A Mit hallgatol című, eredetileg zenei tárgyú blog az utóbbi napokban már-már kiöntött partjainál. Egy gazdag anyagot sodró áradattá duzzadt annak megszokott, lassú csordogálása.
A zene is a művészetek egyike. Hasznos és szerencsés az, hogy a Mit hallgatol blog rendelkezésünkre áll, megosztanunk e külön művészeti ágat érintő élményeinket és véleményeinket egymással.
Azonban én szükségesnek érzem egy általános művészeti blognak a bevezetését, hogy tisztán megőrizhessük a Mit hallgatol eredeti célját és értékes hagyományát.
A biciklis ember több, mint csupán egy bicikliző majom. Érdekelhetik őt a kultúra és a művészetek is. Sőt, lényéből eredően gyakran ő maga egy bizonyos kultúra megtestesítője.
Punk, graffiti, dreadlocks, tetoválás és test díszítő fém szerelvények állhatnak érdeklődése központjában. A kerékpáros élete tehát nagyon is művészet központú létezés, amit ki kell fejezni szavakkal, vitákban is.
Álljon ez a blog nyitva, és egyszerre védőn elkülönítve, mint a tűzálló téglafalazású kohó lángtere, a hevesen izzó művész szenvedélyek összecsapására, minden irányból!
;D
Rokokó biciklizés, mint
Rokokó biciklizés, mint művészet.
A rokokó biciklizés egy teljes életforma. Külsőségekben és belsőségekben egyaránt végsőkig kifinomult. Elsődleges üzenete az, hogy mindenki más csóró, aki nem rokokó biciklizik.
Ez nem csoda. Egy fej-elkapó, száj-tátító látvány amikor a külső Üllői úton, a tömeges dzsuvás japán autó márkák között felbukkan egy arany-fehér, gazdagon cikornyás rokokó kerékpár. Vezetője kétségtelenül főúri, hacsak nem királyi.
Lássuk ezt lelki szemeinkkel: hófehér selyemharisnyás lábszárak látszanak ki szalaggal elkötött élénk színű nadrág szárakból. A hímzett kabát és zsabós ing jól hangsúlyozzák a göndör, kékesfehér, nagy parókát.
Fényes fekete lakkcipők tekerik az arany pedálokat. A jármű váza csupa vastag virág és inda-szövevény, melyben pajkos angyalkák játszanak bújócskát. Mindez csupa báj. A küllők csiszolt smaragdokból formált, tekergő aspis kígyók, és a többi.
Szívesen fogadok hozzászólásokat, de figyelmeztetek, hogy semmilyen szélsőséges, tehát sem a giccset támogató, sem a másik véglettel sznoboskodó alacsony homlokúak véleményét itt én nem fogom békével eltűrni!
Akkor kezdheted magaddal a
Akkor kezdheted magaddal a nemtűrést, mert a leírt kerékpáros egy giccses sznob :D
Giccses sznob! Milyen
Giccses sznob! Milyen szokatlan párosítás!
Ó, rokokó... Arra gondoltam, hogy ha a Napkirály korában lett volna bicikli, s mégpedig nem más, mint éppen rokokó bicikli, akkor a Napkirály is giccses sznob lett volna?
Vagy, nem lehetséges, hogy a rokokóval pontosan megegyező küllemű új stílus születik majd teljesen függetlenül és történelmi kapcsolat nélkül? Például civilizáció hasadással.
És ugyanúgy a bicikli is, technikai formáját megőrizve, azt a jövőbeli rokokó küllemet kapja meg? Akkor is giccses sznobok fognak rajtuk bringázni? :-)))
Lehet, hogy múltban a
Lehet, hogy múltban a napkircsi, vagy a jövőben valamiízlésficam hatására ez nem lesz giccs, de itt és most az lenne.
:D Láttam külvárosi
:D
Láttam külvárosi bútorboltok kirakatában olyan pöffeteg, domború és cikornyás aranyozott meg márvány bútorokat, hogy az csak na!
Rokokót az embererknek! Plüss zsámoly és óriás tükör, elképesztő egyveleg, a csurig aranytól minden csak úgy csöpög, mint arany méz és hófehér tejszínhab.
Az arabok, a közelkeletiek veszik. :DDD
Európa barokk
Európa barokk fővárosának (Drezda) patinás épületeiben milyen boltok vannak rogyásig? Na milyenek? Amelyek ilyen művészi értékeket kínálnak! Bécsben dettó, de már a Váci utcában is láttam ilyen fajzatot. Ezek szrint erre van igény. Külön felhívnám a figyelmedet a háttérben a kis tüncyy <3 <3 <3 koronás angyalkára, amely már közelít a fejedelmi bicikliden bújócskázókhoz.
Nem jött be még a kép,
Nem jött be még a kép, majd megpróbálom megnézni egy másik terminálon később.
Komolyan, a késő barokk rokokó stílus, hogyha az eredeti, nem zavar gazdagságában és díszességében. Ugyan mi más illene jobban Versailles termeibe és folyosóira, vagy a kor templom belsőibe?
A stílus mai utánzatai émelyítően ízléstelenek számomra is. Még ha azok drága mesteri bútorasztalos munkák valamilyen jelen kori elnöki palotába is.
Ez jó! Gucci lehet. :-)
Ez jó! Gucci lehet. :-)
A hülyéskedések mellé: A
A hülyéskedések mellé:
A minimalista művészet, amilyennek egy darabja például a fal mellé állított kis deszkadarab, vagy a padló közepére helyezett tégla, nekem nem igazi művészet, és nekem nem tetszik mert számomra nem szép.
Nincs is abban elsajátítani való kézügyesség és mesterség, amilyen a klasszikus festészetben vagy szobrászatban szükséges. Ezért én alacsony rendűnek ítélem meg az olyan művészetnek nevezett tevékenységet, amelyik ilyen műveket termel ki.
Egy fajta lenézést is gyanítok az elkövetők részéről, a nagyközönség felé. Az elkövetők jól tudhatják, hogy bolondot csinálnak a nekik bedőlő egyszerűbb népekből, és röhöghetnek a markukba a hátuk mögött.
Ez az összefogóan koncept művészetnek nevezhető irány a Dadával meg a Művész Szarával kezdődhetett. Az első a nihilizmussal rokon, elvont kretinizmust tükrözi, míg a másik már obszcén is. Szerencsére én, az én beállítottságom miatt nem fordítok rájuk se időt, se pénzt.
A művészet nem attól
A művészet nem attól szép, mert szép. Ami öncélúan szép az a giccs. A művészet attól lesz szép és attól művészet, hogy az alkotónak van valamilyen mondanivalója. Aki megérti a mondanivalót, annak az művészet és szép. Aki nem érti meg, az sznob, de úton van a műértő státusz felé. Akinek meg a Szarvasbőgés holdfényben festmény vagy a Cigánybáró operett giccsek tetszenek, azt had ne minősítsem.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Igazat szólsz, de szerintem
Igazat szólsz, de szerintem mindez csak durva egyszerűsétéssel hangzik igaznak.
Léteznek lélegzet elállító szépségű műalkotások, melyeknek megpillantásukkor aligha érthetjük meg egyből mondanivalójukat. Ezeknek nyilván az a lényeges minőségük hat ránk nagy erővel, amit mi szépségnek ismerünk.
Azon hatás alatt, mint a gyermek a földíszített, fényes karácsonyfánál, a tiszta szépséget éljük át, mindenféle mélyebb filozófia és tudomány nélkül is.
Aztán, olyan műelemzés és magyarázat és mélyebb megértés után lehet, hogy az a szépség még inkább tündöklővé válik szemünkben, vagy esetleg éppen fordítva, hamisnak bizonyul.
Ami viszont nem ragad egyből minket meg egy feltűnő szépséggel, az is fölfedheti később számunkra a mélyebben fekvő szépségeit és úgy értékét.
Viszont marad egy kategória, ami egyből ronda is számunkra küllemre, és ráadásul belső rondaságot, értéktelenséget és tartós visszataszítást állapítunk meg bizalmunkkal ráfecsérelt erőfeszítéseink után is.
Az első benyomásunk általában tartós és érvényes marad egy műről. Hogy valami miért szép, és hogy mások unszolására meglátjuk e és elismerjük e azt, az mindig kérdéses maradhat.
Általánosan a kortárs
Általánosan a kortárs művészetről.
Ma a mai művészet kortárs, míg a múltban a múltkori művészet volt kortárs. A jövőben meg a jövőbeli lesz az.
Mégis, minden korban fontos tényezője marad minden képzőművészeti műalkotásnak az, hogy anyaga értékes legyen és nagy igénnyel és olyan ügyességgel és mesterséggel legyen az megmunkálva, ami csakis tehetség és küzdelmes elsajátítás útján szerezhető meg.
Egy másik fontos tényező, hogy tessék és szépnek mutatkozzék az a műalkotás a kortárs néző számára, és ne csak egyszer majd véletlen szerűen az eljövendő korok fedezzenek fel abban szépséget.
Ha ma egy kockamellű női szoborra pillantok és mellette pedig egy életszerűre, akkor én nem fogok az előzőben gyönyörködni, hanem inkább az utóbbiban. Lehet bár mindkét alkotás "kortárs".
Nem bánom, ha majd ötszáz év múlva fölfedezik és nagyra értékelik az előzőt alkotó, az ő korában meg nem értett művészt, és esetleg lekicsinylik és giccsgyárosnak nevezik a másikat.
nekem a magas homlokúakról
nekem a magas homlokúakról valahogy mindig a magas homlokereszű, különböző ősember-variánsok ugranak be :)
---
"Atyám, bocsáss meg nekem. Én egy féreg vagyok." - Kurgán
Nekem most meg az az angol
Nekem most meg az az angol antropológus professzor jutott eszembe, aki egy kísérlettel akarta megfejteni az ősember szeme fölötti csontduzzanatának a szerepét.
Egy ilyent készített magának valami képlékeny anyagból és fölragasztotta, és azzal járt kelt fél évig. Amikor levette, a kollégái kíváncsian kérdezték, hogy na, mire jutott? Vigyorogva válaszolta, hogy ez valamilyen figyelem felkeltő képződmény kellett legyen. :-)
Ja, ő volt az, csak rosszul
Ja, ő volt az, csak rosszul emlékeztem. Nem angol, hanem amerikai. És ő is a múzeumban van. Legalábbis a csontváza.
http://en.wikipedia.org/wiki/Grover_Krantz
http://www.telegraph.co.uk/news/obituaries/1386841/Grover-Krantz.html
Nem néztem, hogy ki volt a
Nem néztem, hogy ki volt a blogindító, aztán a felénél már gyanús lett nekem valami. Végigolvastam, aztán tippeltem egy kiadósat és megnéztem, hogy tényleg Hotyhogy neve díszeleg-é odafönt. Nyertem. :D
__
Zöld Mali Cobra, fehér Vuelta felnikkel és neonzöld bowdenházakkal, csontfehér sárvédőkkel, valamint vigyorgó bringás visszapillantós kék bukósisakkal.
Én azon röhögök, hogy
Én azon röhögök, hogy nem csak a blogbejegyzés az övé, hanem az első 3 komment is....megírta és megvitatta saját magával....:)
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
Jönnek már a dadaisták
Jönnek már a dadaisták ide, vitatkozni! Művész vagy! Csinálj nekem lécci egy rokokó bicajt, ha már bejelentkeztél. :D
"Az igazság létezik csak a
"Az igazság létezik csak a hazugságot találják ki!"
Braque
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
Mit értsek ez alatt? A
Mit értsek ez alatt? A hamis művészetre utalsz? Arra, ami mesterkélten és torzan tükröz, vagy nem igazan tükrözi a valóságot, az igazat?
Nem, azt hogy a fenti
Nem, azt hogy a fenti állításom igaz.
Egyébként Braque a festészetről beszélt.
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
A fenti állításod igaz.
A fenti állításod igaz. Nyitottam egy blogot és egyből bele telepítettem anyagot, nem félve attól, hogy esetleg azért bohócnak látsz.
Az igazság létezik, és amit én azzal az igazsággal kitaláltam, az mégse hamis.
Volt ott egy állandósult rovat ami megért már több új kiadást, a Mit hallgatol. Mi mindannyian hajlamosak vagyunk olykor elragadtatni magunkat és önfeledten offolni. Ez pedig bántó lehet a szerző számára, aki látja a tekintet nélkül rendetlenkedő magatartásunkat.
Elítélés nélkül egyikünk, meg sem szólalva, hogy csitt, ez itt nem szép, kivonulhat onnan, kivezetve egy tágas játszótérre a szertelen csapatot.
Én nem bánok olyan bohóc szerepet fölvenni, míg rászólni velem egyenlőkre viszont igazi pojácaság lenne.
Jó, de elsőnek kommentelni
Jó, de elsőnek kommentelni is rá 3X !?
Megnézted a követésben hogy válaszoltál már a bejegyezésedre? :-)
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
Megállapodhatunk abban,
Megállapodhatunk abban, hogy teljesen nevetségessé tettem magam. :DDD
Az én szememben nem. :)
Az én szememben nem. :)
Én már akkor tudtam,
Én már akkor tudtam, amikor a blogcím első szavát elolvastam a jobb oldalon. :P
Elég kontrasztos a két
Elég kontrasztos a két nyitó kép.
Ha folyamatában vesszük az alkotásokat, akkor úgy is lehet értelmezni (ez a művészi szabadság), hogy mire a kép elkészült... Én is elkészültem.
Vagy egy kritikai észrevétel a műről, esetleg: "Másnap nyugalomban" című (és az előző este kezdődő óriási buli vég...terméke)
Azonban nem értem a konzerváló doboz dátumát, amikor a dadaizmus a XX. szd. 20.-as éveiben elhalt.(vagy annak tartósságát akarják kifejezni?)
Magas ez, de majd csak felérek... egyszer :-)))
-pfhűűű, ennyi hüjjjeséget leírni...(nem értem magamat)- :-)))))
http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcR-eQb-0La7QxJDn_5eJbspeCwvB15gq...
-------------------------------------------
Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy Martinit.
Igen, kontrasztos. És
Igen, kontrasztos. És készakarva egy korból való, mai alkotások. A festmény még több is számomra, mint csupán alkotás, mert az műalkotás.
Meg kell mondanom, hogy nem állhatom a szarozó modern művészeket, hanem a tanult képzőművész, például egy festő mesterségét értékelem.
Az ellentétbe állított alkotások művésziségét ekképpen vizsgálom:
Tanulta e, és magas fokra kellett e neki képeznie végbélnyílását arra a beteg célra az alkotónak, hogy undorító agyszüleményét, az ő értéktelen konzervált szarát, beleszarja a konzervdobozba?
És tanulta e a festőművész a precíz ecsetvonásait, és a harmonikus képszerkesztést, a színek és színfoltok egyensúlyát, a fény és árnyék megjelenítését, az ülő alak pózát, a nyugalom, a kecsesség, az egyszerűség, a tisztaság ilyen művészi megmutatását? A szépségnek a megmutatását, művészi szépséggel?
A kontrasztos képek az értékrendemet illusztrálják egyenesen, és te elvontságot láttál meg bennük, kedves Meglátó! De magamra hárítom a hibát, és remélem, hogy a jópofa dadaizmusodat most majd mások, az arra hajlamosak, fölkapják és tovább elemzik. Te is művész vagy! :-)))
http://beta.tate.org.uk/art/work/T03415
Két érdekes "alkotást"
Két érdekes "alkotást" választottál.
A festmény 1928.-ban készült, amikor a dadaizmus szinte már csak egy rossz, polgár pukkasztó emlék volt.
A konzerv, azonban csak több évtizeddel később "műérkezett" egy újabb "lázadó" korszak előjeleként jelképezve a kemény, "szarok mindenre, csak nekem legyen jó" vízióját előre vetítve. Szerencsére eme vetület maradt "szubművészet", bár később ismét voltak polgárpukkasztó irányzatok.
-------------------------------------------
Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy Martinit.
Én a szarkonzervben több
Én a szarkonzervben több mondanivalót látok mint egy tucatportréban.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
A modell neve Marguerite
A modell neve Marguerite Kelsey volt, 1995.-ben halt meg.
Nem tucat portré, néhány festmény és fotó http://1.bp.blogspot.com/_nOO4Cx1amWo/ST8gmpERNWI/AAAAAAAACWQ/F2JC7c4D5B... készült róla. Egészen jó nő volt.
-------------------------------------------
Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy Martinit.
Aaahhh, ha rólam készülne
Aaahhh, ha rólam készülne egy portré, az kevésbé lenne művészet mint erről a spinéről?
Portréfestészet nekem nem művészet. Általában megrendelésre készülő pénzes munka. A sznobok adója a művészek oltárán.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Ebben nem vitatkozom veled,
Ebben nem vitatkozom veled, mert általában igazad van. A portrét általában a megélhetéshez készítették, amit rögvest fizettek is, ha csak...nem volt elégedetlen a megrendelő, mert hááát aki a zenét fizeti, annak a kívánságát kell teljesíteni és csak ezt követően jön a művészi szabadság.
