Gyalogos vagyok. Sietek. Áthágok a virágos parkon, a virágágyásokon, a dísz gyepen, ahol, ki is van írva, nem szabadna mennem. De én levágom a hosszabb kerülőt a park körüli járdán, ahol is egy csomó gyalogos föltartana engem.
A park élvezői, a padokon ücsörgő, a parkban gyönyörködő megpihenők rám szólnak és kérnek, hogy ne tegyem ezt. Gyakorlatilag egy sincs közülük, aki helyesli cselekedetemet. De az ő egységes véleményük és kérlelésük nekem nem szempont, hogy figyelembe vegyem. Viselkedésemet megindoklom, és kijelentem, hogy én vigyázok. Csak az én érdekem, az én előny szerzésem számomra szempont. Nem hajlok, mert az övék nekem nem szempont.
Kerékpáros vagyok. Sietek. Ráhajtok a járdára és azon hajtok végig, a gyalogosok között, amikor vagy ahol ott nem szabadna nekem mennem. De én távol tartom magam az úttesttől és az ottani gépjármű forgalomtól. Nekem ott veszélyes és kényelmetlen, és lassú lenne ott bringáznom.
A gyalogosok rám szólnak és kérnek, hogy ne tegyem ezt. Gyakorlatilag egy sincs közülük, aki helyesli cselekedetemet. De az ő egységes véleményük és kérlelésük nekem nem szempont, hogy figyelembe vegyem. Viselkedésemet megindoklom, és kijelentem, hogy én vigyázok. Csak az én érdekem, az én előny szerzésem számomra szempont. Nem hajlok, mert az övék nekem nem szempont.
Autós vagyok. Sietek, meg meg is kell állnom itt. Ráhajtok a kerékpár sávra, és ott állok meg rajta egy órára, bekapcsolva elakadás jelzőmet. Pedig nekem ott nem szabadna ácsorognom autómmal. De hát hol is ácsorogjak máshol? Parkolót kellene keresnem, körbe autókáznom, kellemetlenül feltartva magamat azzal.
A kerékpárosok rám szólnak és kérnek, hogy ne tegyem ezt. Gyakorlatilag egy sincs közülük, aki helyesli cselekedetemet. De az ő egységes véleményük és kérlelésük nekem nem szempont, hogy figyelembe vegyem. Viselkedésemet megindoklom, és kijelentem, hogy én vigyázok. Csak az én érdekem, az én előny szerzésem számomra szempont. Nem hajlok, mert az övék nekem nem szempont.
Vizisíelő vagyok. Élvezem a vizisíelést, ám sajnos nem tudok úszni. Utasítom csónakosomat, hogy a sekély vízben, a fürdőzők közelében húzzon engem. Nekem ott nem szabadna vizisíelnem, de hát beljebb a tóban, a mély vízben, én nem merek.
A fürdőzők rám szólnak és kérnek, hogy ne tegyem ezt. Gyakorlatilag egy sincs közülük, aki helyesli cselekedetemet. De az ő egységes véleményük és kérlelésük nekem nem szempont, hogy figyelembe vegyem. Viselkedésemet megindoklom, és kijelentem, hogy én vigyázok. Különösen óvatosan terpesztem szét mindig lábaimat egy-egy úszó feje felett. Csak az én érdekem, az én előny szerzésem számomra szempont. Nem hajlok, mert az övék nekem nem szempont.
Önző, konok és másokat elnyomó vagyok e azért, mert nem veszem figyelembe, nem fontolom meg az engem kérők egyhangú kérlelését, hogy ne cselekedjek úgy, ahogy azt teszem?
Nem lennék inkább egy megértő, szerényen engedelmes és jobb, nemesebb személy, aki nem nyom el másokat, ha engednék a szépen kérlelőknek akiket bosszantok és veszélyeztetek?
Ne mondjak csak le egyszerűen és szépen minden szabálytalanul szerzett előnyömről, mások szempontját is elfogadva, nem csak a sajátomból érvelve váltig?
Vagy, az övék nekem nem szempont?
az élet nem annyira
az élet nem annyira fekete-fehér helyzetekből áll, mint ahogy leírtad. vannak társadalmi normák, amik a közlekedésben is jól tükröződnek. mi magyarok már csak ilyen ügyeskedők vagyunk. én ezt már régen tisztáztam magamban és nem akarom megmagyarázni.
ezt azzal tudnám alátámasztani, hogy ha civilizált európai ember módjára próbálsz viselkedni/közlekedni, egy idő után a többiek akkoris visszahúznak, mert ők vannak többen.
"A pokol fazekaiban forró lötyiben rotyognak a bűnösök. Minden kondér mellett őr áll, hogy ki ne meneküljenek az arra ítéltetettek.
Megkérdezi a németek medencéjében szenvedő az egyik őrt:
- A magyarok kondérja mellett miért nem áll egyetlen őr sem?
Mire a válasz:
- Ugyan minek? Ha valaki ki akarna mászni, a többiek úgyis azonnal visszahúzzák."
Én az egyén
Én az egyén választásának szent szabadságában hiszek. Az erős jellemű egyén eltántoríthatatlanul fog jó választása mellett állni, bármilyen visszahúzó erő is késztetné őt a sokak által választott rosszat választani.
Ő nem fogja a többséget követni annak hibás útján, hanem a saját útját fogja járni. Csúfolhatja és büntetheti, kitagadhatja őt a többség, de a többség jár rossz úton, és ő jár, ha egyedül is, a jó és igaz úton.
Minden magyar ember jobb és nemesebb lehet ha elveti és lerázza mások visszahúzását arra, hogy ne legyen ő mindenkor és egyre mindig jobb és nemesebb ember, mert hogy az esetleg nem igazán magyaros dolog, vagy nem illő magyarhoz.
Gondos, szelíd, engedelmes és szabály és törvény tisztelő viselkedés minden nemzet kulturájához jól illik, és olyan általános viselkedésű lakosság valóban fémjelzi nemzetének magas kulturáját.
S én hiszek egy újra elérhető magas magyar nemzeti kulturában, aminek része a közlekedési kulturája is. Legyen csak mindenki számára megfontolandó mások szempontja is, úgy engedjen önzése helyett a közösségének, és úgy virágozzék föl annak a közösségnek a kulturája.
_____________________________
A Priapista Gimnázium jeles véndiákja
Hinnye, ezt a figurát még
Hinnye, ezt a figurát még nem láttam; kéne rá egy micisapka :)
Majd kitalálok valamit,
Majd kitalálok valamit, külön a te számodra. :-)
_____________________________
A Priapista Gimnázium jeles véndiákja
Tessék.
Tessék. :-)
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
Azt a fűzfán fütyülő
Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát! Erre kéne egy jó kis videót csinálni, mint a vuvuzelás :)
Isteni! Köszi szépen a
Isteni! Köszi szépen a linket. Hát, ennek már annyi hülye változata van, egyik jobb mint a másik, olyan szellemesen szórakoztatók, minden témára. :-)
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
"Én az egyén
"Én az egyén választásának szent szabadságában hiszek. Az erős jellemű egyén eltántoríthatatlanul fog jó választása mellett állni, bármilyen visszahúzó erő is késztetné őt a sokak által választott rosszat választani."
És lehet hogy ez a jó választás pont eltér az aktuális szabálytól. És mégis a szabállyal és többséggel szemben is lehet igaza.
Wad
Elképzelem a rengeteg
Elképzelem a rengeteg egyént, aki mind a saját kis filozófikus magyarázatát adja minden szabályszegésére, és a szivárvány színeinek változatosságában érvel mind. Ki ezért megy át piroson, ki azért, ki ezért nem áll meg a zebránál a gyalogosnak elsőbbséget adni, ki azért.
A járdán bicikliznie az egyiknek jogos, míg a másiknak nem, mert az más, és ki ezért csúsztat, ki azért, és anyázás és hajba kapás:
A teherautó harminc tonna vas, és az más. A gépjármű más. A sötét nem az mint a világos. Nappal teljesen más, mint éjjel, tehát jogos megszegni a szabályt. De a taxis, az dolgozik, te meg nem dolgozol. A vonat is más, csak annál próbálnál meg te pirosozni! Ó, az únos-untalan menő meddő filozofálás...
Egy érdekes kísérlet jutott eszembe. Át kellene telepíteni egy ilyen szabályszegésre hajló, filozofáló népet, egytől egyig, egy kis országba ahol tehenek legelnek, tej, sajt, csokoládé van bőven, és finom mechanikájú drága karórák, hadd lakjanak ott az ottani takaros házikókban.
Ugyanakkor cserébe át kellene telepíteni annak a kis országnak az egész népét a filozófus szabályszegők helyébe.
No, maradna e egy évtizeden belül a filozófusok új helyén még karóra meg finom tejcsokoládé és népet gazdagító turiznmus? És teremne e olyan turizmus és sajtgyártás, és óra és műszeripar valahogy csodálatosan, a filozófusok régi országában?
Ha valamily, amott romló ám emitt épülő változást sejtünk még csak e gondolat kísérletünkben is, érdemes lehetne talán eltöprengenünk azon, hogy egy népnek a vérmérséklete, okoskodón meddő vitákra hajlamossága, vajon együtt járhat e valahogy, valamily mértékben, szervezettségének fokával, gyarapodásával, szépségre és jóságra szóló igényével?
Szerintem a rendszeretet és engedelmes törvény tisztelet értékek, melyek további értékekkel való gyarapodásához segíthetik az összefogó, értékekre vágyó lakosságokat, nemzeteket.
