11 elmúlt és még otthon tökölök. Tartalék elemet keresek a pulzusmérő övhöz. Pedig száraz a pálya, csapadék valószínűsége kicsi. Számító dögként Kecskemét felé terveztem venni az irányt. Elég volt szívni az előző vasárnap. 84 km-ből 70-t széllel szemben, háromszor is égi áldásban részesülve. 25-n este felkészültem a legrosszabbra. A 41 főúthoz hasonló szentháromság tábla erdőre. Megírtam az itinert egészen Kistelekig.
Nem jutottam messzire, Torontál utcánál meg kellett állni. Kint fogott az első fék. Hogyan tekeredett ki a szabályzó? Nem nyúltam hozzá, alvajáró és drogos sem vagyok. Valaki gonosz tréfára adta a fejét, míg bent kóboroltam szombat délután az Auchanban?
510 út jobbra fordul, 5 megy tovább, vasút fölött enyhe balos íven. A felüljáróról ki vagyunk tiltva. Legközelebb megnézem, alatta hogyan lehet átjutni. Igen, ezt megraktam illegálban. Grassalkovich 260 körül hasonló nem túl széles képződmény. Itt szabad a pálya. M0 fölött nem. Shell kútnál ki van téve. Pont a lehető legrosszabb helyen jön szembe egy LMZ-s Ford Focus. Nem villog, nem fordul vissza. Nagy kő esett le szívemről. Talán túlzottan is ellazulok, mert az első Pesten kívüli körforgalmon keresztül hajtok. Lehet, hogy volt tiltó tábla, mégse sikerült érzékelni. Első bekötőútnál ott díszeleg a merdzsó. Anyázva lefordulok balra, Ócsa felé. Egymást érik a kátyúk, ép aszfalt még mutatóba is alig akad. Még jó, hogy hamar véget ér ez a borzalom.
Dobok egy jobbost. Nem sokáig élvezem a príma aszfaltot. 3 agresszívan csaholó dög indul felém kerítés alatt kibújva. Nagyon hiányoztatok, rohadékok. Megállok az úttest túloldalán, leszállok. Paradox módon a legkisebb jön egész közel. Számoltam rá, hogy vidéken gond lehet a házőrzőkkel. Indulás előtt kéz alá, kormányra akasztottam U-lakatom. Úgy teszek, mintha hozzá akarnám vágni. Hátralép egyet, néhány másodperc után még közelebb jön. Gyorsabb, határozottabb mozdulattal imitálom a támadást. Hátrál kicsit, de nem akar lekopni. Bogár üzemmódban megteszünk pár métert. Mikor elég közel jár, bedobom a rád borul a drótcsacsi trükköt. Végre visszafordul a spanjaihoz. Kicsit még sétálok, néha hátranézek. Oké, tiszta a levegő, eltűntek. Folytatom a kerékpár rendeltetésszerű használatát.
Ócsán lendületből túlszaladok a Kiss János utcán. Szerencsére hamar észreveszem, 100 méteren belül, a Hősök terén visszafordulok. Jobbra 1 Tesco. Betérek ásványvizet venni. Hanyag voltam, otthon hagytam kiapadni a készletet. Az édességfüggőség gonosz szelleme megkísért. Magam sem értem, milyen paranormális jelenség révén a pénztárnál találok egy ötdarabos Tesco Rudi csomagot kosaram alján.
Kihajtva a parkolóból tábla jelzi: Dabas jobbra. FÉG Konvektor Zrt. telephelye mellett visz utam. Ócsa végén vasúti átjáró. Az út széle katasztrofális. Gyér forgalomnak köszönhetően sokat lehet a felezővonal közelében haladni. Legnagyobb meglepetésemre a vaspályán elhalad egy Siemens Desiro motorvonat. Álmomban sem gondoltam volna, hogy Bzmot-on kívül más is járhat ezen a tájon.
Inárcsi elágazásnál bepillantok balra. Szörnyülködök, milyen rongy állapotú út visz arra. Azt hittem ennél nincs lejjebb. Az élet kegyetlenül rám cáfolt. Tévedtem, nem kicsit, nagyot. 2. vasúti átjáró után kezdődött hosszúra nyúló vesszőfutásom. Kopóréteg vékony, folt hátán folt, sok helyen látszik az alap, szélen rengeteg kavics. Nemhogy egetverő, abszolút semmilyen lelkesedést nem vált ki belőlem, hogy ezen a vacakon zötyöghetek. De a jardok se harapták le a fejem Pest határában és ez a gesztus konfliktuskerülő irányba vitte viselkedésem. No, azért első stop táblás kereszteződésben az Örkény 16 km egyenesen felirat piszkálja egóm főúton tekerést kedvelő rosszabbik felét. Erőt veszek magamon, alapjában véve felderíteni indultam, nem illegálkodni. Ha már áldoztam időt az ötöst elkerülő szakaszokat papírra vetni, használjam is. Az útszéli árok árnyékos oldalán még volt hó.