És ettől fogva tök mindegy, hogy milyen "alkotásról" beszélünk, festmény, szobor, fotó, rajz, vagy bármi (szarral telt konzervdoboz). Lényeg hogy megtudja valahogyan mozgatni a szemlélő fantáziáját. Aztán mindenki azt lát bele amit akar, vagy amit hagynak a tudatába bele magyarázni.Ez utóbbi a legrohadtabb dolog a világon, hogy meggyőződésed, véleményed ellenére egészen mást akarnak veled elfogadtatni és a maguk képére formálni a Te saját ízlésedet.(na, megint visszatértünk a kortárs pénzszerzéshez) :-)))
Soha nem felejtem el, amikor művészettörténet órán az volt a jó felelet amit, a tankönyvből megtanultunk.
-------------------------------------------
Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy Martinit.
ilyen
ilyen volt:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/3/3a/Dora_Maar.gif
ilyen lesz:
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Dora_Maar_Au_Chat.jpg
Csiribá, csiribú!
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Egyet értek veled a
Egyet értek veled a művészet magyarázókról. Óvatosnak kell magunknak is, nem bele esnünk abba a hibába.
Én azt vallom, hogy elfogadható saját okainkat adnunk és megmutatnunk másoknak azt, hogy nekünk miért tetszik valamilyen műalkotás, hogy az számunkra miért szép.
Ez különösen nevelés során szükséges is, mert ezáltal irányt mutathatunk, erőltetés nélkül, gyerekeink ízlés fejlődéséhez ahhoz, hogy ők is fogalmat nyerjenek arról, mit jelent nekünk a jó és szép.
Más gondolkozók azt állíthatják, hogy gyerekeinknek úgyis más lehet majd a jó és szép, mert mindezek nem abszolút hanem relatív értékek.
Én és a hozzám hasonlók ezt az indoklást teljesen elutasítják, míg beismerni való a lehetőség:
Minden szép tanításunk ellenére, gyermekünk egyszer majd haza jön egy kiálló fémcsavarral a lékelt koponyájában, arcán egy óriás halálfej tetkóval, és punk berendezésű szobájában a polcra teszi új műgyüjteményét, a művész szarát.
Ki is vágnám én azt, de még vele együtt őt is, ha annyira ragaszkodna hozzá. És a falba verdesném a fejemet a punk zenére amit a magnóján találtam. Micsoda kudarc, micsoda kisiklott nevelés. Ilyen szerencsétlen tragédiáktól óvjon meg minket a jó ég! :-)))
Hotyhogy, ez egyébként
Hotyhogy, ez egyébként valóban tragédiába fulladhat. :) Vajon megéri-e tényleg ilyen merev művészetfilozófiát vallani, ha aztán annak az lesz az elmérgesedett, visszafordíthatatlan eredménye, hogy nem beszél többet veled a gyereked, mert abban a szenvedélyes értékteremtésben valami nagyon félresiklik, elborul az agyad, és olyat teszel, amit nem tud majd megbocsátani sohasem? És az egészet az okozta, hogy te nem vagy képes elfogadni azt, hogy egyszerűen csak nem olyan lett a gyereked, amilyennek te megálmodtad születése pillanatában? Aki nem mellesleg lehet, hogy pont azért lett punk, mert annyira merev művészetfilozófiát vallasz, hogy ő meg téged nem szeretne olyan merevnek látni? :)
Ez volt rám olyan nagy hatással, már gyerekként, figyeld csak:
http://www.youtube.com/watch?v=OJokaKwcHfU
Megfogtad a lényeget. Ez az
Megfogtad a lényeget. Ez az amiről az emberek csak beszélnek, hosszú filozófálgatásba fognak, TV műsorokat készítenek és azt elemzik, hogy miért nem?
Nem rébuszolok tovább.
Arról van szó, hogy csak igen kevesen fogadják el a másságot, a tolarencia, a pluralitás nagyon messze áll sokaktól.
Talán nincs idő a másik meghallgatásához?
Dehogynem! Lenne, csak nem akarjuk, mert eleve elzárkózunk az első vizuális benyomások alapján, mivel nem ezt éljük meg szubkörnyezetünkben.
És esetünkben arról van szó, hogy eleve előítéletesek vagyunk a Mi kultúránk szerinti elvárásoktól eltérők irányába.
Az idős hölgy, mert "normális" kinézetű volt az Őt megszólító, hajlandó volt eszmét futtatni, szakított rá időt, pedig az unoka nagyon fagyizni akart.
A punk figurától eleve elzárkózott minden megszólított, még ki is tért, rá se nézett, eleve kizárták a tudatukból.
A fiatal srác is csak addig "tűrte" amíg rá nem jött, hogy nem veszélyes rá a szelíd verbális és gyengéden átkaroló erőszak.
Nem vagyunk mindannyian befogadó típusok..., pedig más lenne a világ.
Kár, hogy a kísérlet helyszíne nem lett később áttéve a Róbert Károly kőrúti alujárónál húzódó vasúti rendező pályaudvar hátsó traktusára.
Ott kissé másként, nagyobb nyitottsággal fogadták volna megjelenéstől függetlenül, mert a "mezőny" sokkal szélesebb spektrumból tevődik össze.
Majd, talán, egyszer...?
-------------------------------------------
Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy Martinit.
A konzervszart nem hozhatja
A konzervszart nem hozhatja be a szülői otthonba. Ha nem élhet anélkül, akkor mennie kell neki is a sajátjába, ahova viheti.
Éppen azt akarom óvatosan leszögezni, hogy az iránymutatás az nem kényszer kormányzás abba a csupán óhajtott irányba. Az egyén szabad választása szentséges marad.
Én nem erőltetnék gondviselés alatt álló csemetéket valamilyen általam nagyra értékelt életstílusra vagy pályára, vagy művészeti stílus szeretetére. Az egyének érdeklődése eltérhet, és szeretett és nem szeretett dolgaik különbözhetnek.
A túlzott és kőszívű szülői keménység, ami már kevélység, megkeseríthet szülő-utód kapcsolatokat, életre szólóan is. S ilyen nem csak a punk imádás miatt történhet, hanem a rokokó imádás miatt is. :-)
Komolyan, akár biciklizés miatt is, amikor apuka meg anyuka kultusz szerűen, életstílus szerűen biciklizteti az egész családot, CM meg miegymás.
Gyerünk, kesztyűt föl, sálat, indulunk. Mindenki! Kész vagy már? De mi van, ha az egyik gyerkőc ezt irtózatosan útálja? Mert nem mehet külön, mert csak erőnek erejével erőltetik őt is arra, amit ő rühell. És alig várja, hogy felnőjön és csak azért is autóval fog mindig menni, és soha többé nem biciklivel! :D
(Meg fogom nézni a kapcsolt videót később. Itt most nem lehetséges.)
Csak a konzervszar nem
Csak a konzervszar nem maradhat, vagy van még valami, amivel ilyen viszonyban állsz? :D És ha például ajándékba kapna egy ilyen műalkotást, akkor sem tehetné a könyvespolcára abban az otthonban, ami mellesleg az övé is? :)
De értem én, hogy valahol meg kell húzni egy határt a szülőnek, de szerintem a konzervszar még nem annyira veszélyes dolog. :) Csak le kell ülni vele és beszélgetni, megérteni, hogy miért tetszik neki. Lehet, hogy olyat mond majd, amitől neked kettéáll a füled, viszont addig még nem is gondoltál rá.
A tárgyalt alkotás az egy
A tárgyalt alkotás az egy idővel korrodáló és szivárgásra képes dobozban tárolt, szennyezésre és fertőzésre képes, veszélyes szerves anyag. Már ennek a tudata maga egy kellemetlenség a gondolkodó elmében.
S ha ideálisan mégis hermetikus maradna a dolog, akkor is ott van a spirituális szinten nyugtalanító gondolat: Egy adag eltett, undorító, rothadó fekália van őrizgetve az ember életterében!
Nehéz specifikusan most más lehetséges nem kívánatos dolgokra gondolnom, amit nehezen tűrnék bárki tulajdonaként az én házamban, az én váramban, ahol én vagyok az úr. Maga a kérdés, az erre kanyarodó nevelési tárgy se könnyű.
Okos a javaslatod. Beszélgetni és megérteni kell. A művészethez visszatérve megint, csakis ilyen párbeszéd, megértés, és elfogadás kell, amikor fiatal emberek kiforratlanul utat keresnek maguknak.
Ha egy zenét tanuló gyermek nem szereti Bartókot például, akkor pedig valóban, semmi szín alatt ne erőltessük rá annak a gyakorlását. Játszhasson szabadon olyan szerzőktől darabokat, akiket ő szeret.
Az eredeti példám igen szélsőséges volt, pont a lázadó és a szülőktől teljesen mássá alakuló fiatalt bemutatva. De még a nem szélsőséges esetekben is felléphet összetűzés, ami nem ritka. Az önkényes, szülők távollétében véghez vitt bulik és lakásrombolások is a nevelendő fiatalok szembefordulását mutatja.
Minden esetben a kitagadás, megtagadás, eltaszítás meg ilyesmik, azok mind a legrosszabb, szívtelen vagy őrült lépések. A szeretettel olyankor mi történhet? Meghalhat? Az meg kell maradjon, és az mindent legyőz.
De ne offoljunk itt már, kérem! A művészetekről legyen itt szó! :-)))
"Az ürülék isten
"Az ürülék isten üzenete"
http://index.hu/kultur/klassz/wd0215/
http://index.hu/video/2008/02/16/emberi_uruleket_termel_az_emesztogep/?s...
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Rákattintottam,
Rákattintottam, áttekintettem. Ez gyorsan ment. :-)
Érdekes a szabadság fogalma korunkban, civilizációnkban. Más időkben, vagy máshol, az ilyen embert meghibbantként kezelnék egy zárt intézetben.
Most is minden valószínűséggel hibbant vagy elmebeteg az ilyen, csak hát közöttünk élhet szabadon. De én nem üldözném, nem kegyetlenkednék velük, mint ahogy azt régen vagy más helyeken tették.
A másik egy elvetélt emberi embriókból fülbevalókat készítő "művész" volt. Vele is rendjén bánt el a törvény, és nem fosztották meg szabadságától. Csupán tiltott obszcén anyag terjesztéséért kapott büntetést. Van ilyen. Anyag, ami a nagyközönségben undort vagy felháborodást kelthet.
http://en.wikipedia.org/wiki/Rick_Gibson
Persze, engem is
Persze, engem is nyugtalanítana egy kissé az a konzerv. Azért most elgondolkodtam azon, hogy ha a magántulajdonban lévő darabok közül egy műveletlen betörő elvinne egyet, mi történne. :D Mit mondana a műgyűjtő a helyszínelő rendőröknek, hogy mit is vittek el, és vajon a tudatlan betörő kinyitná-e azt a konzervdobozt saját rejtekhelyén? :)
Olyasmi lehet ez, mint a Mi ketten, meg a ló című alkotásban (a filmet még nem láttam), csak elmesélésből ismerem azt a jelenetet, hogy a ló végtermékét bőröndbe rejtik, majd azt meg valaki gyanútlanul ellopja.
A szeretet olyankor semlegessé alakul, de nyomokban szomorúságot tartalmazhat. Az viszont nem múlik el soha. :)
Műveletlen betörő. Ez
Műveletlen betörő. Ez tök jó gondolat. Kétféleképpen értelmezhetjük műveletlenségét.
Lehet, hogy nagyon is jól tudja, hogy mi az, és mégis értékes műtárgynak tartja a darabot és pont azért lopja el, hogy ő birtokolhassa azt. Ezért műveletlen ő is csakúgy, mint a tulajdonos.
A másik, általad felvázolt értelmezés szerint pedig azt hiheti, hogy az valami élelmiszer, és mint egy éhenkórász betörő, ki is nyithatja a dobozt, hogy befalhassa tartalmát. Jó étvágyat neki hozzá. :D
Hopp, ott ugrik egy milliót érő "műkincs". Volt, nincs. Olyan ez, mint drága régi borok gyűjtői akik árverésen fizetnek nagy összegeket egy-egy palackért. Aztán esetekben eltörik az üveg, és menteni ami menthető, megkóstolják a nedűt. Ami aztán kiköpni való, szörnyű löttynek bizonyul.
Megnéztem a videót. A
Megnéztem a videót. A magyar társadalom egy igen elszigetelt és elzárkózott társadalom, és ez világosan látszik is ebből a filmből.
Magyarországon az emberek általában bizalmatlanok és nem barátságosak az idegenekkel. Leginkább mosolytalanul, gondterhelt tekintettel és jó humor nélkül, önmagukba fordulva léteznek.
Nehezen nyílnak egyből és természetesen ki, és kurtán vagy zavarodottan reagálnak egy barátságos és természetes társasági bekapcsolódásra, közeledésre tőlük.
Még a testnyelv értelmezése is eltérhet a nyíltabb társadalmakban megszokotthoz. Egy ártatlan rámosolygás valakire sértődött és durva reakciót válthat ki belőle.
Nem csoda, hogy a nyugatias punk figura, az ő szabad és az átlagostól, a szürkétől eltérő küllemével nem tetszik az ilyen társadalmat képező többségnek, és kerülik is őt, mint valami leprást.
A norma követése hamis emberi osztály tudatot ültet el sokakban, akik aztán a szokatlan, a normától eltérő személyt hajlamosak az ő képzelt osztályuk alattiba sorolni, és lenézni őt és szóba se állni vele. Talán akkor viszont, hogyha az érdekükben állna.
Ez a pökhendiség és hűvös távolság tartás ugyanúgy megmutatkozhat, amikor például egy építő munkás vegyül, akár elfogadható tisztaságú bakancsával és munkaruhájával is, a bolti vásárlók közé, hogy megvegyen magának egy szedvicset.
Ott, az olyan magyar boltban, talán ő nem lesz úrnak szólítva, mint a többi más ember, és még tolvajnak is hihetik. Ő "csak" egy munkás. Munkaruhában, sisakkal, láthatóan kérges kezekkel.
A filmből én azt látom hogy a mohikán hajú srácot közömbösen kikerülők egyike se gondol naponta Istennel, és abból az okból kifolyólag se ismeri testvérét, és úgy nincs ideje és szava hozzá.
47. sz. hsz.:
http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20110109/az-onzo-gondolkodasrul-s-a...
Hasonlóan érdekes
Hasonlóan érdekes kísérlet:
http://www.youtube.com/watch?v=JqkQrcdwsj4
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Ebben nagyon nem értünk
Ebben nagyon nem értünk egyet! Te mikor jártál utoljára itthon egyébként? Akkor, amikor ez a film is készült? Ezer éve? Ez a hszed azon kívül, hogy az itt mindannyiunk által utált általánosításokból tartalmazott egy jó adagot, még csak nem is igaz.
Van egy közeli ismerősöm, aki külföldi, (Sierra Leone-i (ebből következtethetsz a színére is, ami nem olyan túl elterjedt hazánkban)), és ahányszor itt jár, imádja, mert el van olvadva az emberek kedvességétől. És nem az szdsz-pártházba járkál, (már ha egyáltalán van olyan). Nagyon széles társadalmi csoporttal találkozott, értelmiségiektől a vidéki szakmunkásokig, és egy rosz tapasztalata nem volt (ellentétben pl. Csehországgal, ahol a tesója él, és mindkettőjük szerint tök rasszita ott sok ember, a piacon befogják az orrukat az emberek, ha meglátják őket, ilyenek). Itt pont a Fővám téri csarnok a kedvenc helye.
Szerintem a magyar nép pont hogy a természetéből/történelméből kifolyólag vendégszeretőbb a környező népeknél. De nem is biztos, hogy csak a környezőeknél.
Én is utálom az
Én is utálom az általánosításokat. Vedd inkább úgy és értsd úgy, hogy nekem az a benyomásom, hogy számomra szokatlanul sok a barátságtalan ember a mai Magyarországon.
Azt is elfogultnak vélheted, de higyj inkább akár a szerencsétlenül szélsőséges valóságában az én benyomásomnak.
Amikor rövid időkre ellátogatok, akkor mindig történik valami szokatlan dolog. Jártamban-keltemben valami, máshol soha nem előforduló, igen zavaró emberi viselkedési mintát észlelek.
A múltkor például venni akartam egy hírlapot a vasútállomási újságosnál. Fizettem és elvettem az újságot. Az eladó elém tartott egy blokkot, és én nyúltam érte, hogy elvegyem.
A pillanat alatt lejátszódó cselekvésem ösztönszerű volt, azzal a gondolattal az eszemben, hogy a törvény előírja a blokk odaadását, és hogy milyen szép szabályos is itt az eladás. Még ha az a blokk nem is kell nekem egy olcsó hírlapért.
Igen ám, de a blokkot az előttem kiszolgált vevőnek szánta adni és nem nekem, mert ez is egy rendetlen keresztbe intézés, ami nem csak tipikusan magyar hanem francia is. Már velem foglalkozott, amikor a másik vevőt el sem intézte teljesen.
Szóval, azt mondta, az nem az én blokkom, s a bocsánat kérésemre azért mert tévedésből érte nyúltam, kérdezte, hogy kell blokk? Hát..., nem is tudtam szólni, mire odaadta nekem az én blokkomat a filléres újságért. Mintha az igazán kellene nekem... De jó, megköszöntem és mentem kifelé.
Erre utánam szól, hogy kell e még több. Értetlenül néztem rá vissza, hogy mit mond? Ismételve mutatott föl nekem blokkokat, hogy kell e még nekem blokk, mert van és tud adni.
Ekkor leesett nekem, hogy szemtelenkedni akart velem. Ez az ember szemtelenkedett velem a semmiért, mert őt én nem provokáltam semmivel azért. Egy pár szótlan másodpercig akartam fölfogni logikusan ezt a dolgot, és nehéz sóhaj jött rám közben.