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
Szó nincs az abszolút
Szó nincs az abszolút minden ellen lázadásról, de józan bírálat nélkül soha nem javul semmi. a milkathenes példád állampolgárai klasszisokkal régebben evolválódott szabályrendszerben élnek és úgymond jóllakottan igazodnak egy olyan rendszerhez, ami valóban nagyrészt az ő érdeküket szolgálja. Ott is van hiba%, de közel sem akkora mint nálunk.
Ideálokra törekedni becsülendő dolog, de mindenkit bűnözőnek nevezni, aki nem úszik a rózsaszín szemüveges árral, teljesen irreális hozzáállás.
A radikális végletességet még a jószándék sem jogosítja.
Wad
Az ideál felé kell
Az ideál felé kell haladni, belátva azt, hogy azt nem érhetjük el. Az a célirány, azt kell megközelítenünk. Ez az ideál lényege ésszerű felfogásunkban.
Tehát, legyenek rendőrök, park őrök, kalauzok és a többi hatósági személy, és büntessenek mindent ami büntetendő és amit ráérnek földeríteni, és amire nem lehet jól indokolt felmentő kifogás.
Büntessenek sebesség túllépést a magyar országutakon. Büntessenek járdán szabálytalan és veszélyes járműves haladást. Büntessenek tilosban parkolást, pázsit ágyások letarolását, vagy piros lámpán áthaladást.
Büntessenek tiltott helyen dohányzást. Buszhoz terelgessenek sorba utasokat asszisztensek, és mozdítsák úgy is elő a sorban állás kultúráját.
Azzal egy időben, a nép is viselkedjen magától, önfegyelemből úgy, ahogy az egy civilizált ország népéhez illő. Az önfegyelemben hiányosokat pedig a felettébb mondott büntetések vegyék rá arra a rendes viselkedésre.
Nem kell nekem abszolút, ne hidd azt. Az elérhető kell, és abból is a legjobb. Nem egyszerre kell, ami lehetetlen, de már most kell, mert ami kevés van, az még messze nem elég.
Én szeretnék egy másokat is megértő és másokra tekintettel lévő, kulturált és rendes emberekkel teli Magyarországot, és nem pedig olyant amilyenre a cinikussá megkeseredett bíráló Balkánt mond, rendetlen lakossága miatt.
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
A szabálysértésekkel
A szabálysértésekkel szembeni toleranciáról lásd amit fentebb leírtam. És az megmutatja hogy közel sem zavarja a balkán elleni harcodat.
Wad
mert az utolsó
mert az utolsó diszkriminatív szabályozási rendszer a zsidótörvényekben volt. Ma már hál'Istennek tombol a toleráns demokrácia csakis és kizárólag a köz érdekét szolgáló szabályokkal
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
Különböztessük most meg
Különböztessük most meg ne a zsidókat, akikből egy én is vagyok. Hanem különböztessük meg, ám nem hátrányosan egyik-másikuk kárára, a gyalogosan, a kerékpáron, az autón és a vizisín közlekedő személyeket.
Kívánatos az, hogy mindezen közlekedőnek olyan beléjük nevelt és ápolt kultúrájuk legyen, amilyen tartalmazza a másokra való tekintetet, és az a gondos tekintet bennük mindenkor sikeresen mérsékelni tud mindenféle nyers önérdeket és önzést, amilyenek állatias vonásai az emberi jellemnek.
Legyen ez a nemesebb kultúra az egyén önnön szabályozási rendszere, ami jól együtt hathat a közlekedési és más közérdekeket szolgáló szabályokkal.
Ezzel való eltűrőnek lennie a kerékpárosnak a járdán gyaloglók kívánsága felé, és nemesen látnia az ő szempontjukból is, és tekintetbe vennie azoknak a gyaloglóknak az óhaját, és megadnia nekik nagylelkűen azt.
_____________________________
A Priapista Gimnázium jeles véndiákja
Remek ötlet, de amíg a
Remek ötlet, de amíg a valóságban vannak diszkriminatív szabályok, muszáj erről is gondolkodni. Mert ez a gondolkodás dolog az, ami elég markánsan megkülönböztet minket a többi fajtól (plusz a kiemelkedő péniszhossz). Amiről te beszélsz, azok a hangyákat különböztetik meg markánsan. Az ember individualista, csak az intelligensebbje nem önző, mert tudja, hogy abból semmi jó nem sül ki.
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
Amiről én beszélek itt,
Amiről én beszélek itt, az a mások szemszögéből látás és az empátia szüksége. Nehezen látom viszont én a hivatkozott diszkriminatív és úgy rossz szabályokat, amik elnyomót csinálhatnak egy kerékpárosból. S ha valóban vannak is olyan szabályok, ugyan miért ne cserélhetnénk le inkább azokat jókra, minthogy megszegjük őket?
Mindezidáig, minden kerékpárral való szabálytalanságuknak a védelmezői és megmagyarázói konokul kitartanak a saját megindokoltnak bizonygatott szabálytalanságaik mellett, míg egyetlenegyikük sem ismeri el és adja meg az elnyomott gyalogosok kérését hozzájuk.
Hát, igazad lehet, ezek individualisták és valóban nem intelligensek akkor. Csakúgy, ahogy a magyarországi autósok óriásian túlnyomó többsége volt, akik pár éve még úgy zúztak át a zebrákon, ahogyan szerencsére ma már kevesebben teszik közülük.
Az autósok intelligensebbekké válhattak tehát és kevésbbé maradhattak önző individualisták, látszik ez megállapíthatónak egy érdekes, fordított arányosságú törvény színében.
A járdán biciklizők viszont intelligens emberekből válhattak ekképpen önző individualistákká, akik ostobán nem tudják, hogy járdán biciklizésből semmi jó nem sülhet ki.
Micsoda egy társadalmi inverziós folyamat! :-(
_____________________________
A Priapista Gimnázium jeles véndiákja
A szabályoktól való
A szabályoktól való alkalmi, rugalmas eltérés nem kell hogy szabályok felett álló magatartást jelentsen. Itt nem lehet mindent ilyen fekete-vagy-fehér alapon nézni. A szabályok fontosak, de mivel világunk sem csak vonalakon fut, a szabályok által kijelölt vonalak közt is csak adott tűréssel közlekedhetünk. Képzeld el úgy a szabályt, mint a Gauss-görbe szimmetriavonalát, az akörüli szóródás mutatja, ki mennyire tér el tőle. Az a szabály, ahol egy jó hegyes görbe szerint középen van a többség, az jó. Ha valamerre eltér a közepe, vagy lapos a göre, akkor a szabály xar, át kell írni. De ne várd hogy mindenki a vonalon lesz.
A hangyák és a méhek társadalma mentes a devianciától, de ezért a fejlődéstől is.
Wad
Ez mind olyan aranyos, ez a
Ez mind olyan aranyos, ez a természettudományos leírása a valóságnak. Hogy hogy viszonyulnak egyének a szabályokhoz, és ha ezt megmérjük, akkor a normális eloszlási görbéhez lehetnek illeszthetők mérési adataink. Igen, valószínűleg ilyen is lenne az az eloszlás, ha szabadon hagynánk mi azt olyanná alakulni.
De ám ezért kell rendészi beavatkozás, a szabálynak a kierőszakolt betartása ellenőrzések, megszorítások és büntetések útján. Különösen, hogy a többszörös szórásértékű eltéréseket kiküszöbölhessük: például a háromszázzal száguldó közúti bűnözőt.
Levágjuk a haranggörbe ellapossuló részeit ahogy szűk álló téglalap alakú sávra nyomorintjuk azt össze. No, annak a szélessége már tényleg gyakorlatilag csökkenthetetlen, és elhanyagolható, de azt is csak a szabály igazgatója ítéli annak majd meg.
Beavatkozunk bizony, ilyen durván a természetbe. Mint az őrmester, aki nem enged hosszú hajat, strandpapucsot, meg a táborban lófráláshoz mokkaszint, esetleg szalmakalapot vagy kalóz bandanát a bakáknak, hanem mindegyiken csak előírásos egyenruhát. :-)
Érdekes amit a méhekről írsz. Kis, magamat szórakoztató kitérésem ehhez az, hogy a méhek valóban nagyot fejlődnének, ha elmennének sztrájkolni, vagy lázadó hadviselésbe kezdenének az emberrel:
Nem, nem adunk mézet, elegünk van, az ember ellopja tőlünk, kizsákmányol minket. Ezentúl megszúrunk minden tolvaj embert, amíg el nem ismeri jogunkat sajátunkhoz. Vagy, üzleti ajánlatot teszünk, és megadott bankszámlára utalt pénzösszegek ellenében adunk csak mézt.
S pont így a tehenek is, csak ők rúgnának, a tejükért! :D
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
De jóember, akkor hagyd
De jóember, akkor hagyd már abba az okfejtegetést, csak tedd szépen azt, amit mondanak neked. Hidd el, ha minden szabályt ügyesen betartasz, nagyon hamar már semmin nem kell gondolkodnod, 0-ra csökken a mozgástered, és élheted az életet, amit megálmodtak neked
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
Mi álmodjuk meg magunknak a
Mi álmodjuk meg magunknak a szabályt demokratikusan, nem "ők". Mi határozunk arról, hogy a park be legyen kerítve és kapuja kulcsra zárva alkonyatkor, nem "ők".
