Az utópia vajon miiiii?

Szabadság, szerelem, sebesség

Nemrég a "Bringázz a munkába!" szlogennel kapcs. láttam olyan visszakérdezést, hogy "Ez most komoly, hogy ezt külön mondani kell?"
Akkor kicsit visszás érzéseim voltak ezzel a hozzáállással kapcsolatosan, de bevallom, h ezt a hírt olvasva élből nagyjából ugyanez buggyant elő belőlem.

Évek óta ezen tépem a számat (és persze sokan mások is), hogy mintha ez az egész ipari forradalmasdi azzal indult volna, h milyen fasza lesz, ha már nem kell, csak mondjuk napi 4 órát dolgozni, a többit elintézik a gépek.
Ehelyett mi van? A növekvő technológiai munkanélküliség(i potenciál) kompenzálása a végtelen növekedéssel, ami persze csak egyre többet fogyasztva érhető el, közben meg aki részmunkaidőben dolgozna, azt emberszámba sem veszik.

Annyiban azért csúsztat a cikk, hogy egyrészt a növekedés egy darabig üdvös, és kb. azonos a fejlődéssel (kb. addig a szintig, vagy annak max. a másfélszereséig, ahol M.o. jelenleg _átlagban_ tart), másrészt a mindenkinek saját plázát (szobánkénti plazmatévét, medencét, hét minden napjára egy kocsit, stb.) filozófiája helyett éppen szolgáltatást is lehetne többet fogyasztani, harmadrészt pedig azért évi átlag 15000 dolláros fejenkénti gdp-ből elég jól el lehet lenni, ha értelmesen használjuk fel (tehát szó nincs különösebb életszínvonal-beli visszaesésről, csak a kontraproduktív dolgok elhagyásáról).

Persze léteznek országok, ahol ez működik is, de valahogy itt a többség még akkor is Amerikát fog akarni, mikor már 10-20 éve Kína lesz a világ vezető gazdasági hatalma.
(Ezt inkább olyan szempontból mondom, hogy az USA bedől, mert amúgy Kína sem tűnik valami előrelátónak-kb. uazt csinálja, csak ő még bírja saját természeti erőforrással, egyelőre.)