Nem, nem kell a blokk, és az újság se kell ilyen viselkedés miatt ebben az árudában, adja vissza a pénzt, mondtam neki. Vissza adtam neki az újságot és ő meg durcásan nekem a pénzt. És fölizgatottan kimentem, újság nélkül.
A következő órákban az ilyen sérült emberekről és társadalomról elmélkedtem fölizgatva és szomorúan.
Arról gondolkodtam, hogy ez és hasonló barátságtalanság és utálatosság és gúny miért esik meg velem Magyarországon, és miért nem máshol, ahol jelentéktelen kis félreértések ugyanolyan emberiek, de az emberek mégsem látnak a másikban céltáblát, hogy őt a sivár lelki bajaik felgyűlt piszkával bántsák.
Nem hallottál még az
Nem hallottál még az újságblokk gyűjtő hobbiról? Van valahol a világban, aki szívesen cserélt volna veled, vagy akár pénzt is adott volna azokért a blokkokért.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
:-))) Nem hallottam róla. S
:-)))
Nem hallottam róla. S ha az újságos azért szólt utánam, hogy jóindulatúan ellásson engem ilyen gyűjteni való blokkokkal, akkor viszont be kell ismernem, hogy én voltam rosszhiszemű.
Már csak azért is, mert az ölni tudónak látszó szemét elmulasztottam orvosilag diagnosztizálni és helyesen megállapítani nála az őt szerencsétlenül sújtó Basedow-kórt.
Ezt a teljesen ártatlan embert tehát én ítéltem meg rossznak, de mégis a rosszaság bennem van és nem őbenne. Ez a balítéletem a lelkemen szárad. :D
No, hiába... Képzeld, a szokatlan másságom mennyivel több szokatlan reakciót szülne, ha Flintstone ruhámhoz még a sapi-szemüveget is hordanám!
A boltokban még mogorvábban szólnának rám az asszisztensek, hogy szemes kávét keresve a polcokon ne rázzam a kávés dobozt, mert az dobozos, tehát "nyilvánvalóan" nem szemes. Nekem tudnom illene, hogy mi az elterjedt szokás minden térségben, a szemes kávé becsomagolását illetően.
Meg a pénztárnál fizetve, hogy mit csinálok, mit akarok a készülékkel, amikor bele akarom dugni a bankkártyámat. Ja, azt nem tudtam, hogy olyan nincs és nem is ismeretes az értetlen pénztáros számára, amilyenbe máshol a vevő csúsztatja azt be.
A másság sokszor hülyének nézést szül, amit a legfölényesebb lenézéssel és tiszteletlenséggel demonstrál a szűk látókörű, türelmetlen és goromba ember.
A búval b****tt magyarság körében ritka a természetes, nyílt derű. Széles az én hazám, és bele fér abba Skócia vagy a magyar Alföld. És sokak mindenhol az enyéim, és az nekem nagyon fontos, hogy elterjedjen az egyiknél a másiknak az emberi értéke, és fordítva.
Azt én nem látom kedvességnek és jóságnak, amikor a magyar zebrán akarnak elgázolni engem, mert ellenfélként, ellenségként, leelőzni való, elnyomni való embertársként kezelnek.
Ha ilyen esetek Magyarországon kirívóak, akkor ugyan mit szűrjek le abból? Nem magyaroknak, hanem talán svájciaknak a komiszságát velem, és ugyanúgy, más emberekkel?
A mohikán hajas filmben látott mísz és elutasító temperamentuma a népnek, bármi történelmi oka is lehet annak, a felszín alatt nagyon is összefügg a gyakran felszínre törő rossz indulatokkal mások iránt.
Falu végén kurta kocsma... Hol az a felszabadult, mulató, összetartó, muzsikáló és éneklő közösség a Szamos partján meg minden magyar faluban, ahol, mint az írek kocsmáiban, a jókedv és nevetés, és egymás és idegenek megbecsülése jut kifejezésre, egy nyitottabb, barátságosabb jellemű magyar népért?
http://criticalmass.hu/blogbejegyzes/20080627/becsi-latogatas
Ott van a kurta kocsma
Ott van a kurta kocsma többszáz éve. De ha oda bemegy egy ilyen mohikánfejű, lehet hogy taraj nélkül jön ki.
A jókedvűen mulatozó katolikus írek kocsmájába ha bémegy egy protestáns angol mondjuk Manchester United-es sálban, akkor nem biztos, hogy meglesz a sála kimenetkor.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Nem bántam föladni a magas
Nem bántam föladni a magas labdát, hogy valaki azt jól lecsapja. :-)
Hát, akkor ha egy magyar lép be egy sivár magyar kocsmába, akkor is kikezdhet vele az őhozzá küllemben pontosan hasonló másik magyar, és jól összeverheti őt, semmi okból. És se zene, se tánc.
Akkor, mégis, melyik jobb? :D
De azér legyen már meg az
De azér legyen már meg az embernek a gógyija, az ég szerelmére! :D
Dublinban én nem fogom még véletlenül se önfeledten fütyörészni a Lilliburlerot.
http://www.youtube.com/watch?v=SISjSXsb1xU
Nálunk meg ne menj sárga
Nálunk meg ne menj sárga zokniban a kocsmába, mert jól megvernek, mocskos buzi!
Ha nem fütyülheted azt, amit akarsz, az már öncenzúra. Szintúgy a barna zokni.
A primitív ember mindenhol primitív. A másságot nem tolerálja.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Ez igaz, a primitív
Ez igaz, a primitív emberről. Ezért jó az mindenhol, ha kevésre fogynak, felvilágosodás és művelődés útján. És akkor a másságot eltűrők példamutató többségbe kerülnek minden emberi közösségben.
Addig is az öncenzúrázó óvatos ember az olyan éles veszélyben csupán túlélési ösztönét követi, megbocsájthatón.
Szó szerint ugyanígy
Szó szerint ugyanígy gondolkodtam, mint te. Aztán megszöktem ebből az országból, annyira elviselhetetlennek éreztem már a magyar embereket.
Nagyon jó, hogy így tettem, mert egyszer csak rájöttem, hogy tulajdonképpen az emberek mindenhol ugyanolyanok többé-kevésbé, csak van rajtuk egy olyan máz, amit a különböző kulturális jellegzetességek kötnek meg. De ha megkapargatod ezt a mázt, akkor bárhol a világon ugyanazt találod alatta. Abban a pillanatban, ahogyan erre rájöttem elfogott egy borzalmasan erős honvágy, aminek addig halvány nyoma sem volt bennem. Addig simán el tudtam volna képzelni, hogy sohasem jövök vissza. Aztán újra ráakadtam a CM honlapra, ahogyan biciklit kerestem magamnak, és a hozzászólásokat olvasgatva úgy voltam vele, hogyha csak pár olyan ember él Magyarországon, mint amilyenek itt jónéhányan, már érdemes visszamenni. Erre most kiderül, hogy nem is élsz itt. :D
Azóta történnek velem meg hasonlóan pozitív események, mint abban a másik országban, amióta megvan a csikkle, és azzal járok. Abban a pillanatban, amint a honvágytól szenvedve hazaértem, teljesen másképp láttam az embereket. Észrevettem, ha rámmosolyog egy idősebb néni, ki tudja miért, azelőtt sohasem mosolyogtak rám idősebb nénik. Nagyon nehéz volt megtanulnom visszamosolyogni ilyen helyzetben, de néha azért már sikerül. Azért nem mosolyognak rád vissza, mert nem értik a mosolygásod okát, de még ha rá is jönnek, nem volt, aki megtanítsa nekik, hogyan kell visszamosolyogni, vagy hogy egyáltalán a visszamosolygás, az nem is olyan rossz dolog. :)
Idegenként külföldre költözni teljesen más. Alapból nyitottnak kell lenned, hogy befogadjanak. Ha pedig egy külföldi jön ide, vele is nyitottabbak az emberek, mert ösztönösen érzik, hogy nem könnyű dolog. De ha te jössz haza idegenként, az nincs a homlokodra írva, ezért azt gondolják te is csak egy vagy a sok közül, akik itt szívnak ebben az anómiában már 20 éve, és furcsán néznek rád, amiért mosolyogsz. A legdurvább az, hogy már felnőtt egy generáció ebben az anómiában.
Nekem mindenem megvan, ha a csikkle megvan, teljesen mindegy, hogy hol élek. :)
Viszont az egyetlen dolog, amihez azóta sem tudok visszaszokni/hozzászokni, az a közlekedési morál. De erre fejlesztettem ki egy láthatatlan burkot. 107. hsz. :)
Erről már több helyen
Erről már több helyen osztottam itt az észt, talán pont Hotyhogynak is, szóval külföldi útjaim során pont a közlekedésre kihegyezett szemmel szoktam járkálni, és Európa-szerte inkább rossz a tapasztalatom, mint jó. És nem azért, mert a rosszabbat akarom látni csak! Olyan valaki létemre, aki már egyre nehezebben tudja elkerülni, hogy közlekedésbiztonsággal foglalkozó mérnök legyen, talán mondhatom, hogy próbálom szakmai szempontból, objektíven nézni ezeket a folyamatokat külföldön is, és nem igaz egyszerűen az, hogy akkora lenne ebben az ügyben a lemaradás a nagy nyugathoz képest. Ugyabaz a máz, amit te is mondasz! A német autóvezető Hegyeshalomnál berakja ám a kesztyűtartóba a lovagiasságot. A mázat pedig a német városok minden utcasarkán fellelhető kamerák tartják össze. Vagy az itt annyira istenített moderman-i utcán közlekedőkét is jelentős részben.
Akik tele szemetelik a
Akik tele szemetelik a saját kertjüket, azok számíthatnak is rá, hogy hozzájuk hasonló, rosszaságra hajlamos idegenek bedobálják majd az ő szemetjüket is oda.
De ahol tisztaság van és rend, és ahol a rendesség és a törvény betartása egy erős és példamutató többség igényére mindenkitől elvárt és számon kérhető, ott a rosszra hajlandó idegen is óvakodni fog attól, hogy rosszat tegyen.
Egy ilyen rendben tartott kertben, ami pedig perzsa alakjában isztán, ami egyben kertet és országot is jelent, aztán a benne élők akik annak urai is, majd földerülnek attól a kitakarított és rendbe tett környezetüktől.
Nem lesz okouk akkor majd a melankóliára meg a depresszióra meg az anális retencióra amivel ők generációkon át sokszor bántak egymással mogorván.
Sze-res-sük egy-mást gye-re-keeek... :D
Állítottam én mást? :)
Állítottam én mást? :) Ez pont olyan, mint a gyereknevelés. Hiába állítasz fel szabályokat, ha aztán egyik nap betartatod, másik nap nem. Ha nem vagy következetes, tiszteletet sem fogsz kapni. A tiszteletért keményen meg kell dolgozni. Az semmit sem ér, ha tehetetlenséged miatt megütöd a gyereked néha-néha, csak félelmet keltesz benne egy kis ideig talán, aztán később már azt sem. A konformistáknál működik csak ez, a non-konformistáknál a verés az nem szankció.
Egyébként tanulmányoztad már a hangyák közlekedési morálját? Én nagyon érdekesnek találom. :)
Hazai hangyák kiütik a
Hazai hangyák kiütik a másik kajáját, és ha közösen kell szállítani valamit, a csapat minden tagja más irányba akar menni. Bezzeg ha a boj az írottkői kilátó geschriebensteini oldalán van, akkor már minden más :D
Ezért a hsz-ért
Ezért a hsz-ért megbocsátom, hogy funkcionális analfabéta vagy. Rövid időn belül már ez a második monalizás, nemtom mi van veled mostanában, hogy így sikerül meglepned, még most is ezen nevetek. :)
Mostanában?? Szeretem azt
Mostanában?? Szeretem azt képzelni magamról, hogy én milyen halál humoros egy arc vagyok, közben meg mégsem annyira :) Ugyanakkor örülök, hogy az ellened elkövetett súlyos fórum-vétségeimet azért néha ki tudom kompenzálni egy-egy ilyesmi benyögéssel :)
Mindenkor nehéz szívvel
Mindenkor nehéz szívvel szólok ezekről a benyomásaimról az erős érzékenység és ellenkezés miatt. Nem könnyű elkerülni a lehetséges vádakat bigottságról.
Olyan sok alkalommal írtam már egy-egy meghökkentő szokatlanságról ami emberi gyarlóságból ered és ami máshol észrevehetően ritkábban fordul elő, ha ugyan előfordul.
Mosoly vagy derűs tekintet másokra, lehetne csupán hab a tortán. Mert ha csak torta van is már, akár hab nélkül is, az már édes. És az jó és elég.
A budapesti villamosok vezetőitől nem hallanánk akkor olyan faramuci, taknyoskodó, piszkoskodó bemondásokat, mint amilyen az "állhatsz az ajtóban, úgyse indulunk addig". Ilyesmit többször hallottam már. De nem hallottam az egyenes kéremet és köszönömöt, amit jó érzésű és türelmes villamosvezetők mondhatnának utasaiknak.
A durvaság és gorombaság aktív, és rosszabb mint a csak passzív kedvetlenség és mogorvaság. Ez utóbbi könnyebben feloldódik. S még könnyebben, ha van egy katalizátor, aki te is lehetsz.
Hát, én egyszer utaztam Budapestről a Balatonra egy zsúfolt vonaton, és nem tudtam, mi ütött az emberekbe ott azon a forró, ragyogó napon. Mint savanyú uborkák! Elkezdtem beszélgetni velük, és erre fél órán belül már mindenki beszélgetett mindenkivel, és jó kedv és nevetés ment, és kinyíltak a félénk, magukba zárt emberek.
Hát, még ha bohóc lennék! Akkor mi lett volna... De azt hiszem, hogy katalizátor voltam. Azt mondják, hogy nagy nyugalmat és biztonságot sugárzok ki, és állítólag lerí rólam, hogy messze földről való vagyok. Pedig nem hordok párizsi ruhát. Se bubifrizurát. :-)))
Ez egy előítélet, ami
Ez egy előítélet, ami gátolni képes a látásunkat, meglátnunk a lényeget a portréban: a megmutatott személyt.
Elmehetsz te is magadban vagy családoddal együtt egy hivatásos művész fényképésznek a műtermébe. Még a közönséges és népszerű jelen kori fénykép portré is, amit ott megrendelsz viszonylag olcsó áron, művészi és mesteri kivitelű lehet.
Én nem hiszem azt, hogy sznobnak kell lennie mindenkinek akiről valaha is művészi festmény vagy fénykép készült, akár még ha fizetett is azért a művésznek egy méltányos díjat.
Miért ne örülhetnénk látni például egy-egy régi zeneszerző képmását, akiknek műveit ismerve, még inkább megérthetünk úgy? Azáltal bele láthatunk lelkük tükrébe, öltözetükkel és környezetükkel és koruk más föltáró jeleivel.
De nem akkor, ha kemény előítéletet alakítunk ki a művészi portréról.
Azért láthatsz
Azért láthatsz tucatportrénak egy képet, mert nem veszed észre a közötte és az annak stílusát másolni akaró silány tucatutánzatok közötti különbséget.
Olaszországban például kirakat számra vehetünk olcsó műanyag meg gipsz Dávidokat, de az nem jelenti azt, hogy az eredeti, igazi, egyedi darab művészi értéke azonos azokéval.
Én olyan bunkó vagyok,
Én olyan bunkó vagyok, hogy nem tudok hozzászólni a témához :)
Nagyon jó irányba haladsz.
Nagyon jó irányba haladsz. A tudás kezdete a nemtudás tudása. Utána már a többi tudás jön magától.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Én meg még nem szólhatok
Én meg még nem szólhatok hozzá, várnom kell szerdáig... :)
Komatykoma is tud magának
Komatykoma is tud magának válaszolgatni, Próbálja Ki Ön Is! :)
Csakhogy én nem akarok. :)
Csakhogy én nem akarok. :) Különben is már mindent leírtam neked ott. Ez itt már csak a sznobok csatája. :)
Mellesleg nem is érzem
Mellesleg nem is érzem magam megszólítva, mert utoljára nyáron volt magas a homlokom, azóta meg csak ott van hajam, ahol nem kéne. Inverz-művelt vagyok :D
:)
:)
szerda csak egy szerda
szerda csak egy szerda csutortok jelzot se kap...
ő hajat mos pénteken és
ő hajat mos pénteken és szombatra megszárítja a nap...
Jut eszembe, ki volt ma
Jut eszembe, ki volt ma bringázni?
-------------------------------------------
Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy Martinit.
Még nem voltam. Várok a
Még nem voltam. Várok a rokokó bicajomra amit Frenkinél rendeltem meg. :-)
Előleg nélkül......?Se
Előleg nélkül......?Se testméretek, se erőnlét ismerete nélkül?Nálam ez nem divat.
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
Ahhhh, Te
Ahhhh, Te megélhetési....:-))))
Hát semmi alkotás teremtésre való vágy, csak a racionalizmus? :-)))
Intuíció, intuíció....!!! :-)
-------------------------------------------
Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy Martinit.
Költségek,
Költségek, költségek....:))))
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
Mentem szigorlatozni, marha
Mentem szigorlatozni, marha száj köll csikk volt. A bikelove még mindig nem érintett meg. Pláne mtb-n :D
- Mi a művészet? -
- Mi a művészet? - Kérdezte egy vöröshajú lelkész barátnőm egyszer, majd meg is válaszolta a maga bájos, németes kiejtésével:
- Egy Zsiguli a hálószobában.