Minekünk, a demokratikusan irányadó józan többségnek kell gondolkoznunk, és gondolkozunk is, hogy maximálisra növelhessük mozgásterünket és mindenki mozgásterét egy rendben tartott parkban, tiszta liftben, dohányfüst mentes aluljáróban, hogy rendesen élhesse mindenki életét és ne legyen elnyomva másoktól.
Igen, én nem gondolkodom, hogy rágyújtsak e ott, ahol nem szabad. Ezt én ügyesen betartom. Nem gyújtok rá. A sebességhatárt is ügyesen betartom. Nem gyorsulok afölé. Az éjjelre bezárt park kerítésén sem ugrok át, mert akkor nekem ott keresnivalóm nincsen.
Egy szabály és törvény tisztelő népesség meggazdagítja magát kultúrájában és más értékeiben is, hiszen úgy óvja értékeit és a közösség békességét is. Szabályokat és törvényeket tisztelni és betartani nem hajlandó népesség a baromfiudvar légkörét és tisztaságát teremti és tartja meg örökösen maga körül.
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
Örülök, hogy te
Örülök, hogy te "közéjük" tartozol, mert mi, a "demokratikus józan többség" nevű irányított és önszerveződésre képtelen birkanyáj nem. Valójában egy hatalommal rendelkező kisebbség a saját érdekében ránk kényszerít valamit, a józan népség veri egy kicsit a nyálát, a demokratikus többség meg leszarja az egészet, mert nem érinti. Ezt szeretném megértetni. Vedd észre, hogy valójában nemhogy semmiben nem marad valódi döntési jogköröd avagy lehetőséged, ha az összes szabályt betartod, de ez gyakorlatilag fizikai képtelenség is. Nem véletlen, hogy egy a sztrájkjogától mindenféle szabályozással megfosztott szakma egyik képviselője egyszer keserűségében azt mondta, inkább tartsuk be az összes szabályt betűre, ami a munkánkra vonatkozik, akkor magától, sztrájk nélkül meg fog bénulni a szolgáltatás
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
Bele látok kicsit, és
Bele látok kicsit, és megértem az országra vonatkozó különleges helyzetet. Nem is akarok egy Mars-lakó teljes tájékozatlanságával nyomni valamit, ami a Földön nem megy.
Mégis, ha te is jól érzed indítékomat és szándékomat, én az eszményi demokratikus, vagyis polgári vagy civil vagy lakossági, bármily néven is hívjuk, józan közakarat alapján hozott döntés és szabályozás, és engedelmes szabály tisztelet kultúrájának lehető legjobb megvalósításáért vívok harcot.
Igen, ez helyenként nehéz, mert korrupció torzítja el a dolgok rendes folyását. Ám vannak példák társadalmi kitisztulásokra. Az észak-amerikai vadnyugat és a korai kapitalista vállalkozás is olyan társadalmi rosszaságokkal volt teli.
Ez már szerencsére megritkult, és ott egy felhőkarcoló, egy híd építésekor nem sétálnak együgyűn büszkén bekötött védő heveder nélkül az égi gerendákon a derék, ám munkás szövetkezésükben addig letört munkások, akik közül sokan zuhantak a magasból a mélybe.
Ma egy vadkeletről hallok ahol máris két incidens túl soknak tűnik egy kis híd renoválásán. Itt nem ismerem a szakszervezet és a foglalkoztatók törődésének pontos szerepét, de általában igaz az említett elnyomás ami szakszervezeteket és igazságos dolgozói érdektörekvéseket illet.
Valóban, a work to rule, az sérelmet szenvedett dolgozóknak egy elterjedten alkalmazott és hatékony akció fajtája igazságtalan foglalkoztatók észhez térítésére.
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
Vívni elég nekünk a
Vívni elég nekünk a köztársasági elnök, ő ebben a szakember. De ha mégis, vívj a közakaratért magáért, mert az addig nem érvényesül, míg a néma tömegek mindig egyvalaki oldalán esnek latba
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
Vívok, látod, vívok.
Vívok, látod, vívok. :-)
Ami a szívemen, az a számon. Szóvá teszem a fegyelmezetlenséget amit elkerülhetetlen volt számomra tapasztalnom, sőt, éreznem saját bőrömön.
Nagyon fogom figyelni majd az aluljárók dohányzási tilalmának betartását, amikor azt a tilalmat rendesen bevezetik.
Lehet, hogy rugalmas individualisták cigizni fognak ott mégis, mert pár centis már a csikk, ami csak néhány slukkig jó. És úgy a füstöt csak befújják komiszul majd a másik tüdejébe.
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
http://www.youtube.com/watch?
http://www.youtube.com/watch?v=1wLH0Egt_-8&feature=related
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
+1 Wad
+1
Wad
Konkrétan nem merném
Konkrétan nem merném kijelenteni, hogy minden szabály betartandó. Mert vannak olyan szabályok, melyek idejétmúltak, túlzóak vagy egyszerűen, mivel nem lehet derékszögesen kategorizálni minden helyzetet, a szabály sem passzolhat mindenhová.
Ezért az tud a leginkább problémamentesen navigálni a világunkban, aki felelősen fel tudja mérni a helyzetet, a rá vonatkozó szabályt és azt, hogy a szabályos kereteket milyen mértékben lépheti túl azért, hogy mások jogait nem sértve kezelhesse rugalmasan a sajátját.
Ahhoz, hogy ez ne vezessen anarchiáhioz és káoszhoz, két dologra van szükség. A szabályok pontos ismeretére, és nagyon józan, nagyon felelősségtejes helyzetfelmérő képességre.
Mindkettő intelligenciát, jólneveltséget, empátiát, széles látókörűséget, kompromisszumkészséget és türelmet, belátást feltételez.
Most nézzünk körül, mai világunkban népességünk hány százaléka rendelkezik mindezzel. Gondoljunk bele, mi mindennek kellene változnia ahhoz,hogy ezen alapképességek nagyrészt meglehessenek a következő generációkban, mire felnőnek, kifutnak a nevelés alól.
Rengeteg idő és változás kell ahhoz, hogy az ilyen emberek kerüljenek többségbe. Addig csak azzal lehetne megakadályozni az érdekek egymásba ütközését, ha szigorúan betartatunk minden szabályt.
De hát ugye senki sem akarja, hogy pl. egy záróvonal miatt köteles legyen az éjszakai töküres út szélén dekkolni, vagy kilométereket gyalogolni az átkelésért, mert a szabály az szabály.
Ahhoz, hogy ő szabályt sértve ugyan, de teljesen veszélytelenül átslattyoghasson a túloldalra, sajnos hozzátartozik, hogy nála kevésbé felelősségteljes emberek a teli főúton is át fognak futkározni kamikaze módra, forgalmat összekuszálva, balesetet okozva. Ez az árnyoldala azoknak a társadalom részéről hallgatólagosan engedélyezett szabálytalankodásoknak, amelyek nélkül viszont olyan rugalmatlan lenne a világunk, hogy nem lehetne benne normálisan élni. Sajnos ezzel mindig együtt fognak járni azok, akik a lehetőséggel visszaélve, mások kárára tolják ki jogaik határait. Moroghatunk velük, rájuk szólhatunk, harcolhatunk ellenük, de nem sok haszna van. Ők társadalmunk hibáinak látleletei, ellenük bármit teszünk, az csak tüneti kezelés, és sziszifuszi harc marad.
Talán a jövő generációk lassan egyre kevesebb ilyet fognak kitermelni (egyelőre én inkább azt látom hogy sokasodnak), és egyszer a probléma marginálissá válik. De nem hiszem hogy a mi életünkben.
Addig tekintsük úgy, hogy a velük való mérgelődés életünk sója. Legalább valakivel jogosan moroghatunk.:)
Wad
Rugalmasság Nem
Rugalmasság
Nem feltétlenül szükséges valamilyen beleépített rugalmasság az ember-alkotta törvényekbe. Esetekben éppen merevség szükséges, és azt biztosítja a törvény, a szabály alkotója, csakúgy mint gépész tervező. Ahol rugalmasság kell, ott azt megengedi, ahol nem, ott olyant nem enged.
Nemigen kívánható meg olyan rugalmasság, amilyen a vizisíelők és a fürdőzők ésszerűen határ bójákkal kijelölt területeinek kölcsönös átlépését engedi. A szabály itt merev, ha az tetszik nekünk, ha nem.
Egészen kivételes, rendkívüli esetekben, átrohanhatunk a virágágyásokon és a díszgyepen azonban. Mondjuk, ha egy késes ámokfutó üldöz minket, vagy ha meglátunk túloldalt egy tóba esett fuldoklót, és sürgős őt kimentenünk onnan.
Ilyen nem mindennapi esetekben az nem is lehet kérdéses, hogy mi bűnös módon szabályt sértettünk. Alaposan megindokolható szükség állapotban ideiglenesen függővé válhat az itt érvényes általános szabály, ami ezért mégsem értelmezhető igazán rugalmasnak.
A gyalogjárda kerékpáros használatával kapcsolatos szabályok valóban tartalmaznak rugalmasságot. Meghatározott korú gyermekek, és meghatározott feltételek mellett felnőttek kerékpározhatnak esetekben a járdán. E rugalmasságon túllépő visszaélések szabálysértések, amik nem nézhetők el az én mércém szerint, mint ésszerűnek, gyakorlatiasnak vagy szükségesnek megmagyarázni próbált rossztettek.
Tudtommal az autósok várakozási tilalma a kerékpársávban is merev szabály. Mentő, tűzoltó vagy rendőrségi gépjármű állhat talán rajta megindokolt esetekben, de üzletek rakodó furgonjai, taxik, magánszemélygépkocsik már nem.
