Legutóbbi biciklis utazásom során letekertem megint egy összesen 150 kilométeres távot.

Először Portsmouthba érkeztem vonattal, ahol volt egy egész fényes napom fürödni, tekeregni, nézegetni. A hely egy történelmi kikötő város, ahol Isambard Kingdom Brunel, a nagy mérnök is született.

Este indult az éjszakai komp, amin megvacsoráztam és jót aludtam. Reggelre frissen ébredve megreggeliztem, aztán kikötöttünk hamar Saint-Malo-ban.

Nem sokat teketóriáztam, mert most jött az igazi lábmunka. Mont Saint-Michel-be vettem egyből az utamat. Ez kis részben a parttól távolabbi vidéken, nagyobb részben pedig Bretagne tengerpartján vezetett.

Egészen jól ment a nehéz vasbiciklim, ami pedig ugye szokatlan jármű túrázásra. Ezért kicsit röstellkedve sütöttem le a szememet amikor csak más biciklisek jöttek szembe.

Kitaláltam egy megoldást, hogy tudhatnánk szégyenünkben tanyasi biciklinket álcázni egy túrán. Mi, a kevés hóbortos csudabogarak e világon, akik tanyasi bicajjal vágnak neki túráknak. :D

Tegyünk néhány fejes káposztát, meg jó mosatlan, földes takarmány répát a nyitott zsákjaink tetejibe. És máris tanyasiaknak látnak minket és nem szólnak meg minket elcsodálkozva azok a modern allumínijum biciklisek!

Mer úgyis tanyákon vezet át az út. Azt hiszik majd, hogy csak parasztok vagyunk, és nem is gondolják akkor, hogy mi is csak túrázunk. :DDD

Volt is elég tanya, és sokukban helyben eladó zöldség. Hagyma, fokhagyma, burgonya, minden. Traktorok vittek szalma bálákat olykor, és leálltam az útszélre, elengedni őket.

Pontorson, egy kedves hely nem messze már célomtól, kávéra hívogatott. Van ott egy elhagyottnak tűnő, elhanyagolt régi francia stílusú ház az állomásnál, ami mégis impozáns példája a díszes tégla munkának és a tipikus kéményes mansard tetőnek.

Onnan hamar érkeztem aztán már Mont Saint-Michel közelébe, ahol is megszálltam kora délután. A napom e csodásan szép hely bebarangolásával folytatódott.

Az ár-apályi félsziget nyúlvány egy sziklás, magas, kúpos hegy, aminek a tetejébe védő váras apátságot építettek a barátok. Ez bővült az évszázadok során. Annyira, hogy már majdnem McDonald's is van.

Megelőzendő krampusz-rosszaságú olvasók lehetséges velős véleményeit, hadd foglaljam össze az ő hullámhosszukon a vallási hátterét a helynek: pápák, papok, pópák, mind csak fiúcskapopsikákról ábrándoznak! :D

A könnyed vicceskedés mellett érdemes megismerni a régi elzárt monostorok világát. Itt egy nagy taposó kerékkel húzták föl egy meredek rampán az elemózsiát, és ettek nagy asztaloknál, nagy teremben. Csuklya, kereszt, kötél. Kövek, cellák. Tömény monostori történelem, akit érdekel, az majd úgyis bele bonyolódik. :-)

A kilátás a hegyről, és a hegy látványa a távolból, nagy élmény. Az építészet, a kerek norman kőtornyok és stílus, szintén érdekes tárgy mélyebb tanulmányozásra. De a közönséges látogató, mint én, az csak megy, néz, fényképez. Esetleg zabál is. :D

Jót aludtam megint, és másnap korán tekertem vissza, most csaknem végig a parton, Cancale felé. Ez a halász városka egy régi osztriga tenyésztő hely, ahol mindig frissen ehető a helyben betakarított kagyló meg más finom tengeri lény.

Később délután aztán vissza értem Saint-Maloba, ahol megint éjszakáztam. De előbb körbe tekertem a várost, aminek szintén nagy múltja van. A régi városrész a védőfalak között, csupa macskaköves kis utcákból áll, és lassan érdemes ott csak bicajozni, mert ráz, mint állat.

Volt csecse-becse elég. Ruha, ékszer, ajándék meg minden féle fényes boltokkal meg éttermekkel van telis teli majdnem minden utcája ennek a negyednek. De jobb is a friss szellős levegőre kimenni a város falra, és kinézni a tenger felé.

Két kis sziget van a közelben, és az egyikre apály idején ki lehet sétálni egy keskeny földnyelven. De most nem volt alkalmas a vízállás, és maradtam helyben. A nagyobbikon, a Grand Bé-n, nyugszik Chateaubriand, az író.

A kisebbiken, a Petit Bé-n, egy régi erőd áll, titkokat rejtő ajtajával a várossal szemben. Vauban, a nagy erődítmény újító hadmérnök tervezte.

A város kikötői és dokkjai igen forgalmasak, mind kereskedelmi, mind szórakozási hajózó célra, kisebb és nagyobb hajókat befogadva egyaránt. És a többi részén is vannak kellemes negyedek, nem csak a legnépszerűbb Intra Muros az.

Alkonyatkor elbicikliztem Dinard-ba, ahol nézgelődtem és megvacsoráztam. Ez divatos vitorlázó hely, és van homokos strandja és uszodája is. Tök sötétben jöttem vissza a gyorsforgalmin, és naná, hogy föltettem a pilácsaimat. Tíz után bújtam ágyba.

Másnap hűvös esős kezdet után egészen jól kicsicsásodott az idő, és besoroltam a komphoz. Azon aztán bóbiskoltam, most nem kabinban, hanem fekvő széken. Majd megebédeltem, és megint bóbiskoltam. Kora este érkeztünk vissza Portsmouthba, ahonnan aztán vonattal Londonba, és haza.

Vasparipámnak mindez meg se ártott, az meg se nyekkent. De utazási orgiám e pontján már kicsit érzem a lábaimban, derekamban, hogy nekem igen, mer én egy kicsit má nyekkenek. :DDD

http://www.ville-saint-malo.fr/

http://www.ot-montsaintmichel.com/en/accueil.htm

http://www.ville-cancale.fr/

http://www.ot-dinard.com/