Egyebet én sem mondhatok, kérem kapcsolja ki!
--------------------------
www.barzongorista.eu
Ez valami dadaista vicc?
Ez valami dadaista vicc? Mert nem értem.
Vittél már be egy Zsigulit
Vittél már be egy Zsigulit a hálószobába?
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
Én nem, de az emberek
Én nem, de az emberek mindenféle játékkal próbálkoznak a hálószobában, úgy kapok értesülést innen-onnan. Egy Zsiguli nem lehetne arra jó? :D
Próbáld meg bevinni, és
Próbáld meg bevinni, és rögtön rájössz mi benne a művészet.
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
Nincs Zsigulim.
Nincs Zsigulim.
s lassan hálószobád sem
s lassan hálószobád sem :)
Ez egyre inkabb dadaista
Ez egyre inkabb dadaista vonalakon megy. Bevezettek engem a suru sotet erdobe. Egy szot se ertek az egesz beszedetekbol. :-)
Veled kapcsolatban is vannak
Veled kapcsolatban is vannak egy páran így.
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
Művészet. Közelítsük
Művészet.
Közelítsük meg egy másik aspektusból.
Művészet nincs.
Miért? Azért mert minden mű elészültekor az alkotó, készítő, gyártó megélhetését hivatott közvetlenül, vagy közvetve elősegíteni, vagy biztosítani.
Lássunk először egy "primitív" példát.
Altamira.
Az ősember a maga kezdetleges, esetlen módján lerajzolta, az elejtendő állatot, hogy azt hogyan kell körülvenni és hol kell belevágni a fa karót.
Ezt ma ősi művészetként mutatják be, pedig csak funkcionális rajz volt az akkori jelennek és talán tapasztalat továbbítás a horda ifjabbik tagjainak a túlélés reményében.
Egy újabb példa, ami a közvetettséget mutatja a megélhetéshez.
Eiffel tornya. Egy csomó vas és szegecs. Első funkciója egy kiállítás tárgya, de célja a készítő hírének nevének megísmerése és egyúttal mérnöki munkájának elismertetése, ezzel várhatóan további munka megrendelések és bevételek generálása.
Ma ez torony, amely egyúttal Párizs jelképe, sok száz, talán ezer ember megélhetését biztosítja az elektromos művektől a képeslapok terjesztőiig.
Tehát minden tárgynak van valamilyen funkcionalitása, amely a közvetett és közvetlen megélhetést egy, vagy több személy számára biztosítja.
Vegyük akár Hotyhogy rokokó példáját. A stílus, egyúttal munkát teremtett, legyen az épület, ruházat, szórakozás, bármi ami ehhez kötődhet.
Akkor munka volt és a hivalkodásra alkalmassá tévő különleges formájú termékre volt igény, amit csak a kiváltságosok tudtak megfizetni, vagy pénzzel, vagy protekcióval, de mind a várható megélhetés reményében készült. A különlegességet kellett megfizetni.
Ma ezt művészetnek hívják. Ha eredeti, korabeli a tárgy akkor sokba kerül mert már kevés van belőle (akár a Mautritius) a friss gyártmányt a jelenlegi erre vágyók szintén megfizetik és lehet hírét vinni hogy milyen gazdag, befolyásos, tehetős, lehet hogy a sok látogatás nála még egyszer hasznot, megélhetést is hozhat.
Tehát a rokokó akkor és most is a megélhetést hivatott elősegíteni.
-------------------------------------------
Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy Martinit.
Nem művészet van, hanem a
Nem művészet van, hanem a művész. Akinek véleménye, mondanivalója van és a saját speciális egyéni módján ezt a többi ember tudomására szeretné hozni. És ez a művészet, a mondanivaló transzferálása. Az anyagi vonal csak másodlagos, a társadalomnak el kell tartania azokat a furcsa lényeket akik segítenek a világ jobb megértésében, jobban elviselhetővé tevésében.
Szerintem se Altamíra, se Eifel nem művészet.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Ezzel speciel nem tudok
Ezzel speciel nem tudok egyetérteni.
Sokáig nagyra tartottam a művészeket, és a művészetet.
Elmentem festménybecsüs tanfolyamra is.
Aztán oda költöztem ahol most vagyok.24 lakásos bérház.Van itt 4 festőművész,egy Jászai Mari díjas színésznő,egy színház igazgató helyettes rendező,egy operatőr,és egy színművészetire járó srác 3-ad éves.
Néha nem tudom kitolni az ajtón a bringát Kern Andrástól, meg ilyenek.
13 év alatt eljutottam oda hogy a művészek nagyon kedvesek és egyéniségek, de a legtöbbnek segg fogalma sincs arról, hogy mit csinál.
Transzformátor embereknek hívom őket.Bemegy az áram kijön- az áram megváltozva, a trafó búg és fogalma sincs róla mit csinál.
A néhány művészeti teoretikus és kritikus meg elméleteket alkot hozzá.Nagyon kevés az olyan művész aki valami koncepció mentén alkot.Egyszerűen csinálják ami az eszükbe jut.
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
Ettől ember az ember. Ha
Ettől ember az ember. Ha nem lenne művészet, akkor a termeszek, méhek, hangyák társaságába tartoznánk.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Ne keverjétek az
Ne keverjétek az iparművészetet a képzőművészettel! Az egyiknek funkcionális, mindennapi használati célja van, a másik pedig kizárólag az emberi gondolat és érzelem kifejezésére szolgál. Ugye ismerős, mikor valaki valahol panaszkodik, hogy széklábakat kell faragnia...
--------------------------
www.barzongorista.eu
A Futuristák szerint pl
A Futuristák szerint pl nem,a Bauhaus mozgalom szerint sem, és Marcell Duchamp szerint sem.Akkor most kinek van igaza?
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
Ha én mondjuk mindennap
Ha én mondjuk mindennap funkcionálisan zenét hallgatok a háttérben, akkor az a zenélés iparművészet? ;-) Csak ha este a MÜPÁ-ban hallgatom nyakkendőben akkor rendes előadóművészet?
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Nehéz éles határvonalat
Nehéz éles határvonalat meghúzni.
Pont a budapesti Iparművészeti Múzeum tetőcserepei jutnak eszembe. Ezek Zsolnay kerámiák, és szerintem maguk képzőművészeti alkotások. Mint részei egy épület tetőnek, kirekeszteni az esőt és a szelet, valójában funkcionális iparművészetiek is, a szintén művész építész terve szerint. A dolgok áthatnak egymás területeire.
Pont attól művészeti
Pont attól művészeti alkotások, hogy ilyen gyönyörűek és van bennük valami, amit a tervezője/alkotója ki akart fejezni. És ezért nem egy egyszerű mestermunka. És azért iparművészet, mert a funkcionalitás mindenekfelett áll. Ha ez egy olyan cserép lenne, amelyik (szándékosan) átengedi a vizet, akkor már beszélhetünk arról, hogy képzőművészeti alkotás-e, hiszen önkifejezési és nem használati eszköz. Nagyjából ezt a vonalat követik azok a művészek, akik kiemelve funkciójából egy-egy használati tárgyat új értelmet keresnek neki.
Magamra egyébként azt szoktam mondani, hogy zeneipari szakmunkás vagyok, mert nem tartom művészetnek, amit csinálok, illetve mikor pénzt keresek vele (amikor balettzenét csináltam, az már inkább iparművészet volt :) ), ráadásul ugye, mint egy jó szakmunkásnak órarend szerint kell dolgoznom. :)
--------------------------
www.barzongorista.eu
Meggyőzőn írsz, és
Meggyőzőn írsz, és elfogadom a lényeget: ahol a funkcionalitás mindenek fölött áll, az olyan művészi dolog iparművészeti alkotás.
A szándékosan vízáteresztő tetőcserép amit esetleg egy önkifejező képzőművész készít, az pedig nekem a selejthez hasonlít.
Olyan az, mint például a zéró menetemelkedésű csavar. Rendes hatszögletű feje van meg szára, de nem lehet becsavarni, mert a menet rajta csak egyetlen éles bevágás körbe. Na most ha egy géplakatos vagy esztergályos csinál olyant, akkor az egy elb...tt selejt amivel röhej tárgyává teszi magát.
Érdekesen, ha egy hasonló hülye művész találja azt ki és megcsinálja, akkor meg elismerést kap és kiállítják az ő selejtjét, mint értékes, érdekes műalkotást. Őrült egy világ.
Hál' Istennek, a zongora és más hangszerkészítők nem ilyen semmire kellő, üres önkifejezést hajszoló iparművészek akkor. Mert akár régies, cikornyás hangszerük, akár a letisztult vonalú újak, értékes funkció céljára készülnek művészien szépnek, korok eltérő ízlései szerint is. A zene céljára. Thank you for the music. :-)
A múltkorában olvastam egy
A múltkorában olvastam egy kínai városról ill. láttam egy videót is, ezt szívesen ajánlom figyelmetekbe. Dafen, a másolók városa:
http://citrom.puruttya.hu/bypost/2011/08/17/A_masolo_muveszek_varosa
http://youtu.be/O0_8F_znXnU
Köszi, megnéztem. Érdekes
Köszi, megnéztem. Érdekes volt. De nem e olcsóbb nagy színes nyomtatókon kinyomtatni még hűbb fotó reprodukciókat? :-)
Tehát. Innen, szigorúan
Tehát.
Innen, szigorúan sznobber felhasználásra :)
Sajnos, vagy szerencsére kicsit lemaradtam, mivel Meglátó is részben azt írta le, amit én akartam.
Nincs meghatározása a művészetnek! Az, hogy nem öncélú, és nem hazug, nem elég. Ha ehhez hozzávesszük, hogy nekem tetszik, tehát egy ember van, akinek tetszik, még az sem elég. Kell még az hozzá, hogy rávetüljön a gyanú, hogy az, amit a Művész csinál, az valóban művészet. Valami marha nagy hozzáértőnek már korábban meg kellett szellőztetnie valahol, hogy az, ami most épp tetszik nekem, művészet-szerű kategória. Ezért képzeli magát művésznek egy kortárs művész. Mert benne van a nevében!
Vannak művészi sportok. Ismerek pl. pár száz szinkronúszót személyesen. Sportolónak tartják magukat. Pedig benne van a művész szó, és szebb is az, amit ők csinálnak, mint amit egy magára jugoszláv zászlókat ragasztgató hibbant.
De akár más sportokat is vehetünk. Mivel némi rálátásom van a sportolók bizonyos rétegeire, bátran állíthatom, hogy ma Magyarországon sportból még az olimpiai bajnokaink sem élnek meg sok esetben. Mégis sportolnak, nem megélhetésből. Nekem néhány nem-művészi sport is tetszik, és a művelői is nyilván örömmel űzik ezeket. Mégsem művészet. Öncélúak, mert elismerésre vágynak? Hát ennyire van öncélú egy "művész" is, ha meg nem vágyik elismerésre, akkor meg pláne az.
Sejtettem egyébként, hogy a "kortárs" az nem az időbeli egyezésre utal, de azt gondoltam, hogy biztos rosszul gondolom, mert ennyire nem lehet korlátolt a névadó. Azért az masszív baromság volt a részéről, bárki is találta ki, hogy ilyen nevet adott egy művészeti korszaknak. Ezt azért beláthatod :P A 2345-ben a Plútóról cm-fórumozó hátistáknak meglesz a véleményük erről a gyökér korról emiatt, de legalább az megnyugtathatja majd őket, hogy legalább páran észrevették ezt az idiótaságot így 2012-ben is :D (Mondjuk én azt sem értettem soha, hogy az Újkor kezdetének 1517 körüli dátumai, de pláne a Legújabb kor kezdődátuma mikor fog változni. Vagy lesz Még Ezutánibb Legeslegújabb Kor ott, meg Még Kortársabb művészeti irányzat itt is? Már ebből látszik, hogy ezek hülyék :D)
A művészetnek nincs vége, mert el sem kezdődött. Azoknak, akik nagypofájúan, bárki által reprodukálható, vagy minimális produktum mellett önmagukat tartják művésznek, na azoknak vége lehetne.
A topikajánlót köszi, de előbb kommenteltem már bele, mint hogy linkelted volna nekem, szalll :P Mellesleg tényleg jó volt az a videó, de lehetett volna kicsit lassabb.
"Kell még az hozzá, hogy
"Kell még az hozzá, hogy rávetüljön a gyanú, hogy az, amit a Művész csinál, az valóban művészet. Valami marha nagy hozzáértőnek már korábban meg kellett szellőztetnie valahol, hogy az, ami most épp tetszik nekem, művészet-szerű kategória."
Na, ezt fejtsd ki nekem bővebben, kérlek, mert addig nem tudok válaszolni sem neked rendesen. Aludni sem fogok tudni most, annyira kíváncsi vagyok. :D
Ha jól értem, valakinek a füledbe kell súgnia azt, hogy tetszhet-e neked az adott dolog igazából, vagy sem? És neked ki az a valaki? Lehetek én? :P :D Ezentúl csak azt a művet szeretheted, amit én annak ítélek meg! :D
Hát pedig valahogy el kell
Hát pedig valahogy el kell aludnod a magyarázat nélkül :D
Én spec aludtam már, de a felső szomszéd állat- vagy nőkínzására felébredtem. Megnéztem akkor már a telefonom, h mennyi az idő, és épp nyitva volt a fórum is. Hát ne várd, h litániákat zengjek taccsszkrínről :P Elöljáróban annyit, hogy nem! :)
Na tudtál kicsit azért
Na tudtál kicsit azért pihizni ma? :)
Szóval félreértettél. Nem azt mondtam, hogy nekem konkrétan mire van szükségem, bár roppant csábos dolog lenne, ha lépten-nyomon ott teremnél, és megsúgnád nekem, hogy mikor látok művészetet, és mikor nem. :)
Arra akartam rámutatni, hogy amire már rásütötték a múltban, hogy Ez márpedig művészet, tessék is úgy kezelni!, onnantól az azon a téren alkotók úgy képzelhetik, hogy akár jót, akár (konzerv)szart csinálnak, esélyes, hogy magukat Művésznek nevezhetik.
Kimondottan kreatívnak tartottam pár éve egy srácot, aki olyan videóblogot vezetett, ameyen egy webkamerás kép volt róla, ahogy alszik, vagy csak úgy simán hempereg az ágyban. Mellette egy Donate! gomb, és addig szolgáltatta ezt az adást, amíg el nem ért egy kitűzött összeget. Ha nem lett volna öncélú, nevezte volna bárki művésznek? Nem, mert ez nem egy művészi teljesítmény. Bezzeg ha "neves" performer betűket ordít, az már mindjárt más!
Napok óta aludni sem tudok,
Napok óta aludni sem tudok, alkotói válságban vagyok, mert valami olyasmit kellene írnom, amitől neked elakad a szavad. De majd még megpróbálkozom a lehetetlennel. :D
A diskurzus során egyszer
A diskurzus során egyszer már kezdtél örülni, hogy nem tudok mit válaszolni, most én érzem ezt a kéjes örömöt :D
Na, várjál csak, majd
Na, várjál csak, majd olyat kapsz, hogy megemlegeted, amiért így felidegesítettél!
(juj :)
(juj :)
Na, kezdek kicsit már
Na, kezdek kicsit már meghülyülni ebben az értekezésben, mert van egy olyan érzésem, hogy ez egy végtelenített lemez. Többször elolvastam a magyarázatodat, de még mindig nem nagyon értem.
Tehát szerinted csak az csinálhat művészetet, akiről azt mondja valaki, hogy művész, és sohasem kerülhet alkotói válságba, mert mindig valami "nagy dolgot" kell alkotnia? Elég csak annyi, hogy nincs fűtés, és sapkában meg kesztyűben ül a művész a gép előtt, és látod, mi történik, hosszú napokon át tartó válság. :)
De azt akarom kiszedni belőled, hogy miért fáj neked az, hogy valakit művésznek mondanak, ha megfelel a kritériumoknak, amiket már leírtam neked, ugyanis az a meghatározása a művészetnek! :D
Mi neked a művészi teljesítmény? Hol van a választóvonal a bárki által reprodukálható és a nem minimális produktum között? Ez érdekel engem nagyon. :)
A webkamerás srác esete nem lehet nem öncélú, ilyen egyszerű. Életművész talán, ahogyan Komatykoma mondaná. Te pedig egy idióta vagy, hogy ilyen dolgot kreatívnak tartasz, de ez most mindegy is. :DDD
Nagyon érdekes példát hoztál fel egyébként a sportokkal. És pont ezért szeretem nézni a szinkronúszást, a műkorcsolyát, vagy műugrást. :) De egyik sem lehet soha művészet addig, amíg sport, mert a teljesítményre, meg a pontszámokra hajtanak. A sport nem öncélú, de nincs benne semmi művészi funkció, ezért nem művészet, ugyanakkor, amint elveszíti a sport funkcióját, azonnal művészetté válik ez a három, amit fent írtam, most hirtelen nem jut eszembe több. Ja de, még az ugribugri sportok is. Szóval van egy pár ilyen. :)
Egyetértünk abban, hogy elég hülyék voltak, akik kitalálták ezeket a korszak elnevezéseket, de azért nem volt könnyű dolguk szerintem. :) A hátatista irányzat előfutára még csak nem olyan rég kezdte meg tevékenykedését, idő kell ahhoz, hogy elismerést kapjon a műkedvelő, rideg, gázmaszkos közönségtől. Főleg, ha azok még ilyen korlátolt sznobok is! :)
Azonban ügyeljünk a helyesírásra, nehogy helytelen formájában terjedjen el ez az irányzat, és nehogy magunkra haragítsuk a CM Bizottság élő helyesírás ellenőrzőjét. :) "A hátatista kifejezés a 21. század derekától eredeztethető, amikor is egy ismeretlen, őrült, képzetlen divatdiktátorban, első csikklenélküli szájkölsikkes divatbemutatójának tervezése során, felötlött a „Mutasd a hátat!” alapkoncepció. Ennek az volt a lényege, hogy a modellek hátrafele jöttek ki a kifutóra, majd a hátukat mutatva távoztak. A hatalmas megrökönyödést követve futótűzként terjedt aztán el az összes művészeti ágban, mígnem már a civil lakosság is így fényképezkedett a saját használatra készült fotográfiákon, és hómvideókon." (egy 2120-as kiadású Művészeti Nagylexikon hátatista definíciója) :)
Korlátolt? Idióta? Mi ez a
Korlátolt? Idióta? Mi ez a bókmennyiség egy hszben? :) Nem von le ez a művészi értékből??