Jólneveltség, a jövő generációk
Ez rendkívül fontos. A gyermekek jó nevelése kerékpáros szemszögből égetően szükségesnek látszik számomra. Azért, hogy az eljövendő nemzedékek kerékpárosai sokkal kulturáltabbak legyenek, mint amilyennek sajnos sok mai kerékpáros tűnik.
A kerékpáros szülő mindenkor intse gyermekét a közlekedési rendre és a szabályosságra, és mutasson is jó példát neki. Hívja fel figyelmét az önző és tekintet nélküli szabálytalankodókra, és tanítsa őt pont az ellenkező, jó viselkedésre.
A türelmesség, figyelmesség, mások óvásának, másokkal való törődésnek az erényeit fejlessze gyermekeiben minden jó kerékpáros. Ne az ügyeskedések, az okoskodón megmagyarázó, jogosnak indokolgatott kihágások tanító mestere legyen a szülő, mert akkor nem lesz kulturális fejlődés országában, térségében, a jövő nemzedékek korára sem, soha.
Ugyanaz marad az mindig akkor: egy békétlen, háborgó, egymást örökké bosszantó elnyomók társadalma. A lakóház nem válhat rendessé, mert liftjébe anarchista kerékpáros nyomul járművével. A piac nem békés vásártér, mert anarchista kerékpáros zúz át standjai között.
Valahol, egy mélyen titokzatos módon, a rendszeretet, a tisztesség, a szerény engedelmesség a törvények és szabályok betartásához, az udvariasság, a figyelmesség és előzékenység, ha ezek elterjednek szélesebben a nép között és kulturájának jellemző részévé válnak, akkor ezen erények úgy munkálkodnak össze a mélyben, hogy a nép tőle kivirágozhat.
Élnek népek térségekben. Emitt festői falvacskák bon-bon doboz szépségű takaros házai borulnak virágba, és a lakosság sorba áll a buszhoz, és nincs tolakodás. Az arcok üdék és mosolygósak, és az utca tiszta. Ember ott általában nem goromba, nem kedvetlen a másikhoz.
Amott meg szakadt tyúkketrec drót van kifeszítve korhadt karókra kerítésnek, és málló falú viskók düledeznek virág dísztől mentesen, és az emberek komorak és tülekednek, és durvák egymáshoz, és állandóan pörösködnek, és örökké megmagyarázzák okos öntörvényeiket. Az út, a busz poros és üszkös.
De vágyódnának a takaros falvakra azok az emberek is. S nem tudják, hogy belül kezdődik ahhoz a rend, az egyénben. Egyre több, és végül eszményien, minden egyénben.
_____________________________
A Priapista Gimnázium jeles véndiákja
90%-os egyetértésben
90%-os egyetértésben vagyunk. :)
"Nem feltétlenül szükséges valamilyen beleépített rugalmasság az ember-alkotta törvényekbe."
A törvényekben nem megoldható a rugalmasság, mert lehetetlen az összes jogos kivételt-enyhítést jogosító esetet felsorolni. Ahogy az életet nem lehet papírra fektetni, az ezt teljes egészében szabályozó szabályrendszert se. Hálistennek, mert szörnyű világ lenne.
A törvények kezelésében, a szabályok betartásában viszont józan mértékű rugalmasság fontos. Egyszer olvastam valahol, hogy ha pl. Bp közlekedésében minden kresz-szabályt minden autós mindenhol betartana, a város forgalma felére lassulna és duplára nőnének a dugók, ha pedig a durva szabálytalankodók eltűnnének, 1/3-ával gyorsulna/javulna a forgalom (ez kifejezetten a balaesetekt okozókból indult ki, tehát baleset miatti dugókkal számolt).
Természetesen vannak szabályok, melyeknek áthágására nincs jogosító ok, de szabályaink többsége nem ilyen. Csak vedd az említett vizisíelőt, aki mondjuk kutya hideg vízen olyankor vizisíel, amikor rajta kívül senki sincs a vízben. Ha ilyenkor 2 m-rel túlível a bólyán, kit zavar? Ezért mondom, hogy helyzetfelmérő képesség és felelősségtudat kell a szabályok rugalmas kezeléséhez, és ebben a részben meg abszolute összevág amit írtunk.
És nagyon jó hogy írtad a példát a helyi temperamentumról, az adott nép hozzáállásáról, a helyi körülményekről, mert ez elsőre eszembe se jutott, de valóban ennek is nagy szerepe lehet. Egy toleránsabb, nyugodtabb társadalomban rengeteg dolgot nem is kell szabályozni, mert fel sem merül, hogy adott esemény megtörténhetne, vagy esetleg bárkit is bántana.
(Kissé más téma: van hogy egyszerűen a feltételek várnak el teljesen más szabályokat.
Nálunk nincs pl. olyan szabály, hogy a kocsival indulás előtt nézzük meg, van e pingvin a kocsi alatt/körül. Új-Zélandon ez alap.)
Tulajdonképpen egy társadalom minél kiegyensúlyozottabb, annál kevesebb szabályra van szükség hogy rendezetten működjön, mert annál kevesebb, az íratlan szabályokat felrúgó egyede van. Az ilyen deviáns elemek váltják ki azt, hogy íratlan szabály szükséges, büntetéssel torolt írott szabállyá váljon. Amíg a deviancia nem lépi túl a társadalom tűréshatárát, nem jelenik meg a törvényi szabályzás szüksége. Miután a deviancia olyan mértékű, hogy emiatt már törvény születik, az a mértékű szabályszegés, ami eredetileg nem váltott volna ki társadalmi ellenállást és senkinek nem sérti az érdekeit, továbbra sem fogja a szabály sértése ellenére. Ez az az elméleti határa a szabályszegésnek, ami társadalmilag megengedhető, esetleg kívánatos is.
Wad
Örülök az
Örülök az egyetértésünknek.
Engem az szomorít el nagyon, hogy a rendetlenség állapotát hírdetik jónak sokan szóval és szabálysértő cselekedettel a biciklisek közül is.
Néhány éve találtam erre a CM-es oldalra, és úgy megörültem akkor a bicajosok friss és fiatalos igazságkereső témáinak, amik a magyarországi autósok akkor általánosítható, tűrhetetlenül durva és másokat elnyomó életstílusáról szóltak.
Mára sajnos egyre tisztábban megvilágosodik a tény, hogy emberi tényezőktől eredően, érzékelhetően másokat elnyomó lett sok kerékpárosnak is a viselkedése ahogy a kerékpározók száma nő és a kerékpározás terjed.
A csillagszemű, őszinte igazságkeresést mintha letompította volna valami, és egy szentnek hitt célért igazságtalan eszközöket akarna bevetni sok értelmes és derék kerékpáros is.
Én pedig visszatérőn pengetem mindig ugyanazt a húrt, únos-untalan kérlelve, frivol viccesen és komolyan is, mindig egyszerre.
Egy szelídebb világért, a tisztességért és mások megbecsüléséért, legyünk mi mindig tekintettel a jó okkal hozott szabályokra és mások kívánságára, kérésére, érdekükre.
Ne okoskodjunk túlontúl brilliánsnak hitt logikánkkal és racionalitásunkkal, hogy mi mindent fölmérünk és vigyázunk, és hogy mi intelligensen fölülbíráljuk a szabályt amit csak hülyéknek írtak, és mi úgy mozdítunk elő egy gördülékenyebb, igazságosabb, bolygónkat kímélő közlekedést.
Akkor abba a hibába esünk, hogy a szabályozás elemi elvét félreértjük: sérülés vagy kár kockázatát okozza mindenki, aki olyan közlekedési szabályt szeg.
No, ugyan kik vagyunk mi, hogy a saját kezünkbe vegyük azon kockázatok kezelését, amiket a szabály létrehozója, a megkövetelés szerint betartott szabállyal biztosan kezelne mert minimalizálja azt? Olyankor felelőtlenek vagyunk, mert ezt nem értettük, nem szívleltük meg.
A vizisíző is felelőtlen, és nagy meglepetésére, elnémult döbbenetére és bűnbánatára, halálra gázolhat síléceivel egy éppen arra úszót akinek eleme az ő számára élvezetes jéghideg víz. Aztán nem is gondolt ő erre, de kellett e neki erre gondolnia?
Nem, mert a szabály tilalma segítette őt nem gondolkoznia, nem okoskodnia feleslegesen. Ám azt a tilalmat ő megszegve kockáztatott, és a szerencsétlen tragédia így állt elő.
Jó lenne ha kerékpárosok megértenék, hogy szabályszegéssel ők mások épségét kockáztathatják, és olyan, bennük erősen megtudatosodni szükséges kockáztatás nem becsületes dolog.
Emmellett, szállnának magukba, és fogadnák el jámboran másoknak, például járdán közlekedő gyalogosoknak a kérlelését hozzájuk.
Lássanak ezen elnyomott emberek szemszögéből is, és legyenek kegyelmesek hozzájuk, és ne riogassák, ne nyugtalanítsák, ne bosszantsák őket az elkerülhetetlenül érzékelhető veszélyeztetésükkel, ami szabályszegő járdán hajtásuk következménye.