Jobb oldalon a Dabasi Regionális Hulladéklerakó. Elhagyom. Később a fák között meglátok egy szabadon kóborló ebet. Már csak ez hiányzott a boldogsághoz. Fortuna újra rám mosolygott. Csavargó négylábú eltűnt a fák között. Bütykös hátsó gumi zaja sem csalta elő.
Megérkezek a harmadik vasúti átjáróhoz. Áthajtok, párszor 10 méterrel utána megállok fényképezni. Az út gyakorlatilag egysávos. Mindkét oldalán aszfalttöredékek és gödrök váltják egymást. Zajt hallottam. Kisvártatva megjelent forrása. M41 „Csörgő” dízelmozdony néhány kocsiból álló szerelvényt vontatott komótos tempóban.
Következő stop előtt pár kertes ház, jobb oldalon Dabas-Öregországút végét jelző tábla. Megyek tovább egyenesen a környék leglerongyoltabb állapotú útján. Mindkét oldalon kopár fák állnak. Nem lesz látványuktól jobb hangulatom. Mint a kilométerek óta fejem fölött szálló egyre szürkülő felhőtől sem.
3. stop táblánál az egyhangúság jegyében újra egyenesen haladtam tovább. Az előbb említett felhő megtréfált pár csepp vízzel nem messze az ötöstől. Ahol szentháromság táblába futottam. Használható aszfaltos alternatíva híján kb. 4-500 méter illegalitást bevállaltam. Örültem, hogy túl voltam a kerékpárral melegen ajánlott elkerülni szakaszon, mely Ócsa után kezdődött. Nem gondoltam, hogy később még akad 2 rázós szakasz.
Hernád Táborfalva kerülőutat választottam. A települések között 2 pálya mellett haladtam el. Quad park Örkény megörökítése komoly nehézségbe ütközött. Hiába használtam ellenfény témát, az eredmény túlexponáltnak néz ki és a növényzeten visszaköszön, milyen bensőséges viszonyban áll a kromatikus aberrációval az apró szenzor. Euroringnél szó szerint megelevenedett a téma. Mire megnyomtam az exponáló gombot, kimászott 2 kutya a kapu melletti nyíláson. Nem voltak se támadó, se kétkedő természetűek. Átváltoztam bogárrá és ezt a tényt kóstolgatás nélkül tudomásul vették.
Táborfalván majdnem az autópályáig el kellett menni, mire egy jobbossal célba vettem újra az ötöst. Bár puskámra felírtam, hányadik utcánál kell leborítani, eléggé indiszponált voltam az egymástól viszonylag távoli lehetőségek számbavételéhez.
Táborfalvát elhagyva jutalomjáték jött. Egyszámjegyű főút Felsőlajosig tartó rövid szakaszán nincs tiltva közlekedésünk. Kiélhettem perverz főutas hajlamaimat. Felsőlajoson nem sikerült felfedezni a kerékpárutat, csak a vasúti átjáró után. Felhajtottam rá. Mivel nagyon egyenetlen felülete, hamar érvényesítettem a minden út bringaút szlogent. 15-tel lehetett szüttyögni a keskeny vacakon. 17-nél többet nem is sikerült rajta menni. Simsonnal szembejövő középkorú fickónak se szakította le bukósisakját a szél. Rugózás jóvoltából neki komfortosabb lehetett az út. Vicces volt, ahogy mindketten próbáltuk előzékenyen szélre húzódva elengedni a másikat.
Ötösön elhajtottam a lajosmizsei MOL kútig. Pihenőt tartottam. Szénhidrát tartalék feltöltése céljából feláldozták magukat az ócsai Tesco-tól utazó Túró Rudik. Valahonnan itt is előkerült két eb. Tisztes távolságból adták elő kinézzük szádból a falatot műsort. Taktikájuk nem ért célt. Míg kidobtam egy kukába a csomagolást, csendben elsomfordáltak. Pihenő közben figyeltem a helyi rendőröket, akik kétszer is megfordultak közelemben. Második alkalommal megállítottak egy autóst. Igazoltatták. Míg papírjainak adatait diktálták be a központnak, csendben elosontam az út túloldalán. Alibiből felvettem a láthatósági mellényt. Háromnegyed négykor.
