Itt hiába siránkoztok, itt a bringások átlagnál nyitottabb, együttműködőbb és szolidárisabb <1 ezreléke van jelen, sőt, erős sarkításnak érzem e biciklisek ekézésését egy-egy főleg(csupán) csak bosszúságot okozó konfliktus miatt. Nem keresek statisztikákat, csak a saját kútfejemből:
Láttam vonat-szgk, busz-szgk, árok-szgk, tgk-kerékpár, szgk-robogó, szgk-gyalogos és szgk-motorkerékpár, kerékpár-kerékpár, kerékpár-gyalog, gyalog!-gyalog! ütközést. a négy utolsó nem volt halálos kimenetelű,sőt nyolc napon belüli, a három utolsó kivételével mindet a négykerekű vezetője okozta, és csak a vonatosnál volt ő is a halottak között. Egyszer gyalogosként az út szélén állva türelmesen vártam, hogy átkelhessek, és egy lovaskocsi kereke gurult végig a lábamon. Városi ficsúrok, szokjatok hozzá, hogy már nálatok is sok kerékpáros lesz az utcán! Magam részéről, rákiabálok a 25-el járdázóra, de nem remélhetem, hogy minddel találkozom, főleg nem, hogy megérti és elfogadja, amit szeretnék tőle. Gyakran megállok a zebránál, de a gyalogosok nagy része a mögöttem közeledő gépjárművekre mutatva nem lép le, szól, hogy menjek csak így tovább kell menjek. Próbáltam már mézesmázos és erélyes szavakkal is lecsalni, de rájöttem, ha egy szembejövő elüti, engem okolnak majd mind a ketten.
Másrészről, ha olyan kerékpárost készülök előzni, aki stabilan a kerékpárút jobb oldalát használja, nem érzek késztetést, hogy külön jelezzem. Ez a gyakoribb. Ha kacsázik, vagy hátratekingetés nélkül egymásmellettőzik, kénytelen vagyok lassítani és sűrű köszönömökkel jelezni szándékomat miközben már hátra is kell nézzek, nem jön e már mögöttem is valaki, valakik. Ez a ritkább. Ennél a síp vagy csengő jóval gyorsabb lehet, de még annyira nem siettem, hogy felesleges riadalmat keltsek.

-Úton az idő is csak út.-

Még sosem tapasztaltam ilyet, még csak hasonlót sem, pedig több mint 1 évtizede bringázom Budapesten. És én sem csinálok ilyet.