_____________________________
A Priapista Gimnázium jeles véndiákja
Továbbra is fenntartom
Továbbra is fenntartom ,hogy a szabályok derékszöges betartása működőképtelen társadalmat eredményez. Azért is, mert a szabályokat is emberek írják, jelentős részben nem is 100% hozzáértéssel, nem minden szempont figyelembevételével. Tökéletes szabályt csak mindenható értelem tudna produkálni, és adódhat helyzet, hogy a szabály megszegője jár közelebb az igazsághoz, mint a szabály írója. Minden szabály folyamatos józan felülbírálatot igényel, mert minél többen bizonyítják megszegésével hibásságát, annál nagyobb az esély, hogy a szabály is jó irányba csiszolódhat.
tipikus példa:
Közelünkben felfestettek egy zebrát. a valódi gyalogosforgalomnak viszont állatira nem esett útba, és folyamatosan probléma és veszélyhelyzet volt belőle, hogy az emberek tömegesen a zebrától 20 méterre keltek át az úton. És lám, fél év után végre valakinek felvillant a villanykörte az önkormányzaton: áttették a zebrát a kereszteződés túloldalára, és jéé, most ott jár a nép.
Igenis van olyan helyzet, ahol józanul felülbírálhatok egy szabályt, mert aki írta, sem volt mindenható. És lehet hogy neki volt igaza, és lehet hogy én hibázok ezzel, de ennyi veszélyt szívesen vállalok azért hogy vmi esetleg jobb lesz. És a durva szabálysértések, melyek kárt okoznak, is részei ennek a változó rendszernek, de ez nem a rendszer hibája. Az evolúciót sem lehet azzal elhibázottnak nevezni, hogy néha produkál káros mutációkat is.
És főleg, ne feledkezzünk el arról, a történelemben hányszor volt jelen egy kisebbség, aki az addigi szabályokat felrúgta, és végül neki lett igaza.
Röviden: fenntartom, hogy bizonyos helyzetekben mindenkinek jobb az enyhe szabálysértés, mint a szabályok szöges betartása. Ez nem abból ered, hogy fennsőbbrangúnak tartom magam, hanem abból, hogy ember vagyok. Ha minden bevésett szabályhoz ragaszkodnék, hangyának hívnám magam.
Wad
Demokratikus társadalmi
Demokratikus társadalmi rendszerekben képviseleti úton történik az általános lakosságot érintő közterületi szabályok alkotása. Ha abban valami elégtelenség van, akkor azt felül lehet vizsgálni és javítani lehet és kell is rajta.
Ilyen elégtelen szabályokat sem szükséges megszegnünk, hanem türelemmel együtt élnünk velük amíg a lehető legsürgősebben azokat ki nem javítjuk az említett demokratikus eljárás szerint.
Lázadó engedetlenkedés és szabályszegés, akár az szervezett vagy egyéni, az rossz megoldás a lehetséges jó helyett.
Ez a lázadó, filozófikus, okoskodó önmegmagyarázás, amit egyének szabálysértéseiknek indoklásaként adnak ezer különböző formában, annyira elterjedt lehet egy nép között, hogy ugyanaz az öntörvényes vonásuk magán vagy egyezményes szabályok ellen fordulásukban is rendszeresen megnyilvánulhat.
Ilyenkor nem csak a közterületi, valamelyest a mindennapi élethez szükséges tevékenységüket érintő szabályok ellen lázadnak, hanem a nem létszükségletű körülményeiket érintő szabályok ellen is.
Ki van írva az élelmiszerboltban, hogy kérik, a kosarakat ne vigyék ki a vásárlók. Erre többen csak kiviszik, és ha azt szóvá teszi a boltos, akkor csak ide viszi, csak öt percre viszi, és így tovább a kifogásokkal a megmagyarázásokkal. Vajon miért nem a saját kosarukat viszik ki, amit szabad lenne nekik?
A múzeumban nem szabad telefonálni, de a mobilján karattyoló öregasszony a felszólításra, hogy fejezze be, azt mondja, mindjárt befejezi, csak ezt még meg kell mondania, és karattyol és karattyol tovább, felrúgva a szabályt.
Tudnék még kismillió példát arra, hogy egy rendetlen lakosság még mily változatos helyeken és körülmények között nem érzi magára vonatkozónak a kérést teljesíteni és engedelmesen, tisztességesen viselkedni.
Pedig nem kell nekik a boltba menniük, termeszthetnének maguk is zöldséget. A múzeumba se kellene menniük látogatni, mindez nem kötelező. De ha oda megyünk, ahova nekünk nem kötelező, és ahol egy szabály érvényes, akkor az tisztességes részünkről, hogy ha együtt működünk, azt a szabályt megértőn, és engedelmesen.
Ezért jó a biztonsági őr, a rendész, a múzeum őr, a parkőr, a hídőr, a vonat kalauz, és így tovább, hogy összenyomja szépen a Gauss görbénket. Meleg van a vonat peronján és azért kell kinyitni, veszélyesen az ajtót? Vigyázva, hogy senki ki ne eshessen? Jogosan? Megindokoltan?
Csudaszép a Gauss görbe, varázsa örök és nem fakuló, de a kalauz az derék, tisztelni való hivatalos személy, s a szava parancs. Utazásunk feltételei szerint csukjuk csak szépen be azt a vonatajtót míg a vonat Kanizsára megy. :-)))
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
Én is tudok felhozni ezer
Én is tudok felhozni ezer ellenpéldát arra a mit te írtál. Az általad felhozottak egyike sem mond ellent annak amit írtam, szándékosan olyan példaválogatás, ami csak a te nézőpontodat mutatja. Vannak szabályok, amelyek egyértelműek, egyszerűek és szinte semmi kivételt nem tűrnek meg és ez jó. De nem mind ilyen.
Az amit te írsz, egy fekete-fehér, igen-nem életszemléletet mutat. Az élet nem ilyen. Az meg, hogy a szabályokat nagy demokratikusan a "nép" akaratával pillanatok alatt meg lehet változtatni, végképp idealista gondolat. Hálistennek nem mindenki gondolkodik így, különben soha nem változna semmi. Az eltérés a normáktól nem feltétlenül vezet káoszhoz, és igenis mérték kérdése hogy káros-e.
Vannak szabályok, melyek nem minden helyzetben jók, épp azért, mert annyi feltéve, hogy...., ha..., kivéve ha... kitétellel lehetne csak mindent lefedővé tenni, hogy egy szabály akkora lenne, mint most az egész törvénykönyv.
Igenis benne kell hogy legyen íratlanul egy nem kimondott feltételsorozat, amely adott esetben kivételt adhat a szabály alól. És felelősségteljes ember igenis köteles adott esetben így tenni.
Arra amit te írsz, elég egyetlen példa, ami mindent megcáfol, mert te azt állítod, semmilyen szabályt nem lehet megsérteni. Én csak azt, hogy van mikor igenis meg lehet sérteni.
Azért megnézném, amint állsz az autópálya szélén, és végignézed, amint valaki balesetben a szembesávon szénné ég a kocsijában, és te nem segítesz, mert ehhez három záróvonalat és egy szalagkorlátot át kellene lépned, és az tilos. Nem vagy se rendős, se mentős, se tűzoltó, te elvileg nem hághatod át a szabályokat. Persze ha megteszed, valszleg emiatt utólag nem hurcolnak meg, mert életet mentesz, de te maradsz, állsz és csak nézed, mert a szabályok mindenek felett állnak.
Ez egyetlen extrém példa, az élet ezernyi ennél finomabban árnyalt helyzetet adhat.
Nem vitatom a szabályok fontosságát és általánosan érvényüket sem. De helyet adok a kivételeknek, mert szükség van rájuk.
Wad
Szóltam a szabályok
Szóltam a szabályok felfüggesztett állapotáról amikor a park virágágyásán átgázolhat az egyén. Úgy a záróvonalakon is, én.
Sőt, berúgom a műtő ajtót és gégemetszést adok ruhafogassal, ha olyan a vész helyzet. Aztán a nácinak is azt hazudhatom, hogy arra menjen, ne erre, ott bujkál az üldözött, akit pedig én rejtegetek. Igen, helyén való lehet embertelen, zsarnoki törvényt aláásni.
Általános tapasztalatom az, hogy Magyarországon sokkal fegyelmezetlenebbek, rendetlenebbek az emberek mint sok más, kulturálisan ma virágzóbb országban. S ezt a rendetlenségüket ezer komisz magyarázatukkal bizonygatják jónak, de nincs igazuk. Mert zebra, járda, park, lift, aluljáró, híd szabályai ma nem zsarnoki szabályok Magyarországon.
Társadalmi rendességhez, rendes körülmények között, belátó engedelmesség kell, nem faragatlan tahók anarchikus és a rendes embereket elnyomó öntörvénye.
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
Túlzásokba esel a
Túlzásokba esel a példákkal, közel sem ilyenjellegű dolgokról írtam.
Az általános törvénylazaság mint magyar hozzáállás igaz, de ez sem indokolja a 100%-os szabályhűséget.
"Társadalmi rendességhez, rendes körülmények között, belátó engedelmesség kell, nem faragatlan tahók anarchikus és a rendes embereket elnyomó öntörvénye."
A "rendes körülmények" nem létező fogalom, mert feltételezi a törvények tökéletességét, minden kivételt, variációt lefedő mindenhatóságát. Ez egy utópia, ilyen nincs.
A "faragatlan tahók anarchikus és a rendes embereket elnyomó öntörvénye" az a másik véglet, ami ellen valóban küzdeni kell, ezek visszaélések a szabályok túlléphetőségével. Ezek akkor is meglesznek, ha a szabályok szigorodnak, sőt, sajnos miattuk szigorodnak. Ez nem zárja ki az arany középút lehetőségét.