Nem értem ám, hogy mit nem értesz :D Ha én neves művész vagyok, a közönség áhítattal figyeli, ahogy jugoszláv zászlókat ragasztok magamra. Ha nem vagyok az, hanem csak pl. lemegyek ide a Ferenciek terére, és elkezdem csinálni ugyanazt, egy idő után elvinnének a nem létező elmeházba, talán még újra meg is nyitnák nekem. Mi a különbség? Hogy KI csinálta a művészetet. Nincs különbség, nincs határvonal, ugyanazt csak a környezet (mert az a38-on történik mindez, ahová az ember NYILVÁN a művészettel való találkozás érdekében megy), és az előadó személye miatt ítélik meg máshogy a zemberek, és nem tartják komplett idiótának a kortársat. Pedig én még tiszteletdíjat sem kérnék a Ferencieken mondjuk az FKF-től, vagya közteresektől.
És nem azért mondom ezt, mert keserűség szól belőlem amiatt, hogy nem vagyok művész. Azért, mert nálam, nálad, sokunknál semmivel nem több emberek meg azt mondják magukról, hogy azok. Mitől is?
Az alvó gyerek is ugyanakkora művész. A donate-gombbal csak a művészete nyer értéket. Semmivel sem kevesebb ő, mint akármelyik olyan művész, aki a művészetéből kíván megélni. Feltételezem, hogy ha valaki elmegy egyet fellépni, fest egy képet, csinál egy szobrot, akkor annak van valami ára, tiszteletdíja, gázsija, mittomén. Azt is valószínűnek tartom, hogy ezt előre közli, és nem csak annyit mond, hogy "Kedves Megrendelő, annyit adjon, amennyit jónak lát, de az se baj, ha semmit", és innentől máris MÉG ÖNCÉLÚBB, mint egy szinkronúszó OB, ahol kb előre borítékolva van, hogy a H2O nevű egyesület fog nyerni bundázások, meg bírói csalások eredményeképp, teljesítménytől totál függetlenül, a többiek pedig a saját, és a közönség örömére bemutatják a kűrjüket. Ez évek óta így megy, és nem hinném, hogy más lenne az ábra a többi pontozásos, szubjektív sportágban, csak max nem ennyire pofátlan, mint a szinkronúszásban. (Ilyen hosszú mondatot :D)
A hátista definíció nem rossz. Megvan ez a lexikon valami antikváriumban? :)
Csak ismerni kell a
Csak ismerni kell a kódrendszert, és akkor nem von le a művészi értékéből semmit sem. Egyébként is megmondtam, hogy olyat kapsz, hogy megemlegeted, és látod, így is lett. :D
Én viszont azt nem értem, hogy miért nem érted, amit én nem értek. Egyszer azt mondod, valami nagyot kellene alkotnia a művésznek, most meg már a helyszínnel is bajod van. :)
"Mi a különbség? Hogy KI csinálta a művészetet. Nincs különbség, nincs határvonal, ugyanazt csak a környezet (mert az a38-on történik mindez, ahová az ember NYILVÁN a művészettel való találkozás érdekében megy), és az előadó személye miatt ítélik meg máshogy a zemberek, és nem tartják komplett idiótának a kortársat."
Na, most fogtad meg a sznob ember lényegét. Csakhogy ennek semmi köze a művészethez. Ha te ismeretlenül kimész a Ferenciek terére, és jugoszláv zászlókat ragasztgatsz magadra, meg satírozgatsz, akkor te ugyanolyan művész vagy, mint a másik, én pedig ugyanolyan csodálattal figyelnélek, mintha az A38-on tennéd ugyanezt, feltéve persze, ha amúgy odalennék egy ilyen zászlóragasztgatósdiért. Még akkor is, ha mindenki más elmeháborodottnak nézne téged. Sőt, valószínűleg akkor lennék csak igazán oda a művészetedért. :)
Ellenben, ha nekem menne el az eszem, és egy napon kimennék a térre, és idióta dolgokat csinálnék ott, elvárnám, hogy emiatt még ne tarts engem elmeháborodottnak, csak egyszerűen fogadd el, hogy neked az nem tetszik, és lépj tovább. De még az is lehet, hogy két hét múlva mást találnék ki, és az viszont már tetszene neked.
A különbség közted és egy kortárs művész között annyi, hogy ő megy és csinálja (esetleg közben még képzi is magát valahol), te pedig csak a közlekkarra montizol, és nem állsz meg közben a Ferenciek terén, bár tudom, hogy titokban nagyon szeretnél valami olyasmit csinálni egyszer, amiért el akarnának téged vinni az elmegyógyintézetbe. :D (Én szeretnék egyszer olyat csinálni. :))
Az ellenértéktől próbáljunk meg most elvonatkoztatni, mert nem az határozza meg, hogy valami öncélú-e, vagy sem. Egy szükséges rossznak gondolom.
A nem öncélúság az nem azt jelenti, hogy semmilyen. Az alvó srác öncélú, semmilyen se, sosem lesz művészet. A 'nem öncélú' azt jelenti, hogy van valamilyen célja, funkciója, üzenete, 'mondanivalója' (bármennyire is utálom ezt a szót :)), ami a művészeten keresztül képződik le, jön létre, abban nyilvánul meg. De ez csak akkor lesz igazán jó, ha nem hazug, ha a művész és a befogadó is őszinte örömmel viszonyul a művészethez, az alkotáshoz, annak ellenére, hogy emellett esetleg még az ellenértéke is gazdát cserél.
Ezért volt művészet a versírásod is, mert annak a gúnyolódás, provokáció volt a célja. :)
De ha megmondod nekem, hogy mi volt az idióta alvóművésznek a célja, milyen üzenetet küldött a világnak, akkor még felülbírálom, hogy ő is művész-e, vagy sem, aztán megsúgom neked. :D
Szomorú dolog az, amit leírtál a szinkronúszásról, de akkor sem lesz addig művészet belőle, amíg az a 'cél', hogy nyerjenek, meg hogy közben testet edzenek. Ha csak egyszerűen azért ugranának a vízbe, hogy a közönséget szórakoztassák, örömöt okozzanak, és valami szépet hozzanak létre, akkor válna a szinkronúszás művészetté. De ehhez ki kellene zavarni a zsűrit, és kizárni őket, a bíróval együtt. :)
Kezded már érteni? :D Vagy indítsam be a befagyott fluxuskondenzátort a DeLorean-ben, és hozzam el neked a 2120-as lexikont, hogy megnézhesd, mit írnak benne a művészet szócikknél? :)
Tehát te úgy kívánsz
Tehát te úgy kívánsz nekem maradandó élményeket szerezni, hogy nagy nyilvánosság előtt alázol (már megint)? :D Ezzel nem fogod eloszlatni a rólad kialakult domina-képet, bár valszeg nem is akarod :DD
Azt meg elhiheted, hogy volt már olyan, hogy elvihettek volna az elmegyógyintézetbe, sőt, néha úgy érzem, ott jobban lehetne kommunikálni, mint a "normál" társadalomban.
A kimerítő magyarázatot is kösz, remélem te sem kaptál ínhüvelygyulát :)
(A szinkronúszásban mellesleg a bírók alkotják a zsűrit, és én szívem szerint kizavartam volna őket már 20 éve. Tavasszal viszont elvégzem majd a bíróképzőt, hogy belülről tudjam majd bomlasztani őket :D Bár lehet, hogy nem fogom őket túl sokáig bírni, és bevágom az összeset a vízbe. )
Miért nincsenek a
Miért nincsenek a szinkronúszóknak szép, például virág meg pillangó formájú orrcsipeszeik? Ez olyan lehangoló látvány, a síma orrcsipesz.
Egy hajcsavaró is sokkal szebb és vonzóbbá is teszi viselőjét, hogyha az nem csupán egy fa spulni, hanem színes és sziporkázó.
Lépjünk má előrre a zötvenes évek háziasszonyátul a modern díváig! Hálószobában vagy úszómedencében egyaránt. :D
Szerinted ha virág, meg
Szerinted ha virág, meg pillangó formája lenne, az szép lenne?? :D Sztem elég lol :D Mellesleg így is elveszik egy-egy a versenyek közben (leverik egymásét pl kiemelésnél), általában a csajok 1-2 tartalékkal mennek be, mert ha egy leesik, akkor nem mindenki tudja azt megcsinálni, hogy fejjel lefelé az orrában pont akkora nyomást tart, mint az aktuális víznyomás. Szóval nem lenne túl praktikus virágmezővel kezdeni a kűrt. :)
Pedig én csak egy kis
Pedig én csak egy kis boszorkány vagyok, bármennyire is mást gondolsz rólam. Azt egyébként már hónapokkal ezelőtt is sejtettem, hogy elmegyógyintézetbe való, idióta típus vagy, ezért is szeretek veled vitatkozni olyan nagyon a csíkosodásig. :)
Az ínhüvelyem rendben van, csak a kézfejem fagyott le majdnem, mert nem sikerült kesztyűben gépelni, mindig több billentyű nyomódott le, mint amennyinek kellett volna. :)
A korrupt bírók felszámolásához pedig sok sikert kívánok! :D
Nekem már évtizedek óta
Nekem már évtizedek óta van egy "művészi" formatervem. Igaz, még mindig csupán elképzelés amit mindeddig nem csináltam meg.
Mások, divattervező művészek, meghökkentő és hülye dolgai inspirálták a gondolatomat, kitalálni ezt. Egy szemüveg, amit nem az orr és a fülek tartanak, hanem a fejtetőre helyezett merev gömbhéj.
Ennek közepéből jön ki fölfelé, mint egy kocsány, egy hajlítható és mereven beállítható, karcsú gégecső, szép ívben le az arc, a szemek elé. S ennek végén pedig van a keret a lencsékkel. Lásd a csatolt képet. :DDD
Haaajj, ha iskolás korú lennék még! S mennénk osztálykirándulásra, amikor nagy szabadság van, jókedv és muri. Az ilyesmi dolgok tipikusan jók gátlástalan hülyéskedésre, feltűnésre, amit sokszor irigylek másokban, mert ők olyan extovertek, és én nem.
Én például szeretem a különleges fejfedőket, de túl gátlásos vagyok fölvenni például még egy piros pompomos sapkát is.
Szerintem sokunkban pont a gátlás az, hogy mi magunk ne csináljunk valami értéktelen és könnyen megvalósítható, meghökkentő semmiséget, amilyeneket sok ember, művészetnek beállítva olyant, csinál. Na, ők gátlástalanok. :D
Legyen akkor ez inkább
Legyen akkor ez inkább iparművészet.
Nem a gátlás, hanem a cenzúrát megelőző öncenzúra. Magam fiatalon eléggé színesen öltözködtem. Első munkahelyemen első hónap után kezdő mérnökként a műszaki igazgató magyarázgatta, hogy citromsárga és méregzöld párosítású felemás zoknim akadályt képez a szocialista termelésben.
Gátlástalanság lehet saját gátlások levetkőzése - ez pozitív, pl. egy színész, de lehet mások magánszférájának megsértése, pl. lakodalmas rock vasárnap délután nyitott ablak melletti üvöltetése. Nem finom itt a magyar nyelv.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Minden elismerésem a tiéd
Minden elismerésem a tiéd a felemás színű zoknijaidért. Éppen a múltkor szó esett a mintás zoknikról amiket nem szeretek, de te bátorító gondolatokat fűztél akkor is hozzá.
Igazából érdekesnek találom a divatot és az önkifejezést a választott ruhaviseletünkkel. Mostanában nyaranta hordok a nagy melegekben néha egy saját magam készítette lyukacsos trikót, ami Fred Flintstone rongyos trikójához hasonlít.
Egyszer beszálltam vele a földalattira, és éppen mellettem volt egy punk lány a művileg kiszaggatott, lyukacsos harisnyájával.
A lány nem bírt magával, úgy kellett neki mosolyognia és sugdolóznia a barátaival. Amikor vissza-visszafordult hogy egy-egy pillantást lopjon rólam, akkor elkaptam a tekitentét és összevigyorogtunk. :-)))
Én értékelem az állhatatos divatkövetőket is, akik ma például hegyes orrú ködvágó cipőben mennek, amikor az már nem is divat. De ők azóta mennek úgy, mióta az divat volt egyszer, és nem bánják.
Viszont, érdekesen, ha egyszer megint divatos lesz, valaki aki nem ismeri őket, megjegyezheti, hogy milyen menő divatos nekik a cipőjük. De ők tudják, hogy őnekik már akkor divatos volt, amikor senki se gondolta úgy.
A szemüveg se volt mindig a mai alakú. Volt a monokli, a lornyett, meg a drótkeretes tudós-szemüvegek, Pasteur meg Mengyelejev korából. Hát, ha így bátorítasz, még föl is veszem az én saját tervezésűemet! :D
A fókusztávolsággal baj
A fókusztávolsággal baj lenne. Vagy mocorog a szemüvegtartó sapi vagy hozzáragasztod a fejedhez? De talán kerékpáros sisakkal meg lehetne oldani, hiszen van a sisakra szerelhető apró tükör, ami állítólag működik.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
A törpedobálás is, ha
A törpedobálás is, ha elveszíti sport státuszát, művészetté fog válni! Ezt már szeretem. Mert sose értékeltem azt a törpék számára megalázó tevékenységet, mint sportot. :D
Honnan tudod te azt, hogy a
Honnan tudod te azt, hogy a törpék nem szeretik, ha dobálják őket? :D
Jól tudom én azt. Törpe
Jól tudom én azt. Törpe vagyok magam is. Az osztályban az utolsók között álltam magassági sorrendben felsorakoztatva.
Sejtheted, hogy unhatom már, amikor a nagyok minduntalan fölkapnak és elhajigálnak a távolba, csak úgy viccből, a maguk szórakoztatására.
Például volt egyszer régen az iskolában, hogy tornaórán szabad foglalkozás volt, és én bele erőltettem magam egy fájdalmas lótuszülésbe. Úgy üldögéltem a padlón, amikor egyszer csak az osztály óriása szívtelenül fölragadott és vagy fél méterrre fölemelve engem, elengedett.
A Newton által kimutatott erő úgy huppantott engem tehetetlenül a seggemre a kemény parkettán, hogy csak úgy nyekkentem, és nem kaptam levegőt egy jó percig. Azóta nézek gyanakvón minden óriásra és védelmezem törpe testvéreimet tőlük vérmesen. :D
Sajnálom, hogy ilyen rossz
Sajnálom, hogy ilyen rossz benyomásaid voltak a múltban az óriásokkal szemben. Én már nagyon régen voltam utoljára törpe, de úgy emlékszem vissza, hogy nagyon szerettem, ha dobálnak. Persze az is igaz, hogy vagy a vízbe, vagy matracra, vagy dunyhára estem. :DDD
A boldogan önfeledt és
A boldogan önfeledt és bízó gyermek, aki imádja, ha pörgetik, dobálják meg csiklandozzák őt! Öröm felnőttkorban is átadni magunkat ilyesmire annak, akit szeretünk. :-)
De nem így:
http://www.dailymail.co.uk/news/article-2085719/Dwarf-blames-Mike-Tindal...
Megértem felnőttek egyezményes cselekedeteit, de látod, hülyék rosszul értelmezhetik a vidámságot. A kép amit látnak, rossz üzenetet küld nekik.
Én nem mennék a végletekig politikai korrektséggel úgy, ahogy sokan teszik azt, de megértem egyes csoportok érzelmeit.
Képzeljük el, ha szórakoztató, színjáték szerű nőverés is elterjedt lenne. Egy erős férfi és egy gyönge, védtelen nő mímelnék egy ketrecben ezt. Aztán megtörténhet, hogy néhány brutális férfi félreérti ezt a színjátékot és normálisnak és elfogadhatónak tekinti a nőverést.
És a nők közül egyesek problémásnak és rossznak látnák ezt a kultúrát, ami ilyen képekkel félrevezetheti az embereket, és ami nők nem kívánt elnyomását eredményezheti.
Egyébként volt egy időszak, amikor páros korcsolyázásban általában egy megtermett férfi dobált meg emelgetett egy kicsi, pillekönnyű gyereklányt. Ez az irányzat is nagyon groteszk volt.
