meglepő tény, és most én is amatőr építész, hídmérnök, atomerőmű tervező, stb szeretnék lenni, habár nem vagyok pap. Csak álljatok bátran a kupolám alatt, menjetek át félelem nélkül a hidamon, és ne aggódjatok sugárveszélytől az erőművemben.

Jaj, a tengerparti városokban való biciklizésből elegem van. Megfigyelés útján fölfedeztem, hogy tele vannak meredek utcákkal, amiket én már nem bírok. A vízparttól a város szíve felé mindig kapaszkodni kell, míg a parthoz meg mindig lejt az út.

Ez valószínűleg azért van, mert a szárazföld a vízek közelében emelkedik jelentősen a vizek szintje felé, és beljebb már enyhébben emelkedik a szárazföldek átlag szint magassága köré. Ezt a fölfedezésemet közölni fogom a Geológiai Akadémiával. Lényegében azt állapítottam meg, hogy a kontinensek kiemelkednek a tengerekből, és hogy ez a partok közelében a legészrevehetőbb.

Addig is lapos helyet fogok most már keresni biciklizéshez. Talán Hollandiát, a magyar Alföldet, az orosz sztyeppét, az amerikai prérit...

Valaki más is átesett ezen:

http://www.routeyou.com/en-gb/route/view/147883/randonnee-a-velo/velo/bo...