Wad
Jó, hogy mondod az arany
Jó, hogy mondod az arany középutat, mert én, egy nagyon türelmes és elnéző emberként magam is szeretem azt a józan és mérsékelt utat járni.
De szomorú a szívem, mert tudom, hogy önfegyelem, és a szabályok betartására ellenőrzésekkel és büntetésekkel rákötelező hatóságok biztató eredményt érnének el egy gyakorlatilag rendes lakossági viselkedéshez, ami sok országban létezik.
Nem vagyok utópista és nem tartom szemem valamilyen elérhetetlen, ideális célon. Van egy kis eszem. És azzal azt fogom fel, hogy az országban ma sem a nép sem annak hatóságai nem tesznek kellő erőfeszítéseket olyan kulturális javulásra, amilyen a rendszeretettel, a renddel érkezhetne csak meg.
Minden konok filozofálás ez ellen, és a szabados egyénieskedők alá ló adása azzal, hátráltatja annak az általam várva várt a megérkezésnek a napját. Az ország szomorú elmaradottsága tovább fog tartani.
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
Azt hiszem, teljesen más
Azt hiszem, teljesen más kategóriákban gondolkodsz, innen ered a véleménykülönbség.
Példa.
Haladsz az úton autóval. Előtted egy szabálytalanul parkoló autó belóg a sávodba. Sávodat záróvonal határolja, mellette egy csíkosra festett forgalomtól elzárt terület. Szembe, sehol semmi más autó nem jön.
A te általad állított és favorizált 100%-os szabálybetartással a teendőd: leállsz, rendőrt hívsz, kivárod azt a min. 20 percet amig megjön, majd a rendőr forgalmi felfestéseket felülbíráló kézjelzésére kikerülöd a parkoló autót, most már szabályosan átlépve a záróvonalat. Eközben persze húsz percen át feltartottad a fél város forgalmát, nem kizárt hogy valaki már ezért laposra is vert.
Őszintén, ezt csinálnád?
Vagy a szabálytalan parkoló barmot magadban szidva körülnézel, és két baloldali kerekeddel teljesen szabálytalanul, de veszélytelenül a tilos zónába átlógva kikerülöd és haladsz tovább. Esetleg közben szólsz a rendőröknek hogy vontassák el a marhát.
Tedd a szívedre a kezed, és mondd meg most szerinted tényleg társadalombomlasztó, anarchista, egoista bűnöző, aki a "b" terv szerint jár el?
És szerinted valóban csak a magyar ember ilyen törvény ellen lázadozó, szabályokat semmibevevő bitang? Vagy talán a világon mindenhol minden józan gondolkodású sofőr a "b" tervet nyomná?
Én ezekről az apró, praktikus, veszélytelen,de gyakorlatilag szükséges szabálysértésekről beszéltem, nem a "ne ölj" parancsolat vidám felrúgásáról. Ezért nem értem a nagy kirohanásodat. Persze a határvonal az ilyen és a valóban veszélyes és felelőtlen szabálysértés közt szélesen elmosódott, de mégis létezik, és az ő határa a felelősségteljes gondolkodású ember döntésképességében rejlik, nem a törvény által szabott vonalban. Az csupán a viszonyítási vonal, mihez képest mennyi eltérés a tolerálható.
Én erről beszéltem végig.
Ha ezek után is azt mondod, hogy te igenis az "a" terv szerint cselekednél, mint abszolút törvénytisztelő állapolgár, akkor megnyugodtam, mert bocs, a hiba az ön készülékében van.
Wad
Megfáradtam kicsit, bele
Megfáradtam kicsit, bele fáradtam az igazat mondani itt, hogy mi jó, és hogy én mit szeretnék, és hogy mi nem jó és mit nem szeretek.
Szívre tett kézzel mondom, hogy én Magyarországon nem vezetek személygépkocsit, és máshol kiképzett sofőrök vezetik a személygépkocsikat amikben én utazom.
A magyar helyzet annyira elszomorít, hogy ha az az álmom volna valaha egyszer, hogy a kontinenset átszelve autóval érkezzek Magyarországra, akkor meggondolnám, ugyan hol is hagyjam azt leparkolva? Svájcban valahol, vagy elmerészkedjek vele Bécsig?
A bűnöző szót elfogultan használom, költői túlzásként. Piroson átizmozó arrogáns kopasz BMW-seket látva magyar kereszteződésekben, késztet olyan gondolatra.
Azok a személyek, e látszólag bűnös tettükkel valószínűleg megrögzötten visszaesők, és veszélyesnek bizonyulhat szembe szállni is velük. Az az érzésem, hogy ezek bűnös életűek, s még ha egyszer sem lett elítélve néhányuk, az én laza köznyelvi kifejezésem szerint, ők nekem bűnözők.
A te felvázolt példádban a b terv szerint cselekvőket nem hívnám azoknak. Elnézőn látnám meg kényszerű rossz cselekedetüket helyzetükben.
Nehéz lenne idéznem most a számos leírt gondolatomat pont ilyen helyzetekről. De itt ismétlem:
Ha én lennék egy babakocsis szülő és kiborulnék a reggeli óvoda fuvarom kivetelezhetetlensége miatt, akkor ott az eltorlaszolt járdán hívnék rendőrt és tanúkat és tanácselnököt, és késésemért a munkában a főnököket, és polgári perrel élnék a torlaszolók, a mulasztó hivatalnokok és minden felelős ellen.
Ha ezt mindenki így tenné, akkor az áldatlan helyzet nem maradhatna örökösen tartós. Sajnos, legtöbben szabálytalankodva, az úttesten gyalogolnának a járdán parkoló kocsik miatt. A világ a feje tetejére állt, mert megengedi azt a tolerancia.
Második példám, amikor a Ferenc körúton, a Corvin mozival átellenben, a kanyarodó sávra parkoltak. Azt írtam akkor, hogy én megállnék és rendőrt hívnék. A hátam mögött tülkölnének, de én szabályos lennék, és csakis rendőri utasításra lépném át a záróvonalat.
Az az incidens elgondolkodtatná akkor a hatóságokat. Ha nem lenne incidens, akkor minden maradna a régiben. Szeretnéd azt hallani tőlem, hogy én szívre tett kézzel nem tennék ilyent, de én bizony tennék. És az lenne jó és eredményre vezető, ha mindenki tenne.
Harmadik hasonló megjegyzésem a Váli úti sávról szól, ami az Allée-ből a Bercsényi felé kivezető rövid sáv. Az a rövid szakasz kétirányúvá teszi ott a Válit, ami a Körtér felé viszont már egyirányú. Nos, kezdetben erre parkoltak az ökrök. Ó, nem bűnözők, velük nem vagyok olyan szigorú.
Egyszerűen megakadályozták a sáv használatát és a Bercsényi felé haladást, hiszen záróvonal választotta azt el a másik irányú sávtól. S láttam amit láttam, a szabálytalanok szabálytalanokká tették azokat, akik eltűrték azt és átlépték a záróvonalat. Örökössé tették ők is a rendetlenséget és annak hivatali eltűrését.
Tehát, arra is azt írtam, hogy én rendőrt hívnék és várnék, mert el van torlaszolva az utam. Egyszerűen nem tudok sehova menni, mert bezártak. Az én el nem tűrő megkövetelésem lenne normális, és úgy kellene mindenkinek tennie, hogy a rendőrség oda figyeljen és a bajok gyökerét kezelje: a szabálytalanul parkoló autókat szállíttatná el.
Szívre tett kézzel mondom, lehet, hogy én egy csodabogárnak tűnök, de ha mindenki ezt tenné, akkor senki nem tűnne csodabogárnak, mert ez lenne a normális. S ez van rendes és törvény tisztelő országokban. Rend van, és a rendszegőt megbüntetik és nem teszik tétlenséggel örökössé a káoszt. Mellesleg, azóta átváltozott az útfelfestés, és már egy sárga biciklis sávot látok ott.
Nincs igazán nagy kirohanásom. A rendben látom a kulturális felvirágzást, és nem pedig a fegyelmezetlen, öntörvényes káoszban. Sajnos, más országokban is lehet hasonló, sőt, rosszabb helyzet. Azokat az országokat nem érdemes követni, legalábbis azon rosszaságaikat átvenni.
Azokat a haladó országokat érdemes követni, ahol a rend, szabály és törvény tisztelet fontos része a lakosság életmódjának, és ahol amiatt is, nagyobb polgári békesség és harmónia van ember és ember között, mint amilyen a mai Magyarországon van.
Én azt hiszem, te meg én középen találkozunk. :-)
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
Ha mindenki rendőrt és
Ha mindenki rendőrt és bírót és tanácselnököt hívna mindenre, nem rend lenne, hanem egycsapásra megbénulna az igazságszolgáltatás a közigazgatással és az élettel úgy általában együtt. Én a felvirágzást a bizalomban látom
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
Ha a példámban és
Ha a példámban és hasonló körülményekkor mindenki rendőrt, bírót és tanácselnököt hívna, akkor megbénulna minden, igen. A megbénult gyalogos sors-társa lenne minden felelős is akkor.
S a szabad sajtó is talán megírná akkor ezt, és akkor a világ bohócaként az ország végre tenne valamit. Tenne, hogy olyan nevetségesből komollyá váljék végre, és ne hagyja megbénulni a járdán gyalogló babakocsisokat.