Nehéz ehhez a témához
Nehéz ehhez a témához hozzászólni, főleg, hogy te is érintett vagy a dologban. Én óriás nőként csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy az én titkos nagy vágyam az, hogy engem ily módon dobáljon valaki valami egészen puhára egyszer, és reményem, hogy talán az a valaki is lát ebben fantáziát. :D Viszont a nőveréses imitálás egyáltalán nem vonz egy kicsit se. :)
A cikkben szereplő törpe esetéhez pedig annyit tudok hozzáfűzni, hogy én kétféle megoldást javasolnék. Az egyik, hogy be kellene tiltani a dohányzást a kocsma előtt. A másik, hogy be kellene zárni az összes kocsmát. Na, de hogy pont a törpedobálást tiltsák be, azt azért talán mégse! :)
:-) Kíváncsivá tettél,
:-)
Kíváncsivá tettél, te óriás nő. Egyeztessünk.
Felnőtt példánnyá való lassú fejlődésem során végül is sikerült 172 cm-es magasságot megütnöm, ami mostanában már 170 felé zsugorodik vissza. Tudod, a kor. Meszesedő korongok, lassú meggörnyedési folyamat, stb.
A kezdeti girnyó, ötven valahány kilós ifjúkori alkatom hetvenhatot is elért a közelmúltban, ami mostanában szigorúan hatvannyolc-hatvankilenc, a naponta használt mérlegem szerint.
Na most a visszakanyarodás a művészethez. Láttam olyan modern balett előadást, amiben a lány emelgette a fiút! Hát az csudajópofa volt, és nagyon tetszett. Látod, modern, nekem vicces is, de tetszett. Művészi volt, és újszerű, szokatlan mozdulatokkal. Mint az emelgetés is benne.
Na, elvállalnál balett tánc partnernek, és emelgetnél engem? :DDD
Csöndben jegyzem meg, hogy
Csöndben jegyzem meg, hogy tizenpár éve volt (szigorúan csak hardveresen) fiú szinkronúszó Magyarországon, és asszem csapatban is szerepelt. Nem emlékszem kűrre, de az csodás lehetett, amikor egy spárgakiszúrást produkált, vagy esetleg kiemelték.
:D A spárgán egy nagy
:D
A spárgán egy nagy csomó lehetett talán látható. Valahogy így?
___%___
~~~|~~~
Kb :D Fürdőgatya (bugyi :)
Kb :D
Fürdőgatya (bugyi :) gondolom azért volt rajta, bár nem követtem a pályafutását (lány szinkronúszó van, akiről azóta az is lekerült (más meg bekerült) egy másik művészi irányzatban :D )
Akárhogyan számolgatom a
Akárhogyan számolgatom a méreteket, nem fog ez összejönni sehogy. Te törpeként, én óriásként majdnem ugyanakkorára gyarapodtunk. Az a baj, hogy én csak a tömegem felét tudom felemelni, azt is csak pár cm-re a földtől. Nem tudom, milyen emelésre gondoltál, egészen a fejem fölé kellene-e emelnem téged? :) Esetleg talán akkor lenne esélyünk ez ügyben, ha olyasvalaki lennél, mint Benjamin Button. :)
Érdekes ez a
Érdekes ez a teljesítményre, pontszámokra űzött dolog, a versenysport, amiért az nem lehet a szemedben művészet.
Én, aki pedig igen pedáns tudok olykor lenni, most a pedantéria ellen intek. Ne kategorizáljuk ilyen szigorúan elkülönítőn a dolgokat.
A műkorcsolyázásban, a jégtáncban vagy ritmikus gimnasztikában, és a klasszikus báltermi táncban is nagy művészi kifejező erőt láthatunk. A mozgás művészetét, az emberi test szépségét és tehetséget és képzettséget megmutatva.
Ha ezek verseny sportágak is, nem mindig versenyből űzik mégis a kedvelői. Ugyanakkor, még ha esetekben versenyből is, akkor is megmarad a művészi tartalmuk, szerintem.
És azt a művészi tartalmat ugyanúgy osztályozhatják, mint ahogy a művészeti akadémián a versenyző művészek kiállított műveit. Egy vagy kevesük kap kiváló díjfokozatot, és azért a díjért, mintha csak arany meg ezüst éremért a sportban, ugyan miért ne lehetne az pár nyertes festmény vagy szobor valódi műalkotás, a művészet terméke?
"A műkorcsolyázásban, a
"A műkorcsolyázásban, a jégtáncban vagy ritmikus gimnasztikában, és a klasszikus báltermi táncban is nagy művészi kifejező erőt láthatunk. A mozgás művészetét, az emberi test szépségét és tehetséget és képzettséget megmutatva."
Emiatt válhatnának művészetté akkor, ha a programjukat a közönségnek állítanák össze.
"Ha ezek verseny sportágak is, nem mindig versenyből űzik mégis a kedvelői. Ugyanakkor, még ha esetekben versenyből is, akkor is megmarad a művészi tartalmuk, szerintem."
Megmarad a művészi tartalom, vagy a szépség, (mert valami ilyesmit is pontoznak, azt hiszem), de nem lesz ettől még művészet. Ha profi szinten akarod űzni, akkor muszáj, hogy elsősorban versenyzőként, sportolóként tekints magadra, különben esélyed sincs nyerni. Márpedig az kell, hogy legyen az elsődleges cél, még akkor is, ha az összes bíró korrupt. A programjukat a strigulák miatt, a minél magasabb pontszámokért alakítják olyanra, amilyen, vagy akár még taktikáznak is közben. Nem a közönség a lényeg, ők leginkább szurkolók.
Érdekes ez a kérdés, és
Érdekes ez a kérdés, és nem válaszolhatjuk meg általánosan, szerintem. Ez szubjektív, hogy mi mit érzünk művészetnek. Még a versenysportokban is létezhet, hogy úgy érezzük és mondjuk is, hogy művészi szintre viszik azokat egyes művelőik.
A profi szintű és azért gyakran eltorzult, korrupt versengés valóban eltompíthat egy ilyen tiszta és eszményi csillogást, a művésziséget. De ha nem is rendes bírók, hanem csak a nézőközönség bírál, akkor is létezhet versengés az ő jó bírálatukért minden alkotó vagy előadó területen.
A cirkuszi artisták csoportjai is versengenek, bírók nélkül, az ismertségért, az elismerésért, a jó hírnévéert. A nép is bírókból áll, elbírálni a művészien szépet táncban, cirkuszi mutatványban vagy sportban.
Há, ja, azok a kilencven éves bírák a jégpálya szélén... Mintha csak egy múmiáriumból jöttek volna föl, gyolcsaikat levetve. Mit tudnak ők már korcsolyázni? Szétporladnak egy lassú pirulettől. :D
Egyik kedvenc karikatúrám, ami szintén művészi:
http://24.media.tumblr.com/tumblr_l9i00iulzJ1qbno3ao1_500.jpg
Elég elmosódott határ van
Elég elmosódott határ van valóban. Pont nekem is a cirkuszi artisták jutottak eszembe, hogy őket hova sorolnám. Mert az én művészet értelmezésem szerint a cirkuszi mutatványoknak is művészetnek kellene lennie, de mégsem vagyok benne biztos, hogy mindegyik az. Talán egyes része igen, mint például ez:
http://www.youtube.com/watch?v=aPIjXG_n8Yc&feature=related
vagy ez:
http://www.youtube.com/watch?v=fnafC3oFLQI&feature=related
meg egy kis vízi balett:
http://www.youtube.com/watch?v=wpIajX0nSok&feature=related
Aztán egészen véletlenül még találtam neked egy majdnem zsigulit a majdnem hálószobában. :) (10:00) Pont arról beszélnek benne, mint itt. :D
http://videotar.mtv.hu/Kategoriak/KorTars.aspx
De az a rész se rossz, hogy kifestették a művésznő diákhitelét magukból a művészek. :D (20:15)
Zászlólengetés. (22:45)
Sajna nem tudok hétvége
Sajna nem tudok hétvége előtt Youtube-ot nézni ezen a hálózaton. Már többeknek tartozom válasszal, ami jönni fog miután megnézek mindent.
Addig is, számomra is a legtöbb szép és ügyes cirkuszi artista mutatvány művészi. És a cirkusz művészet is létező, pontosan úgy nevezett dolog.
Csak nem talán a Cirque du Soleil előadását csatoltad...? Azt szeretem, habár túl sok a bohóc benne. De a fantasztikus, mesebeli megjelenés és a szokatlan koreográfiák varázsosak. És az artisták számai a legmagasabb fokú előadóművészet számomra.
Egy verseny nem foszthat meg feltétlenül minden művészetet a művészi tulajdonságától. Hiszen léteznek zenei előadói versenyek, például karmesteri és zongorista versenyek, ahol zsűri pontoz.
Mégse válik a zene attól teljesítmény hajhászássá, például nem akar a zongorista villámgyorsan játszani, hogy a másodpercenként leütött hangok száma világcsúcsot döntsön meg. A művészetben is van tehát verseny, amit szerethetünk vagy sem, de nem érdemes tagadni azért a művészetet benne.
Szerintem ez a művészet szó, meg a jelentésének szigorú meghatározási igénye bennünk, ez hozza létre az ellentétes vitatásokat. S annyira lényegtelen dolog azt tennünk.
Hiszen minden rokon értelmű, nagyon közel álló terület, amikben szépet és mesterit alkotnak vagy művelnek nagy tehetséggel és küzdelmes elsajátítása után annak a képességnek.
Art, artist, artiste, artisan, state of the art... Művészi, iparos, kézműves, magasfokú technikai, stb. jelentés halmaz a művészet körül. Ne legyenek határok.
Akkor jól sejtettem.
Akkor jól sejtettem. Köszönöm. :-)
Igen, nézegettem többször már a Youtube-on őket, és évekkel ezelőtt vettem jegyeket is az előadásukra. Nagyon szeretem azt a cirkuszt.
Most meg plugin-em nincsen, úgy hogy a Zsiguli ügy egyelőre rébusz marad. :D
"Nincs meghatározása a
"Nincs meghatározása a művészetnek!"
Ezzel vigyázzunk. Pontosan a különböző megmagyarázások miatt keletkezik vita, hogy ez vagy az a dolog művészet e vagy sem. S egy csomó őrült vagy akár bűnöző is művészetnek hívhatja alkotását.
Mondjuk, egy vérengző tömeggyilkos aki megnyúzza áldozatait és csontjaikra aggatja kifordítva a csezett bőrt, amikor elfogják őt a hatóságok, azt állítja, hogy ő művész, és hogy ő csak műveket alkotott.
Nos, elismerjük tehát őt, és élvezzük "műveit"? Vagy lássuk meg azt, hogy ő egy elvetemült vagy elmeháborodott ember, és ne értékeljük tettét és annak eredményét műalkotásként?
A legtöbb szélsőséges polgárpukkasztó, akik szerencsére mégsem ennyire borzasztó dolgaikkal kérkednek, mint kikért művészettel, hasonló, elmeháborodott emberek. Néhányuk pedig valóban a törvény mezsgyéire is merészkedik.
A bárányok hallgatnak-ban
A bárányok hallgatnak-ban a "lámpabúra-művész".
Az eredeti kézműves
Az eredeti kézműves "iparművész" Eddie Gein volt:
http://www.trutv.com/library/crime/serial_killers/notorious/gein/bill_1....
Nem csak hogy nincsen
Nem csak hogy nincsen meghatározva mi a művészet,[Marchell Duchamp=művészet az amit annak mondunk], de az árát sem tudjuk.
Ezért szokás árverezni, ha egyszer már elárverezték van valódi ára.A vevők találták ki.A többi eladási ár ehhez igazodik.
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
Duchamp ide vagy oda, van,
Duchamp ide vagy oda, van, aki művészetnek hív egy dolgot, és van, aki nem hívja művészetnek ugyanazt a dolgot.
Sokszor maga a törvény nevezi meg másképpen az egyesek által művészetnek nevezett dolgokat, tevékenységeket. Egy példa erre valamely bankjegynek a másolása.
A másoló kikérheti, hogy munkája művészet, és megvételre kínálhatja termékét, műgyűjtőknek. Az állam azonban ezt másképpen látja. Bankjegyhamisításnak nevezi ezt a munkát, és bűncselekmény képpen bünteti azt. A birtoklását és gyűjtését is tiltja és bünteti ennek.
Hasonlóképpen illegális lehet egy dolognak, például egy új épületnek a díszítése olyan díszítőelemekkel amilyeneknek olyan féle kiállítását a törvény bünteti.
Egy építész nem valósíthat tehát mindenhol meg egy palotát melynek homlokzata bizonyos csillag vagy kereszt motívumokat mutat, vagy amit esetleg bizonyos személyekre emlékeztető bajuszos szoboralakok díszítenek. Az ilyen alkotásokat nem mindenki nevezi művészetnek.
Még egy példa a törvény által tiltott alkotások kiállítására vagy közzétételére: karikatúrísták olyan alkotásai, amik egy faji vagy vallási csoportot sértenek, azoknak oly gúnyos bemutatásával amilyen gyűlölet keltésnek minősíthető. Ez sem művészet bizonyos embercsoportok szemében, és a törvény sem nevezi annak.
Bűncselekmény vagy törvénybe ütköző és közfelháborodást, riadalmat, undort és megbotránkozást kiváltó, obszcén vagy gyűlöletkeltő cselekmény, és olyannak terméke általánosan tehát nem művészet és nem műalkotás, annak ellenére is, ha az alkotója művészetnek mondja azt.
Igaz az, hogy valós és elismert műalkotások és műtárgyak árát rendjén meghatározhatja a kereslet és a kínálat. De tiltott vagy ráadásul művészi alkotásnak sem elismert termékek kereskedelmi ára a fekete kereskedelem fogalma alá tartozik. És a civilizált világban a fekete kereskedelem is tiltott.
Sem zsugorított fejeket, skalpot meg hasonlókat, sem mai eredetű elefántcsontból készült dolgokat, sem háborús vagy más bűnös fosztogatással és betöréssel, rablással szerzett műkincseket és dolgokat nem szabad értékesíteni vagy megvásárolni, és úgy esetükben egy legális ár sem értelmezett fogalom.
feleim, ez művészet:
feleim, ez művészet: http://www.thebricktestament.com/
még mindig nagyon nagy :D
---
"Atyám, bocsáss meg nekem. Én egy féreg vagyok." - Kurgán
Elég sokan sokféleképpen
Elég sokan sokféleképpen véleményeztétek, értelmeztétek, hogy mi a művészet.
Azt gondolom, hogy a művészet nem más, mint valamilyen speciális hozzáértést igénylő, alkotó tevékenység. Randa szóval, valaminek a csinálása :-).
Ehhez jöhet hozzá, hogy Én (mint ego) tudom-e hasznosítani funkcionálisan és a funkcionalitást rendkívül sok módon lehet értelmezni, azonban ennek véleményem szerint három, élesen elhatárolható módja lehetséges.
-Közvetlenül hasznos.
-Közvetetten hasznos.
-Egyáltalán nem hasznos.
E három vonal csak és kizárólag az Énemre való hatásról szól, mivel minden kívülről, felém irányuló és általam érzékelt érkező hatás engem érint.
Az más kérdés, hogy másokra is esetleg hasonlóan hat, azonban ettől az egyénre való hatás foka, mértéke nem csökken és ez dönti el, hogy Én (mint egyén) mit kezdek a látvánnyal, érzéssel, hatással.
És ettől jó az egész, mert mindenki másként éli és ítéli meg, hogy számára mennyit ér a látvány,az érzés, az érzékelés akár fizikailag, akár pszichésen, vagy bármely más módon.
Hogy ennek miképpen adunk értelmezhető fogalmat egy szóval, mondjuk azzal, hogy "művészet" ez már a helléneken és a latinokon múlott, akik a szót meghonosították és azóta is ezt használja erre a fajta munkatevékenységre az emberiség nagy része.
És, hogy ebbe a fogalomba valakik bele akarták szuszakolni a konzerv szart, holott abból csak a konzervdoboz az alkotás... (többi mindössze vég...termék) az egy eltévelyedése lehet a fogalmakat rosszul, vagy másképpen értelmezőknek.
Szerintem.
-------------------------------------------
Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy Martinit.
A konzervszarnak igenis van
A konzervszarnak igenis van (művészi) mondanivalója. Az, hogy milyen szar a világ. És nagyon találó, hatásos, művészi módon fogalmazza ezt a mondanivalót meg. Abból is látszik, hogy művészet, hogy megosztja a közönséget. Van akinek teszik (kiért valamilyen mondanivalót belőle) van akinek meg nem tetszik.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Te most nagyon biztos vagy e
Te most nagyon biztos vagy e tárgy kifejező értékében, azonban a tartalmát nem látod, csak tudomásul veszed (elhiszed) a felirat alapján.
Szerinted, ha valaki konzervnyitót fogna és....
aztán azt követően meddig lenne a kompozíciónak még művészeti értéke? :-)))
-------------------------------------------
Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy Martinit.
Ááá, megelőztél! :)
Ááá, megelőztél! :)
A mondanivaló
A mondanivaló szempontjából tulajdonképpen lényegtelen, hogy mi van a dobozban. Az illúzió megvan.