Végig az úttesten haladtam. Menetirány szerinti baloldalon sűrűn feltűnt a gyász. Semmilyen késztetést nem éreztem használatára. Yardok se jártak arrafelé. Puskámban szerepelt egy kitérő Méntelek irányába. Lemondtam róla, még sötétedés előtt a Hírös városba szerettem volna érni. Lajosmizsét elhagyva kellemes meglepetés ért. A silány gyász széles, sima aszfalttal burkolt kerékpárúttá avanzsált. Annyira megtetszett, hogy végig tekertem rajta. Mutatóba keresztezte 1-2 mellékutca. Sajnos hamar véget ért. Mivel tiltótábla nem volt, a főúton tekertem tovább.
M5 felüljárónál jött a legkellemetlenebb meglepetés. Két részletben. Egyre lassulva kúsztam fel. Agresszív ugatással kilőtt egy portáról a koromfekete dög. Hihetetlen mázlim van. Az ostoba állat átbújt a szalagkorlát alatt. Lent folytatta az üldözést, melyet a meredek rézsű hamar megszakított. Egyszerűen nem bírt felfutni rajta. Felkúsztam az M5 fölé. Hátranéztem. A lármára előkerült még 3 dög. Oké, ezt megúsztam. Túloldalt lefelé megeresztettem kicsit. Lendületből szálltam bele a szentháromság táblával védett 2*2 sávos dupla záróvonalas szörnyűségbe, mely a város és az autópálya közötti forgalmat hivatott bonyolítani. Csekély forgalom állt szemben a túloldalon várakozó 4 döggel. Tovább, ami a csövön kifér. Megrakom, csak pár km Kecskemét, bíztattam magam. Küldtem rendesen. Nagyjából félúton kiálltam egy vendéglátó egység parkolójába szusszanni egyet és legurítani a Balfi utolsó harmadát. A Nap már alacsonyan járt, mikor lefényképeztem az „Üdvözöljük Kodály városában!” táblát. Körforgalomból kifelé felhajtottam a gyászra. Állatira rázós még 15-tel is, de kit érdekel? Jó volt kipihenni az előző húzós etap fáradalmait. Budai út vége felé panelok mellett haladva akadt 1 brutálisabb tankcsapda és 1 komoly kiterjedésű anyagfolytonossági hiba.
Mátyás tér közelében visszatértem az útra. Egyenesen tovább a Jókai utca végéig, ahol kötelező jobbra fordulni a Piaristák terére. Megraktam a belső körutat. Van 2 körforgalom, amelyekre belső sávon kell bebújni, ha egyenesen akar kijönni szembe oldalon az ember. Nehezítésként Demszky bogyókkal kényszerítik rá a meggondolatlan gépjárművezetőket választott sávban maradásra. Sikerült bebújni az utolsó méteren mindkét esetben. Második pont a Rendőrség épülete előtt van…
Horváth Döme körút végén jobbra fordultam. A Mezei utca keresztezi az ötöst. Utána ingyenes vesekőkezelés következett maradandó izületi károsodással fűszerezve. Vasúti átjáró után az utca neve Juhász Gyulára változik. Végén jobbos, majd első lehetőségnél balos a Külső-Szegedi útra, melynek vége ötösbe fut a Knorr-Bremse telepe előtt. Próbáltam kikerülni a padkából kinövő merdzsó táblát, de járdát, vagy szeparált infrát nem láttam, ahol alibiből lazíthattam volna. Maradtak a virtuális leszarom tabletták és Fortunához fohászkodás, hogy most ne jöjjön erre rendőrautó. Eljutottam arra a szakaszra, aminek feltérképezése miatt elindultam. Milyen az ötös felülete Kecskemét városát elhagyva? Jelentem fos.
Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. telepe előtt van egy 500 méteres szakasz, ahonnan nem vagyunk kitiltva, azon felül mindenütt vadul burjánzó szentháromság táblák. A városon kívül kereszteztem 1 vasúti átjárót. Utána kicsivel éles minőségbeli ugrás pozitív irányba. Felújított, sima aszfalton haladtam tovább. Jókedvnek sírás lesz a vége. Sajnos az idill a városföldi elágazásnál megszakadt.