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
Hidd el, az újsághír
Hidd el, az újsághír meglenne, arról szólna, hogy egy elmebeteg egy záróvonal miatt megállította Bp forgalmát. Mellesleg esetleg megjegyeznék, hogy egy szabálytalanul parkoló autó miatt. És mellesleg ezt az elmebeteget először a sorban álló többi autós, majd a rendőrök is megverték, majd autóját elvontatták. Utána (de csak utána) esetleg a szabálytalan parkolót is.
Ennyi. Ezért mondom, hogy a radikális idealizmusod nem biztos hogy a legjobb út a jobb világ felé. Jó célért való módszereinkben is a valós helyzethez kell alkalmazkodni, különben közel sem azt a hatást éred el amit akartál.
Wad
:D Olvastam ilyenről. Egy
:D
Olvastam ilyenről. Egy elmebeteg a villamossínre parkolt és feltartott több száz embert egy óráig.
Mégse verték meg a rendőrök, se a nép. Engem viszont megvernének? De hiszen akkor elmebetegek! :-)))
Amit radikális idealizmusomnak hívsz, az normális általános gondolkodás. A jó cél felé az is vezet, hogy nem tűrjük el azt, amit nem szabad eltűrni.
A záróvonalat óvatlanul súroló járművezető más mint az azt tudatosan, akaratból átlépő, veszélyesen előző vezető. S ami egy országban szabálysértés néven ismert, az egy másikban törvényszegésnek nevezett dolog.
A magyar rendőrségnek radikálisan kellene lecsapnia és tartósan kezelnie, mint egy hadi állapot alatt, a forgalom rendészetet. Kellően szigorú büntetésekkel kellene leszorítani a szabálytalanságok előfordulását egy gyakorlatilag elérhető szintre. Ez a munka ma még nagyon lassú, és alig látszik eredménye.
Szerencsére, a zebrák kérdésében van érezhető eredmény, ezt én jelenthetem. Tehát, van remény.
Nem különbözünk a valóságban. Töltött érzelmeim mellett nem láthatod, hogy én lerúgok rossz biciklist, vagy akasztást kívánok a balatoni úton minket veszélyesen előző, kivagyi kopaszoknak.
Az eltűrésről szeretnék téves eszméket eloszlatni. Tűrjük el tőlünk eltérőt, a mást, akit a törvény megenged annak lennie, aki ő. De ne tűrjük el azt a mást, aki rosszat tesz, és a törvény, a közös törvényünk, nem engedi meg őt olyan rosszat tennie.
Ne mondjuk azt, hogy intoleráns az a személy, aki a törvényszegés eltűrése nélkül szeretné a törvény betartását mindenki részéről, és annak véghez vitelét követeli meg a közös, népi rendőrségétől is.
Mivel nem rúgtam le, nem akasztottam még szabálytalankodó embert, nem bénítottam meg elmebetegen a várost azért mert valaki megbénított engem, ezért veheted úgy, hogy csak mondom, mondom, beszélek, süketelek, mert nagy a szám.
Sokaknak békét és rendet kellene látniuk, életük java részében, hogy tudják azt, hogy én miről beszélek.
Máskülönben... Asztalosok, ácsok lehetnek ők, és beverik ők a hosszú facsavart kalapáccsal.
Gányoló kontárságukra ezt kérdezheti tőlük egy ács: hogyhogy nem fúrsz neki előre lyukat a cigányfúróval? Hogyhogy nem faggyúzod azt be, és szép húzósan nem csavarozod azt be, síkba süllyeszve fejét is, végig a fába, hogy az rendes csavarozás legyen egy életre?
A válasz: így kell ezt csinálni. Ki látja? Meg menni kell még a másik faluba is, ott is munka van, nincs arra idő. Mindenki így csinálja. Elmebetegek tartják csak be az ilyen szabályokat. Ácsinasok tankönyvében van az csak leírva. Én ácsmester vagyok, nem egy radikális idealista! :D
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
A szándékot értem, de a
A szándékot értem, de a jó cél érdekében sem tudsz minnden szabályt betartani és betartatni. És ép azért hogy az általad felvázolt ideális helyzetig is működőképes közlekedésben és országban éljünk, nem akadhatunk fel minden nem derékszögesen szabályos dolgon. A felhozott példám csak egy a millióból, ami adódhat, ami bizonyítja, hogy a szabályok nem fedhetnek le minden helyzetet és nem adnak mindenre életképes megoldást. Saját belső törvénykönyvem alapján én nem minősítem bűnösnek a leírt helyzetben záróvonalon át továbbhajtó autóst, azt az autóst, aki esetleg enyhén sávjelet sértve kanyarodik üres úton, aki belátható, tök üres úton az s-kanyart enyhén levágva index nélkül használja részben a szembesávot, aki előzés közben, hogy mielőbb befejezze, 5 km/h-val túllépi a megengedett sebességet stb., nem tartom bűnösnek a kerékpárost, aki a gyalogosokhoz igazodva, azokat nem zavarva, azok tempójával járdázik ott, ahol nincs biztonságos egyéb megoldás, főleg ott, ahol a kerékpárt tolva sokkal jobban útban lenne, és dupla helyfoglalásával kiálló pedállal-kormánnyal még balesetveszélyesebb is mint gurulva, még folytathatnám sokáig.
Ezek mind olyan szabálysértések, melyek vagy nem jelentenek semmi kárt és veszélyt más számára, vagy adott helyzetben kifejezetten az összes közlekedő előnyét szolgálják. Ezeknek jogossága mellett kiállok.
De igenis szigorú büntetést akarok a leírt példa szabálytalan parkolójára, az index nélkül sűrű forgalomban sávot váltókra, a körforgalomból kifelé nem indexelőkre, a kamikaze gyorshajtókra, az ittas vezetőkre (akár bringán), a piroson áthajtókra, satöbbi satöbbi, mert ezek a többiek közlekedését akadályozzák, veszélyeztetik, rombolják a közlekedési morált és az egész ország általános hangulatát, képét szomszédaink felé.
Hidd el, az általad nálunk sokkal korrektebnek tartott országokban is megvannak azok az apró, szinte szükséges szabálysértések, és SENKIT NEM ZAVARNAK. Rengeteget vezettem külföldön, és valóban az a jellemző, hogy nyugat felé haladva a szabálysértések szinte csak az általam is elfogadottként példázott szabályáthágásokra korlátozódnak (kivételes durva szabálysértésekre a rendőrség maximális szigorral lép fel, de a leírt, általam is tolerált példákat a rendőr szeme előtt is megcsinálják, és az is tojik rá, mert nincs jelentősége.
Jobb általános biztonságú környezetben az emberek nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Nálunk, ahol a probléma akut és általános, a jogaik felrúgásán felháborodott emberek támadnak mindent, ami kicsit is kirúg a szentnek hitt jogi keretekből. Ez ugyanolyan túlkapás, mint a romló közbiztonságra, a tulajdon elleni bűncseleményeker is a halálbüntetés visszaállítását követelni, pedig ez pl. a kerékpárlopások számát csökkenteni nem fogja.
Én csak a szabályrendszer kiküszöbölhetetlen illetve pillanatnyilag kiküszöböletlen hiányosságaiból adódó, illogikus vagy akár közérdek szempontjából hátrányos szabályok határait vélem jogosnak enyhén elmosni.
Ez nem jelent anarchiát, káoszt, és az általad elképzelt ideális helyzetnek ezek nem ellenségei, sőt, ezeket az az ideális helyzet is el fogja bírni. Mint ahogy a ne lopj parancsolat halálos szigorral betartatása nem befolyásolja a ne ölj parancsolat ellen vétőket, más kategóriákról van szó.
Sztem te elsőre azt nem láttad, hogy mennyire vékony az a rugalmas tartomány, és mennyire csak a kuriózitásokra vonatkozik, amit én megengedhetőnek sőt hasznosnak tartok.
Te kategorikus voltál, én megengedő, de az én megengedő véleményem mikronvékony tartományra vonatkozik a kategorizmusod határán.
A való életben nincsenek éles határok, mindennek van tűréstartománya, én csak ezeket fogadom el mint az élet szükséges velejáróit.
Wad
Erdekes a
Erdekes a gondolkodasod...
Tudod en itthon nem igazan azt latom problemanak, hogy egyesek nem tartanak be szabalyokat, hanem inkabb a rugalmatlansagot es az empatia... masik helyzetebe belegondolasanak a hianyat. Nagyon sokan nincsenek tekintettel masokra es ez vezet a rosszhoz, nem pedig a szabalyok be nem tartasa... sot megkockaztatom hogy ha ebben igazak jok lennenk akkor nem is igazan lenne szukseg szabalyokra.
Gondolkodasodat en is fekete-feher-nek erzem es nekem ugy tunik mintha nem latnad be hogy van szurke tartomany is... Nem feltetlen jo vagy rossz valami...
Koruton megallashoz es 100 ember hatraltatasahoz meg annyi megjegzesem van, hogy hihetetlen belegondolni mi lehet ennek a kovetkezmenye... lehet hogy jobb lesz egy ido utan a rendorseg hozzaallas ezekhez, de addig is sokan kesnek a munkahelyukrol emiatt (ne adj isten betelik a pohar es kirugjak oket), rendorseget elvonod mas talan fontosabb intezkedesektol es kozben a turelmetlen embereket megnagyobb szabalytalankodasra es talan ezzel veszely okozasra "kenyszeritesz"...
En azt mondom hogy jozan esszel itt egyszeruen ki kell kerulni az autot es ha nagyon akarsz tenni valamit, akkor hivod a rendorseget es mesz tovabb.