Nem emlékszem már pontosan, és most meg se találtam gyorsan a neten, de egy Esterházy Péter könyvben volt egy szobrász, aki szobrait egy dobozba applikálta úgy bele hogyha valaki ki akarta nyitni a dobozt és meg akarta nézni a szobrot akkor a szobor nyitáskor megsemmisült. Nagyon régen olvastam már.
Az igazi művészet nem foglalkozik a befogadással, csak a kifejezéssel. Ha senki sem érti az se zavarja, ha az asztalfióknak ír, akkor is ír. Kikívánkozik belőle. Szerencsés esetben pénzt is keres vele. Az a művészet, amelyik a potenciális befogadók kegyét keresi, az már giccsgyanús.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Én is hasonlóan gondolom,
Én is hasonlóan gondolom, de szerintem inkább az a mondanivalója, hogy minden szart el lehet adni, csak szép csomagolás kell hozzá, és sokkal drágábban is akár, mint amennyit ér (szart se :)). Aztán az ellenértéke még akár növekedhet is a későbbi árverések során, miközben senki sem tudja pontosan, hogy valójában mi is van a konzervdobozban, mert senki sem meri felnyitni egy rohadt konzervnyitóval, annyira drága, meg persze a "műtárgy" is tönkremenne. :) Ha baromi gazdag lennék, tuti, hogy vennék egy ilyet és felnyitnám, csak nem otthon. :) Szóval én sohasem tenném be a vitrinbe, mondjuk vitrinem sincs.
Szerk: Ja, és azt a fantasztikus dicsőséget és hírnevet már meg sem kell említenem, ugye, hogy én lennék az első ember a világon, aki kinyitott egy "művész szara" konzervet. :D
Csak nehogy elmosd
Csak nehogy elmosd egyszerűen és a fiókba tedd vissza a konzervnyitót. Autokláv, 400 Celsius, három óra. De én akkor se használnám azt már még egyszer, soha. :D
Őszintén, te egy
Őszintén, te egy felbontott, és kiürült konzervdobozt mire használsz még? :) Ki kell dobni a szelektívbe, miután szépen kimostad :D
Peta, a konzervnyitóról
Peta, a konzervnyitóról értekezünk. :)
Ööö... Jóéjszakát :)
Ööö...
Jóéjszakát :)
Diszlexiaművész vagy!
Diszlexiaművész vagy!
Az hagyján, egész eddig
Az hagyján, egész eddig alvóművész voltam, és még tudnék is lenni :)
Te lehet, hogy nem
Te lehet, hogy nem használnád, de én megpróbálnám eladni a Sotheby's árverésén úgy, mint az első konzervnyitó a világon, amellyel ki mertek nyitni egy "művész szara" konzervet, és amelyhez azóta senki sem nyúlt. :D Beépített emberekkel feltornáztatnám a plafonig az árát, és még a végén többet kapnék vissza, mint amennyibe került. Ha jobban belegondolok nem is kell ehhez baromi gazdagnak lenni, csak össze kell szedni egy konzerv árát! :D
Életművész vagy!
Életművész vagy!
:)))
:)))
Plusz hozzá tehetnék egy
Plusz hozzá tehetnék egy saját élményt.
Évekig utáltam a techno zenét, aztán dolgoztam egy múzeumban bizt. őrként és berendeztek egy kiállítást a sámánizmusról.A háttérben ment egy ősi dobos sámán zene.Nem volt idegesítő sem élvezetes hanem valami furcsa érzést váltott ki az emberekből.
Kb 2-3 hónapig keringtem 3 óránként egy órán keresztül, 10 percenként áthaladva a zenés termeken.A végén már észre sem vettem a zenét.
Aztán bringázni kezdtem és kezdetben rádióztam közben, és techno zenére tudtam a legjobban tempót menni.
Egyszer csak bringázás közben világosodott meg bennem:a kettő ugyanaz.Ugyanazok a ritmusképletek,gyomorban érződő lüktetés, és az a valami mélyen megragadó belső érzés.
Később láttam Pápua Új guineai törzsekről készült ismeretterjesztő filmeket, ahol a törzsi harcosok valami növényi létől kifordult szemekkel ugráltak a varázsló ritmikus zenéjére.Néztem néztem egyszer csak leesett:
Ba' ez egy etnográfiai house party!Partidrogok,tábortűzmáglya mint világítástechnika, maszkok, ruhák, fegyverek-szerkó,ritmikus kántálás, és erős ritmusú zene.
Nyilvánvaló ez a típusú zene és viselkedés valami mentális hatást fejt ki.Ennyi ezer év kultúra fejlődés és ideológia fejlődés után, amikor úgy látszik, hogy a gyökereit kezdi veszteni a nyugati fiatalság, a zenéje is visszatért valami ősi emberi igényt kiszolgáló formához.
Akkor most mi a művészet?
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
És, ha bele gondolsz,
És, ha bele gondolsz, lehet, hogy a techno őse a római evezős gályák dob-ritmusa, hiszen az is egy fajta ritmust adott. A magas hangokat, meg a nyolc farkú macska hatása által kifejtett érzelem verbális kifejezése adta :-))
-------------------------------------------
Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy Martinit.
Nem kilenc az?
Nem kilenc az?
Egy élete a cicának az
Egy élete a cicának az előző csatában már elment, ezért a farka is mínuszolt. :-))
-------------------------------------------
Ha az élet megkínál citrommal, kérj hozzá egy Martinit.
Meglátó csatolt itt felül
Meglátó csatolt itt felül egy elszörnyítő képet egy, a saját szemeit kifordító ember arcáról. Vannak látványok, ami egy pillantásra engem elborzaszt és nem szeretek még egyszer odanézni. Brrrr... :D
Terelődhetne itt a
Terelődhetne itt a beszélgetés olyan művekre amit mi láttunk, ami nekünk tetszett, és szépnek, művészinek tartunk.
Számomra egy ilyen mű egy korai fénykép, ami megragadott engem. Szerintem szemet gyönyörködtető, mesteri munka. Egy szép és békés tájat ábrázol.
http://www.vam.ac.uk/images/image/32478-popup.html
Pont fénykép :-(
Pont fénykép :-( Művészet-e a fotózás?
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Igen, számomra a művészi
Igen, számomra a művészi fotózás művészet. Nem feltétlenül a japán túrista fotózás, hanem a művészi.
zavarba ejtően
zavarba ejtően dögös:
http://a4.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc7/406796_290521487664407_10...
---
"Atyám, bocsáss meg nekem. Én egy féreg vagyok." - Kurgán
Gyerekkorodban elvette
Gyerekkorodban elvette valaki a legodat? :)
nekem most is van belőle
nekem most is van belőle félretéve, nagyon sok, majd akkorra, ha egyszer lesz kölköm, neki. A Bricktestament is fantasztikus, tudom, legómán is vagyok :D
---
"Atyám, bocsáss meg nekem. Én egy féreg vagyok." - Kurgán
Egyébként én is az
Egyébként én is az vagyok. :)
Szerk: Nekem egy középkori lovagváram van királylánnyal, meg egy piros tetős ház. Neked mid van? :D
az évek során
az évek során összekeveredtek a dolgok, amire emlékszem, az egy tűzoltóállomás volt :D
meg voltak rendőr-figurák, összesen két testvéremnek és nekem is 1-1 fióknyi legónk van, valahol, nagyon sok, több kg. és mindenféle-fajta.
---
"Atyám, bocsáss meg nekem. Én egy féreg vagyok." - Kurgán
Ismerős a szitu, a piros
Ismerős a szitu, a piros tetős házból ki kellett venni az anyagot, mert tesóm abból akart autót építeni. Erre csak úgy adtam engedélyt, hogyha nekem is épít egyet. :) A lovagvárat sem hiszem, hogy lehetne rekonstruálni már. :)
Ez érdekes perspektívikus
Ez érdekes perspektívikus tér ábrázolás. Tipikus példája az ilyennek a sugár alakba rajzolt szögek, amik egy pontból nézve párhuzamosan a síkba beverve állnak.
Itt is az egyetlen, arra tervezett pontból szemlélve áll csak össze perspektívikusnak a krétarajz. A referencia négyzetháló szükséges a kisléptékű tervről való pontos felnagyításhoz.
Nagyon szeretem a szines
Nagyon szeretem a szines fotozas kezdetekor elterjedt Autochrome-ot. Az eljaras apro, a szem felbontokepessegenel kisebb kemenyito szemcseket alkalmazott, melyek kulonbozo szinekre reagalo kevereke volt folvive a kepre.
Az egyes osszetevo szinekre reagalo szemcsek veletlenszeruen oszlottak el, es igy, a vonatkozo statisztikai torveny szerint, gocosodasuk esett meg itt-ott, egy-egy szin osszetevonek a nagyobb jelenletevel megis lathato szemcsesseget okozva.
Ez a hatranyos jellemzo nem is volt igazan hatranyos, mert ilyen kellemes texturat adott. Ha jol sejtem, szamitogepes foto programok nemelyike kepes ezt az Autochrome stilust is utanozni.
http://jbtaylor.typepad.com/.a/6a00e54ffd96ba883401538ece99d8970b-pi
Az iparmuveszetek kozul az
Az iparmuveszetek kozul az orgonaepitest tartom a legnagyszerubbnek. Nem csak mubutorasztalos es fafarago muveszi munkat foglal ez magaba, hanem fem megmunkalast is, es a hangtan magas foku gyakorlati alkalmazasat.
Az orgona, evsazadokon atnyulo fejlodese soran, egyre ugyesebb mechanizmusokat nyert, es ujito mesterek ujabb szep hangu sipokat is adtak hozza.
Igaz, elkulonulo iskolak fejlodtek is ki, az egyik a korhu barokk hangzas megorzeseert tett, mig a masik romantikus, nagy hangzast kedvelt, terjedelmes valasztekaval a regisztereknek.
Itt is, mint csaknem minden masban, minden felfogasnak jut elismert szerep, es mindenki szeretheti kedvenc orgonazene stilusat es az ahhoz illo nagyszeru hangszert, legyen az kicsi es korlatozott hangu, vagy hatalmas es sok hangzasu.
http://orgue.volutes-abstruses.com/orgues/orgue_eustache.htm
Azért az számomra
Azért az számomra kérdés, hogy iparművészet-e vagy szakma.
http://mupa.hu/a-mupa-orgonaja/
Régebben voltak kvízkérdések is ezen az ismeretterjesztő oldalon. Én is nyertem egyszer 2 orgonakoncertjegyet a jó válasszal :-)
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Gratulálok a
Gratulálok a nyereményedhez, és remélem, hogy élvezted a koncertet. S köszönöm a linket is.
Kisember felfogása szerint iparművészetnek nézhet ki az ilyen kaliberű hangszerkészítés, és én is elfogadom annak a felfogásnak az érvényét. De ugyanakkor mégis igaz az, hogy szakma is.
Az életlen, elmosódott határvonalak ott vannak, és szerintem nem érdemes pedánskodni semelyik felfogás érvényéért vitázva.
Mert nem könnyű meghatározni elmosódott határvonalú területeket. Még a kémia tudományának tárgya is foglalkozik az anyagok keverékeivel, amikor pedig jól tudjuk a meghatározásból, hogy a kémia az elemekkel és azok izotópjaival és az ezekből felépülő molekulákkal foglalkozik.
Aztán mégis azok az átkozott keverékek, meg a számításaik! Miért nincs egy külön keverék tudomány és tantárgy? Aztán az foglalkozhatna vele aki akar, és nem a szegény kémikus. Mer ugye a vegyész lényegében vegyületekkel foglalkozik, és nem keverékekkel. :-)
Az iparművészet túl
Az iparművészet túl önállóvá vált már. Minden szakmáját professzionálisan űző szakembernek valahol művészetet kell belevinnie. Nem csak egy üvegfúvónak a pohárba, egy cipésznek a felsőbőr mintázásába, de péknek is szép kenyeret kell sütnie és az orvosnak is szépen kell bevarrnia a szép formájúra vágott műtéti sebet.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Igen, és én ezt szeretem.
Igen, és én ezt szeretem. Szeretem a jót és a szépet, amit az igényes emberek pontosan ezekért az értékekért is művelnek és alkotnak.
Szűk fogalmakat meghatározó szavak, amikkel mi megnevezünk szakmát, ipart, sportot meg minden mást, ne akadályozzanak meg minket látnunk, hogy magas fokú és igényű tevékenység mindezekben művészi lehet.
Hiszen még a főzés területe is lehet konyhaművészet. Van ilyen megnevezés is. De tudjuk, hogy az nem a közönséges pirítósról vagy lágytojásról szól, hanem igazán mesteri, kifinomult eljárással készített és szépen tálalt, különlegesen finom ételekről.
Én hiszek még a leghétköznapibb munkák vagy szakmák ilyen művészi oldalában, ahol az igényes és szép érzésű dolgozó bele önti minden tehetségét és gondosságát a munkájába, az alkotásába.
A kosár fonó is ilyen művész, és a fonott minta a váltakozó színű nádakból, és a kosár alkaja és peremének, aljának, fülének kidolgozása mind mind az ő szép elképzelésének megvalósulása, a kosár használójának örömére.
Hotyhogy, nem akarlak
Hotyhogy, nem akarlak megsérteni, de ha te ezt a sapka-szemüveg.fülvédő kombót komolyan gondolod, és egyszer megjelennél benne az utcán, akkor ne a világot hibáztasd majd, amiért komplett idiótának fognak nézni. Ezzel még a zárt osztályon is kiröhögnének!
Jó, akkor maradok a
Jó, akkor maradok a konzervatív, zöld mohikán taréjnál. :D
Ugye mondtam? Az emberek nehezen fogadják el mások másságát. S megszólással, gúnnyal cenzúrázzák őket, ahogy monster mutatott arra rá.
Ez tesz engem gátlásossá. Ezért kell unalmas klasszikus szövet öltönyt és keménykalapot hordanom egész életemben, ezért érzem magamat bebörtönzöttnek, mintegy kényszerzubbonyba zártnak a konvencionális öltözetembe.
A zintolerancia elnyomott mártírja vagyok, és nem törhetek ki alkotói tehetségemmel! Peta, Peta, mér üldözöl engemet te is?! Hüpp-hüpp.... ;DDD
Távol álljon tőlem, hogy
Távol álljon tőlem, hogy üldözzelek, én abszolut az élni, és élni hagyni híve vagyok. Sosem kötnék bele ruha miatt valakibe az utcán, max magamban megjegyezném, hogy nekem ez baromira nem tetszik. De pont azért hagynám szó nélkül, mert tudom, hogy az én öltözködésem is tud kívánnivalót hagyni maga után sokak szemében. Csak én a megjelenésemmel igyekszem elérni, hogy senkinek ne legyen kedve kötekedni velem. Ez az utóbbi 6 évben néha még a vártnál is jobban bejött (éjszakai buszon csak hozzám nem jött az ellenőr, pedig volt jegyem, überlaza srácok hordája félreáll az utcán előlem, aztán néznek, amikor megköszönöm, lövöldözéshez kihívom a rendőröket, és a kommandós megkérdezi, hogy biztos nem én voltam-e az, aki lövöldözött stb, egy igazi szórakozás a lét számomra. Amikor a kész tragacs szuzukimba ülök, akkor ugyanennek a jelenségnek a fordítottját látom, és még az is le akar hagyni, aki nem siet sehova, csak megmutassa, hogy ő mennyivel májerebb. Halál röhejesek az embik).
Én inkább egy amolyan külső megfigyelő szerepben vagyok ebben a világban, és tényként kezelem azt, hogy egy ilyen sapkacuccért bolondnak néznének valakit a mai társadalmaKAt alkotó zombik.
:D Elképzelem, hogy külső
:D
Elképzelem, hogy külső megfigyelő szerepedben nem álcázod magad. Vagyis, nem egy eldugott rejtekhelyről, láthatatlanul figyeled meg magad körül a világot.
Arra gondoltam, hogy a megfigyelő hatás érvényesülhet, ami eltorzíthatja az emberek természetes viselkedését amikor meglátnak téged. Tudod, a Heisenberg féle elv. :-)))
Túúúdom, miről beszélsz. Igen, a zombik. Őmiattuk nem veszem föl ezt a sapimat, de látod, még egy lány is bátrabb nálam, olyan egy nyuszi vagyok én.
Pedig de szeretnék középkori krakkói hegyes cipőkkel is menni! Azoknak az orrát még lánccal is hozzá kapcsolták a térdekhez, mert már olyan hosszúra nyúltak a divat haladása szerint.
Igen, az emberek furcsák, és nevetnek még a praktikus újításokon, találmányokon is. Erre, bár feltételezésem csupán az olyan reakció, kielemeztem egy példát.
Régen, a telefonnak volt egy külön mikrofonja meg egy hallgatója, amiket egyenként a két kezében tartott a beszélő.
Kellett legyen egy ember, és én erősen hiszem, hogy az egy egyedül álló gondolkodó volt és nem egy feltalálói munkaközösség, aki megvizsgálta ezt a használati módot, és előnytelennek, kezdetlegesnek tartotta.
Aztán úgy jöhetett neki az ötlet mint egy szempillantás. Ráerősítette valami spárgával a két eszközt, a mikrofont és a fülhallgatót, egy rövidke botra, mint egy fogantyúra a kettő között.
És akkor megszületett a csupán egyetlen kézzel is tartható és azért szuper praktikus, kombinált telefon kagyló! A mikrofon pont a száj elé, a hallgató pedig pont a fülre került. S egy kéz tartotta a kettőt. Tökéletes.