Brutális kráterek tömege jobb szélen. Egy kaptafára készültek. Meredek perem, a sok-sok évvel ezelőtt leterített és sokáig használt előző kopó rétegig érnek. Egyik-másik majd kiverte kezemből a kormányt. Kecskemét felé intenzív forgalom. Kis megszakítások akadtak a járműfolyamban. Kifelé szolidabb a volumen. Nagyon reménytelennek látszó esetekben közvetlenül az aszfalt tövében nőtt fűre hajtottam. Jobb tízzel zötyögni, mint otthagyni a fogamat. Kínszenvedés volt minden egyes méter, alig vártam a végét. Végül elérkeztem a következő minőségi változás helyére. Sima aszfalt, bal kanyar és távolban a várva várt tábla. Kunszállás jobbra 300 méter után. Fényképezés után elégedett vigyorral döcögtem a padka kövein. Kanyar után tudatosult bennem, hogy a naplemente egyben a hőmérséklet jól érzékelhető süllyedésével jár. Kabát, sapka, meleg kesztyű, vastag pulcsi segített helyreállítani hőháztartásom egyensúlyát. Sajnos a február 12-i börzsönyi túrán összeszedett megfázás erre a túrára is elkísért. Akármilyen lázas nyavalyával utálom az ágyat nyomni. Némi elővigyázatosság kifizetődő, ha az ember bevethető akar lenni a következő hétvégéken is.
Kereszteztem 1 vágányú vasútvonalat, áthajtottam M5 felett, egyenesen vitt keresztül utam Kunszálláson. Kifelé felhajtottam a kerékpárútra, mely menetirányom szerint bal oldalra esett. Sima, jó, csak 1 kívánságom volt. Az is teljesült. Pont jó helyen ért utol egy kocsi, megvilágította a táblát, mely jelezte Kiskunfélegyháza balra. Befordultam, hajtottam a sötétben. Figyelni kellett, nehogy elnézzem 1 enyhe jobbos után az elágazást. Büntetés lett volna visszakeveredni az ötösre. Oké, megvolt. Rövid egyenes után balra vitt az út. Jobb oldalon fóliasátrak sorakoztak minden udvaron. Szénhidrát pótlás ellenére elfáradtam. Ócsa környékén még 27-29 volt az utazó, itt már csak 21-22. Néha 1-1 kutya ugatását meghallva úgy tettem, mint aki határozottan odalép, de a sprint lehetősége elszállt az álomvilágba.
Gond nélkül haladtam a következő zöld tábláig. Annak rendje és módja szerint elnéztem, lefordultam balra. M5 felüljáró után nagyon nem stimmelt az útvonalterv és a valóság. Nulla késztetést éreztem visszafordulni, figyeltem az elhúzó autó hátsó lámpáját. Jobbra fordult és behajtott 1 körforgalomba. Tétován elindultam. Körforgalomból Kiskunfélegyháza irányába távoztam. Nem is rossz ez. Főleg, amit a vasúti átjáróban jobbra nézve láttam. Közel vagyok az állomáshoz. Az út jobbra fordul, egyik ház kerítésén megláttam, hol járok. Izsáki út, király. 100 méterre megy el a vasútállomás előtt. Némi üröm az örömben, hogy pár perc múlva indul a vonat. Karnyújtásnyira voltam a céltól, valamennyire sikerült rákapcsolni. Mielőtt belépnék az állomásra, megnéztem az időt. Annyira kevesen múlott, hogy a jó kurva….
Kértem a jegyet és jött a meglepetés. Óra 31 perckor indult a vonat. Rosszul emlékeztem, 19:11-es adat Kistelekhez tartozott. A pénztáros hölgy jó fej volt, bármiféle gáncsoskodás nélkül kiadta a kedvezményes kerékpárjegyet. 1 héttel korábban szájkaratézni kellett Hajdúszoboszlón ugyanezért, mert frusztrált kolléganője valami február 15-én megjelent rendeletre hivatkozott és nem akarta elfogadni az MK kártyát. Végül a Nyugatiban 17-n váltott jeggyel sikerült rávenni, üsse be a mágikus 9-6-1-3 számsort.
Tokkal vonóval 131 km-rel zártam a napot. Beláttam az ötös felejtős kategória, ha Kecskemétet akarom elhagyni. Kerülni kell délnyugatra vagy délkeletre.
A hátszél jótékony hatása megmutatkozott hétfőn és kedden is. Komoly túrák (vastagon 100 km feletti kategória) után általában csütörtök reggelre pofozódok helyre úgy, ahogy. Hétfőn és kedden reggel jelentős menetidő többlettel kell számolni a munkába tekerést. Ez esetben szerdán már gond nélkül hoztam a szokásos tempót.
Képek átköltöztetve a Google Plus-ra:
https://plus.google.com/photos/115142196554422587589/albums/591838105872...