-----------------------------------------
Nem allok le amig nem lesz egy igazi Crescent Moon-om :-P
Plusszegy Wad
Plusszegy
Wad
Az én számodra érdekesnek
Az én számodra érdekesnek tűnő gondolkodásom nem igazán érdekes a rendhez hozzá szokott embereknek.
Például, rendes városok rendes busz üzemeltetőinek buszvezetői felszólítják a jegy nélkül hátraosonó potyautast, hogy fizessen, vagy máskülönben szálljon nyomban le.
Ilyen ritka, jampec típusú, közösség ellenes huligánok aztán durván feleselhetnek, dühösen fenyegetve verhetik a fülke biztonsági üvegét, de a vezető nem fog indulni.
Az utasok nem ciccegnek és nem sóhajtoznak türelmük-fogyottan, és főleg nem hibáztatják a szabályokat betartó vezetőt. Megbotránkozásukat a rendszegővel éreztethetik, de semmiképpen nem jelzik azt, hogy a buszvezető elmebeteg mert ö feltart száz embert.
Teljesen világos nekik az, hogy nem a szabályt betartó buszvezető az, aki feltart másokat.
A rádión hívott rendőrség aztán megérkezik és leszedik az erőszakos egyént. A busz mehet tovább, és mindenki örül a dolgok rendes lefolyásának.
Egy nyakatekert, kitekeredett, kifordult és feje tetejére állt gondolkodású nép e buszvezető és utasainak gondolkodását érezheti viszont abnormálisnak.
Toleranciát akarnának, hogy ne késsenek tíz percet. Toleránsan tekintenének a huligánra, talán sajnálnák is, mert nincs pénze jegyre. De szidnák a buszvezetőt, mert a szemükben ő egy kegyetlen, intoleráns ember.
De hát, föl is tülekednének ők egy trágyás, üszkös buszra mert toleránsan ők nem ismerik a sorba állás kultúráját.
És, sokuknak nem is lenne jegyük, pedig meglepően műveltek és legalább érettségizettek és tiszteletes állásban vannak, például tanárok, tisztviselők, akikről a feddhetetlenséget képzelhetnénk el.
Ám az egy más ország. Ott tolvaj politikusok züllesztik az élet minden oldalát, ott nincs tolerancia, talán főleg azoktól, akikről könnyű vakon hinni, hogy ők akasztani akarják a szegény biciklist.
A szabálytalan biciklist, aki fél az úton hajtani és azért nyomja el, mondhatjuk, igen szép toleránsan, az ő gyalogos embertársát a járdán.
Fekete-fehér felfogás? Rendes világrészeken ez a felfogás. A szürke olyan is, mint a füstös levegő ott ahol nincs szigor, nincs szervezés. Igazán, élvezzük azt amit szeretünk.
"Hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban..." :-(
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
Oke, menthetetlen vagy :-)
Oke, menthetetlen vagy :-) nem lehet teged sem meggyozni, sem vitatkozni veled mert kiforgatod az ember szavat es egy vegletre akarod alkalmazni azt amit mi itt elmondunk :-).
Mond csak, az szerinted fekete vagy feher ha valaki le akar hajitani egy csecsemot mondjuk egy epulet tetejerol es te lelovod ?
Szerintem egyik sem ...
rossz dolog: nem feher, megmentettem valakit de kozben meg is oltem mast, mondjuk egy beteg embert ...
nem fekete: megoltem valakit, de kozben megmentettem egy artatlant...
Lasd be hogy ez nem fekete feher dolog, az elet sem az...
Es szerintem aki ezt nem igazan tudja belatni, nem tud rugalmas lenni, az eletkeptelen...
Kerlek mondj olyan rendes vilagreszt ahol ilyen a felfogas ? Elsore ami nekem beugrik es tulzott szabalykovetes van most is, az kinai koztarsasag... Hoppa, szerintem nem akarunk az o helyikbe jutni...
Szerintem nem a tulzott szabalyozasban van a megoldas
-----------------------------------------
Nem allok le amig nem lesz egy igazi Crescent Moon-om :-P
Elfogult lehetek, igen,
Elfogult lehetek, igen, tudom. S menthetetlen, igaz. Nem akarom kiforgatni senkinek se a szavát, csak lehet, nem tudok jól vitatkozni. Nem is szeretek. Én egyet értenék mindenkivel, ha mindenki egyet értene velem! :-)
Legyen elismert rögeszmém az olyan rend és rendesség, amilyenhez én hozzá szoktam. Tudom, hogy ez elérhető. S azt is tudom, hogy ezt nem szükséges ráerőltetni azon közösségekre, amik többségileg mást akarnak.
Ám megmutatom azt, hogy ha többségileg egy lakosság olyan kultúrájú és olyan igényű, amilyen lakosság ezt elérte, akkor őnáluk is megvalósítható lenne, hacsak, mondom, az igényli.
Kis angliai utcánkban van egy postaláda ahonnan naponta, pontos időben veszi ki zsákjába a leveleket a begyűjtő postás. A sarok felé gyalogátkelőhely van, előtte egy várakozási tilalmi rész, aztán egy busz megálló. A sarkon túl kettős vonalú megállási tilalmi szakasz van.
A postás megáll a busz megálló előtt, ahol nem tiltja semmi a megállást vagy várakozást. Kiveszi a zsákját a furgonjából és odasétál, húsz méterre a postaládához. Beletölti zsákjába a leveleket és visszasétál a teli zsákkal a furgonjához, húsz métert megint.
Mindez negyven méter sétába, és talán öt perc időbe tellik neki. Csúnya lenne biztosra vennem egy hasonló magyar postás eljárását, de én őszintén azt hiszem, hogy ő odahajtana, a lehető legközelebbre a postaládához, megállna talán ott, ahol nem szabadna, és úgy venné ki a leveleket, feltartva talán gyalogost, buszt a zebrán, a megállóban.
Lehet, hogy ezt nem minden magyar postás tenné, de aki nem tenné, azt olyan rendesnek tartom, mint a leírt angol postást.
Életképtelenségnek nevezhetjük, és túlzottnak ezt a szabálykövetést, ám ez nem túlzott. Ahol nem szabad megállni, az nem szürke, sem fekete-fehér. Ott nem szabad megállni és kész.
No, én tudom, érvek, sőt "ész"-érvek következhetnek meggyőzésemre, de engem nem lehet meggyőzni. Ugyan, kit tartana föl a postás... Ugyan, mi az az egy perc... De az ég szerelmére, ha nem szabad, akkor nem szabad megállni. Akkor ne rágódjunk ilyesmin, hogy kit tartanánk föl, meg hogy csak egy pár perc...
Igen. Hangyák. Egy hangya szofisztikációjú ember vagyok, fejlődésképtelen egyed az emberi társadalomban. :DDD
Ám mit szabály, szürke is van ám, nem csak fekete-fehér! Legyen tehát folyónk mint a kairói Nílus, itt egy döglött ló benne, ott egy félig elrohadt teve tetem. S meg is fürdünk benne, felfrissülve.
Meg keresztbe-kasul megyünk aztán szamaras fogatunkkal a porúton Bagdadba, onnan át a Balkánra, Budapestet is meglátogatva végül.
Kiköpünk gyakorta élesen oldalra a járdán, meg a jó nyúlós taknyot is kicsapjuk orrunkból mindenki előtt. Megállunk a szamárral félig a járdán azt rugalmasan odaszaratjuk ahova a magyar kutya is szarik, meg a gazdájának az autója rohad.
El is ütne minket egy anyázó biciklis, de hát más a kultúra mint Zürichben vagy Genfben, mert ott mégsincs döglött teve a vízben, nincsen arra tolerancia.
Nos, egyik világrész rendesebb, mint a másik, míg egyik sem tökéletesen rendes. A népek méltósága és kultúrájuk nem lekicsinylőn tekintendők, hisz elmaradottabb városból angol tahó is érkezhet és viselkedhet így.
Londoni kerületi tanácsok büntethetik, és büntetik
is, ha ott vannak a felügyelők és tetten érnek, az utcán való köpést, szemetelést, még egy cigaretta csikk eldobását is.
Kellemes környezetünkért határozzuk meg tehát a nekünk tetsző rendet és őrizzük, tartsuk fenn azt. Szürke, össze-vissza parkolás, járdán biciklizés, köpködés, vad, gyors vezetés kell a népnek? Legyen neki.
De megmondtam, feketén-fehéren, ha tetszik, egyik nép dög tetemet tűr el folyójában, a másik sorba áll a busznál, a harmadik járdán biciklizik földijeinek háborgására.
Legyen mindnek öröme a saját környezete tehát, a saját kultúrája. Legyen szent a népek autonómiája, és én se pofázzak már végre bele többet, uff, én beszéltem! :DDD
_____________________________
Túrtam dámám kalapjai között a szekrényben, de jaj, csak meg ne tudja. Ezt a legcukibbat választottam ki, hogy feltegyem, varkocs szórakoztatására.
én tolerálom a
én tolerálom a bicikliúton rakodókat. Az jó, ha nem a csúcsban csinálják, de a boltokat csak fel kell tölteni, a helikopter meg drága, és én sem cipelnék raklapokat a parkolóházból
Kóródy Gergely
------------------------------------------------------
anyámmal élek, biciklivel járok, macskám van, és ne is legyek kemény?
Értelek, ha egyénileg
Értelek, ha egyénileg elnéző vagy hozzájuk. Ezzel elférsz a többi emberséges ember között, akik nem nézik ezt el, hanem a szabályok betartását követelik.
_____________________________
A Priapista Gimnázium jeles véndiákja