Amikor megmutathatta ezt a barátainak, akkor szerintem mégis valószínű, hogy nagy lehetett a derű. Hogy milyen bolondos dolog volt az, és hogy milyen egy nevetséges és szokatlan hülyeségnek látszott! :D
De a telefonkagyló, mai formájában, egy összekötő fogantyúval a két lényegi része között, ma is él és virul. És az emberek általában nem nevetnek, amikor használják. Pedig, hát, ahogy ezt én érzem, a telefonkagyló is pont olyan mulatságos, mint az én szemüveg-sapi kombóm.
No, ezért kuncoghatunk mindenen, ami találmány vagy divat, bármi ami létezik. Én kuncogok is, és dehogy sértesz meg ha te is azt teszed. Az ember, találmányaival, vagy bármily irányű divatjával a civilizációban, nagyon is mulatságos! :-)))
Cipőügyben is öncenzúra?
Cipőügyben is öncenzúra? Nem mindenki ilyen:
http://www.youtube.com/watch?v=Vd5KWveH1RE
00:53-tól vannak a te cipőid
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Erről az együttesről nem
Erről az együttesről nem is tudtam! Köszi.
Láttam a cipőket, nagyon jók! Sajna, gátlás, öncenzúra, igen... Nem vagyok egy extrovert személyiség. Ezért se vizipipázok háton hordozható hookah-ból. :-)))
(ezek pánkok, és mégis
(ezek pánkok, és mégis tetszenek? :))
Csak a cipők tetszettek!
Csak a cipők tetszettek! ;p
Különben érdekes ez az egységes öltözet dolog. A Beatles-szel, vagy náluk alig korábban kezdődött talán az ilyen irányzat.
Vajon miért nem lehetne, mint az a jazz terén nem is szokatlan, mindenkinek egyéni külsejűnek lennie egy együttesben, míg egységes, közös zenéjüket játsszák?
A dobos lehetne zsabós ingben és színes úszógatyában, míg a gitáros gyári munkás svájci sapkával és csokor nyakkendős hawaii ingben, meg a zongorista gumicsizmákkal és lila esőkabátban, például?
Én a Forma 1-es versenyzőket tartom igen viccesnek. Egyikük sem látszik egy, az öltözékével is önmagát megkülönböztető egyéniségnek. Amikor kiszállnak a versenyautóból, akkor egyből fölteszik a fejükre azt az idétlen baseball egyensapkát is. De még hogy! Milyen betyár ügyességgel!
Egyszer láttam, föltette oldalvást, megfordította, s egy szempillantás alatt fönn volt a fején az a hülye, reklámokkal teli sapka. Ha a kezembe adnák, nézegetném, ez meg mi, az én fejemen olyan még nem volt, az biztos!
Szóval, hol van csak egyetlen egyéniség is közöttük, mindegyiknek feltétlenül szét kell egymásra locsolni degeneráltan azt a pezsgőt. Egy se áll ott rendes vasalt szövet ruhában, pedig lenne idő, tíz-húsz perc, megmosdani és átöltözni.
De tudom, igen, a reklám. A bagógyártók zsebeiben vannak ezek a szerencsétlen nyomorultak, mind...
Milyen bitlisszel?? A
Milyen bitlisszel?? A kedvenc barokk baromjaidat mi kulönböztette meg egymástól? :D
A térdhegedű meg a
A térdhegedű meg a csembaló. :D
Hát nem is a fejük :D
Hát nem is a fejük :D Nekem egyébként mindegy, hogy négy bilifejű angol-ocsmány bájgúnár csobogtatja a nyálas tucatszámait sikongató nőstények előtt, vagy épp ugyancsak négy rizsporos fejű sápatag idióta nyekereg valami 200 éve nem létező hangszeren (2 legyet 1 csapásra, jessz!!), én mindkettőnél nagyobb művészetnek tartom még ezt is:
http://www.youtube.com/watch?feature=youtube_gdata_player&v=Kt4mIpV0blg
Nem muszáj végighallgatnod :D
A bilifejűek engem sosem
A bilifejűek engem sosem érdekeltek, és mondhatsz rájuk amit akarsz, engem az hidegen hagy. De a Rameau meg Couperin kör támadásával vérig sértettél, és mostantól veled öri hari! ;D
A sátánista zörejeket nem is hallgattam végig, félvén az esetleg beleszőtt, visszafelé játszott szublimiális üzenetektől.
Úgy érzem, azonnal értesítenem kell a Vatikánt, és lesz ám neked jaj. Készülj a tüzes harapófogókra! Amiket én magam teszek majd a parázsra! :DDD
A vallási tartalmat a
A vallási tartalmat a zenéból szűrted le, vagy honnan? :)
Ami tényleg ateista, az ez. Pedig mekkora buli volt! (a felvétel a hivatalos dvdről van, szóval a jutab-néózőkön túl a dvd-tulajok is gyönyörködhetnek többek közt az én fejemben is :D
Mellesleg hiszek Istenben, ezt add össze :)
Ez egy egész estés
Ez egy egész estés mozifilm eleje: Leningrád kovbojsz menni Amerika. Az egész filmben ilyen cipőben vannak. Alapmű 1989-ből. Aztán úgy összejött a film, hogy együtt maradt az együttes is.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Értem. A cipők menők
Értem. A cipők menők nálam, de a kacsasegg frizurát mindig nevetségesnek tartottam. Egyszer volt egy tégely Brylcreem pomádém, de csak általános haj tartásra és nem a kacsasegg stílusban. Ma már megtartja a hajamat az a pár megmaradt hajhagyma, és nem szükséges semmi más hozzá. :-)
A frizura és a cipő
A frizura és a cipő harmonikus egységet képez, ha nem látnád te nagy műértő. :-)
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Rotfl :D
Rotfl :D
OK, lebuktam. Most
OK, lebuktam. Most kiderült, hogy csak egy műveltséget affektáló, nyers suttyó vagyok. Éhesen habzsolom a mindenféle vegyes, belém táplált kultúrát a Proletkultban. :D
"Műveltséget affektáló,
"Műveltséget affektáló, nyers suttyó". A "sznob" megfelelője sznob megfogalmazásban xd
:D
:D
A pálinkárúl és annak
A pálinkárúl és annak idejállis hőmérséklettyérűl.
A vevőnek, a vendégnek van mindig igaza, és ahhoz ragaszkodása nem kukacoskodás. A pincér sose okoskodjon, és ne akarja művelőn kioktatni őt a gasztronómiai dolgokról.
Harminc fokos szobahőmérsékletű pálinka az biztos nem a mérsékeltebb, husz fokos szobahőmérsékletű. Úgy hogy a "szobahőmérsékletű", mint tudományos fogalom, egy gyöngécskén meghatározott dolog.
Alapjában én is értem az ételek és italok ízeinek optimális érzékelését a kitapasztalt hőmérsékleteknél, és ráadásul ínyenc paraszt is vagyok, nem csak a kifinomulatlan, egyszeri paraszt. :-)
Ezért is ragaszkodom a hűvösről olyan hőfokúra fölmelengetni a szájamban a kortyot hosszas "rágás" során, amilyennél azokat az ízeket én teljességükben élvezem. Ebben bízhat minden paraszt társam, aki a pincér. Én nem sértődök meg, ő se sértődjön meg. És ő ne kukacoskodjon velem! :D
Egyébként nem volt semmi vita vagy éles nézeteltérés abban az étteremben. Csak hát a kihozott pálinka nem volt hűvös a kifejezett kérésemre sem, hanem valóban harminc fokos langyos volt.
Ezt szóvá se tettem utána már. Csupán nem jutalmaztam meg érte a pincért. Ez az én fajta kukacoskodásom, hogy megfontolom, mit jutalmazok, és nem csak automatikusan adok borravalót, mint sok együgyű azt teszi.
Hívhatnak engem eretneknek, gasztronómiai barbárnak, de nekem a vörös bor is legyen kissé hűvös, ha nem is lehűtött mint a legtöbb fehér, de inkább majdnem pince hőmérsékletű 17 fok, mint 20-21 fokos szoba hőmérsékletű.
Ne félj, és ne féljen a pincér. Én tudom, hogy mit akarok, és hogy mit élvezek az ételem italom ízeiben. :D
Akkor megnyugodtam :)
Akkor megnyugodtam :)
Komatykoma, ha megengednéd,
Komatykoma, ha megengednéd, hogy felvegyem ezt a színeset, én szívesen hordanám, te pedig az egyszerűbb formatervezésűt tennéd vissza, és így nyomulnánk itt velük a CM-en, hm? :)
Megengedem, persze. De ezt
Megengedem, persze. De ezt még meg kell valósítani a gyakorlatban, mert ez még csak egy koncepció.
Sajna elfelejtettem kötni, vagy nem tudom, tudtam e valaha is, azt is elfelejtettem. Anyukám tanított egyszer horgolni, és megcsináltam akkor vagy tíz centi láncszemet, oszt annyi. Úgy hogy szabad kezet kapsz a termék előállítására. :-)
Nem kell ehhez kötni tudni,
Nem kell ehhez kötni tudni, én arra gondoltam, hogy avatarként viselnénk büszkén a műveletleneknek való mutogatás céljából, hozzászólásonként. Tehát ha engedélyezed, és nekem adod, elmentem a színes találmányodról a képet, és lecserélem a banyaportrét rá. De nyugodtan mondj nemet, ha szeretnéd magadnak megtartani. :)
Értem most már. Ez igen
Értem most már. Ez igen nagyon megtisztelő, és természetesen megengedem a kép használatát. Még le is mondok a sokszorosítási és publikációs jogaimról a javadra, ha neked az úgy tetszik.
Túlontúl is kedves tőled, így rajonganod első és egyetlen divat kreációmért, hogy megszokott személyiség meghatározó boszorka sziluettedet is föladnád helyette. Ha ezt még egyszer átgondolod, és mégse váltasz avatárt, akkor én azt megértem és nem sértődök ám meg. :-)
A prototípus rajzom elveszett, mert azt átrajzoltam az újra, de nem bánom. Fényes króm sisak lesz az új változat, bele csavart flexi zuhany slag cső lencse tartóval. Majd elpiszmogok vele az ovis MSPaint tervező programomon. :-)
Pedig hidd csak el, nagyon
Pedig hidd csak el, nagyon szeretném hordani, csak nem sikerül megváltoztatnom a képet. :D Majd még próbálkozom, nem adom fel. :)
Szerintem öregít ez a kép
Szerintem öregít ez a kép téged xD
Legalább nem kérik el
Legalább nem kérik el tőlem most már állandóan a személyit, ha SÖRt rendelek a pultnál, vagy vásárolok a boltban. :P
Talán inkább "söröt", az
Talán inkább "söröt", az a ragozás autentikusabb az italhoz :P Mellesleg mivel ismerem a németekhez táplált érzéseidet, azt hittem, örülni fogsz a lecsehszlovákozásodnak xd
Ebben igazad van, egy
Ebben igazad van, egy németbe való száműzetés ezerszer szarabb lenne, mint egy csehszlovák. :)
Úriember biztosra nem
Úriember biztosra nem fogad, ahogy mondani szokás. Csehszlovákiába már ha akarnád, se tudnának száműzni téged :)
Akkor egyezzünk ki abban,
Akkor egyezzünk ki abban, hogy az ukrán Chanella Chicojovich egy világpolgár.
Csehszlovákia, Moszkva tér, Népstadion végállomás következik, kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak. :)
Mi az az ukrán? :)
Mi az az ukrán? :)
Petar Petarovich hamarosan
Petar Petarovich hamarosan tényleg ki fogod húzni a gyufát, és annak beláthatatlan következményei lesznek. Még az is előfordulhat, hogy ízekre foglak tépkedni. :)
Mégis hogy, ha azt se tudod
Mégis hogy, ha azt se tudod hogy nézek ki, és elvileg nem is fogsz soha látni? Széttéped az összes gázmaszkost? :)
Petar bán lol :D
Nyilvánvalóan, ha betelik
Nyilvánvalóan, ha betelik majd a pohár, belesek a fészes nyilvántartásba, és az összes szembejövő gázmaszkosról letépem a maszkot, hogy esélyed se legyen megmenekülni. De az is lehet, hogy én csak a felbujtó leszek, és majd valaki más végzi el a piszkos munkát, bár az kétségkívül nem okozna olyan nagy élvezetet.
De végül is csak egyszer kell, hogy elviseljem a látványodat, mert ott azon nyomban szétszedlek és véged is lesz rögtön!
És most, hogy megnyomtam a
És most, hogy megnyomtam a válaszgombot, már esélyed sincs, hogy visszavond az írásos beismerést, amit a btk majd kikeresem, hogy mivel honorál :P Szóval ha egyszer már csak nem fogok ide kommentelgetni, a CM-es kommjuniti remélem tudni fogja, honnan fúj a szél!
Mellesleg a fészes képeim olyan kemények, hogy a verőlegényeid vissza fogják mondani a megbizatást :D
Petar Petarovich, te vagy az
Petar Petarovich, te vagy az én eddigi legnagyobb természeti csapásom! :P
A hideg és a
A hideg és a múzeumok.
Alig van kellemesebb annál, amikor az ember a városban ráérősen őgyeleg és hideg van, és bele botlik egy múzeumba, és egyből be is megy, hogy fölmelegedve ott élvezze a művészeteket.
Az a legnagyszerűbb, amikor nincs belépő díj. Mert amikor fizetni kell, akkor az ember talán nem érez olyan nagy szabadságot, nézegetni kedvére a műalkotásokat.
Mert a kifizetett összeg lehet, hogy nem túl jelentéktelen számára, és úgy érzi, hogy ki kell akkor használni és tüzetesen megnézni a lehető legtöbb művet, a lehető legtovábbi szemléléssel.
A belépő díj eltántorít például a zárás előtti fél órás beugrásoktól, és ezért úgy is közvetetten gátolja a művészetek, a kultúra hozzáférhetőségét.
Azt tartom, hogy jó állami kultúrpolitikával, ingyenes múzeum látogatást érdemes biztosítani a nemzetnek és általában az embereknek, az országba látogatókat is bele értve.
Az ingyenes múzeum látogatás lehetősége föllendíti az idegenforgalmat, míg a drága vagy akár mérsékelt árú belépő díj gátolja az idegenforgalmat és úgy az abból befolyó hasznot a nemzeti gazdaságnak.
Tehát, akár ingyen, akár pénzért, menjünk be abba a múzeumba egy-két órára, amelyik éppen utunkba akadt. Ezt tegyük meg ebben a hideg időben, és a fölmelegedés a szép képek között reumás ízületeinkre is jótékony hatású lesz. :-)
Melyik múzeumba sikerült
Melyik múzeumba sikerült ma belógnod? :D
Ma nem voltam, de éppen
Ma nem voltam, de éppen tegnap igen. Nem kellett belógnom, mert ingyen van, mint általában minden nemzeti tulajdonú műgyűjtemény láthatása.
A Wallace Gyűjteményt nézegettem délután. Ez az egyik ilyen ingyenes ház, más múzeumok és galériák mellett. Mindez nagy értéket jelent nekem, és élményt nyújtó kedvtelésem alkalmakként a látogatásuk.
De úgyanúgy a magán vagy más nemzeti múzeumok is, ahol fizetni kell, csak az mindig más. Az valahogy formálisabb, mert igazából a rájuk költött idő az, amit meg kell tervezni, és mégsem annyira a kis kifizethető pénzösszeg.
http://www.wallacecollection.org/
http://www.terasz.hu/main.php
http://www.terasz.hu/main.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=1352
Amikor legutóbb, pár éve, jártam a Magyar Nemzeti Múzeumban, akkor mintha derengene, láttam is ezt a római kori ezüst asztalt.
Azóta többször is olvastam róla annak a lehetőségnek a kapcsán, hogy ez a lelet része lehetett a Seuso kincsnek hívott, jelenleg nemzetközileg vitatott ezüst tárgy együttesnek.
A Seuso kincs ügy igen fájdalmas, mert a világon egyedül álló nagyságrendű és jelentőségű mesteri műkincseket érint, amiknek tulajdon joga most kérdéses. S ráadásul a tárgyak egy része el is veszhetett, szétszóródhatott illegális utakon, ami elég nagy tragédia.
Szeretném, és várom, hogy a kincs lelőhelyéül végül Polgárdi bizonyuljon, és úgy legalább a meglévő és számon tartott darabjai vissza kerüljenek a magyar nemzet birtokába, és hogy azokat láthassuk majd egyszer, talán pont a Nemzeti Múzeumban.
Siralmas lenne belegondolni, hogy egy nagy kincs volt, több száz darabbal, de elveszett mind, elúszott, és ami maradt, az csak egy kis ezüst asztalka. Már ha az is bizonyítottan része az egésznek. :-(
Arról a cuccról a
Arról a cuccról a jelenlegi tulaj tudja a legjobban, hogy illegálisan került hozzá Magyarorszáról, azért lapít. Még megmutatni se meri senkinek, eladásról nem is beszélve. Valami bírósági ítéletet hozatott, hogy még beszélni se lehessen róla egy konferencián.
------------------------
jobb 100 szabálytalan biciklista mint 1 szabályos autós
Hogy a manóba egyeztezem
Hogy a manóba egyeztezem össze ezt a dolgot, hogy Kaftwerk, azzal, hogy kortárs núvész?? :)
http://quart.hu/cikk.php?id=7117