...fölöttem a mennyezeten a röntgen-gép sínjei, szabályos #-et alkotnak. Szimpatikus doktornő pozicionálja a gépet, rövid utasításokat ad: - Emelje fel... Tegye le... Nem monzdul!, célkereszt a koponyámon, felzúg a szerkezet, átszáguld rajtam a sugár, hangtalanul csapódik bele a lemezbe a fejem alatt.
- Most egy kicsit várni kell. - és kimegy. Néznék utána, de nyakamon a merevítő, nem megy. Marad a mennyezet. Hogy is volt ez? Vissza az időben... Rámcsukják a mentő ajtaját. A mentős is szimpi, hiába nincs külsérelmi nyom és a sisak megmentette a fejemet, azért bevisznek koponyaröntgenre, mert neki ez a kötelessége. Nekem meg az, hogy együttműködjek. Még visszább az időben. Megérkeznek a rendőrök, felveszik a tényállást. Igazoltatás, adatgyűjtés...Az autós már menne, de a biztos úr szavaival élve: "Ez már nem kívánságműsor...". Várjuk a mentőt és a helyszínelőket.
Már majdnem sajnálom, lőttek a délutánjának. Várja az asszony, meg a gyerek. Engem is. És a járművemnek is lőttek. Sírni tudnék, ha a deformált első kerékre gondolok. És a szétszakadt nyeregre.
Kérdezte, miért akarok rendőrt hívni, jobb lesz nekem attól? Neki nem, az biztos. "- Mert személyi sérülés történt, és az anyagi kár is jelentős." ...
Visszajön a doktornő és egy ápoló, lemászhatok az asztalról. Bele egy kerekes székbe. Tolás indul, aztán félreállítanak valami sarokba gondolkodni.
Beugrik egy kép: látom szétrepülni a fejlámpám darabjait. Egy másik pillanatképben az autó eleje látszik egész közelről, ahogy elrepülök mellette. A harmadik flash, ahogy benézek a hátizsákomba: a Krypto U-lakat belepréselődött a szervizbe szállított fényképezőgép dobozába és széttépte azt. Na ennyit a garanciáról.
Visszatolnak a betegfelvételre, ahol lemossák a vállamat. Fejjel és vállal értem földet. Majdnem sikerült a szabályos cselgáncs-bukfenc. Persze tatamin ez sokkal kellemesebb tud lenni. Jód, tetanusz-szuri, piros festék. Máris úgy nézek ki mint a Rambo III. Megérkezik a Yard, tetőtől talpig fényvisszaverőben kérdez ki a rend éber őre. Kérdez, válaszolok, elmondom. Szerinte a 20-25 túl gyors az osztott kerékpárúton. Felvilágosítom, hogy kijelölt és kötelező kerékpárút volt, nem osztott bringagyalogút. Oda oké a 20-25. Még több kérdés, alkohol volt, nem volt, drog, gyógyszer negatív, kerékpározási tudás? Jó, sőt Kresz-vizsgám is van. Megkapom az autós adatait, név, rendszám biztosító, jegyzőkönyvet aláírom, biztosúr el.
Kitolnak várni a leleteket. Vissza a múltba...
Hogy a fenébe került oda olyan gyorsan az az autó? Pedig lassítottam is, benéztem, hogy jön-e ki valaki a kihajtóból, mire észrevettem a behajtani készülőt, már nem volt idő fékezni. Repülés, tompa puffanás, szétrepülő fejlámpa, vállbahasító fájdalom, felpattanás, a sofőr már kint az autóból és néz elképedve..."- Jól vagy öreg????". Néhány szalonképtelen kifejezéssel megtűzdelt hitetlenkedés, hogy ez nem lehet igaz, a k.életbe, ésatöbbi. Azonnal mondja, hogy Ő volt a hibás, másik irányba nézett. Gyorstalapaló tréning neki Kreszből a kerékpárút elsőbbségére vonatkozóan. Elismeri a felelősségét, megtéríti a kárt, mennyit fizessen? "- Hívjunk rendőrt." - mondom és már írom is befelé a 107-et a telefonba.
Tekerjünk előre két órát. Kiengedtek a kórházból, kezemben a zárójelentés. Megmaradok. Hála a bukósisaknak. Szomorú séta a kerékpárút mellett a baleset helyszínére. Az éjjeliőr már vár, a lelkére kötöttem, hogy még ma jövök a bringáért, vigyázzon rá. Meg is van, fogom és viszem. Xab megadta a számát A Kerékpárbolt-nak, hívom, még bent vannak. A Tatain vagyok, attól nincs messze a Reitter, besétálok vele.
Megnézzük, keréknek annyi, roggyant a váz is. Megy a vázépítőhöz, hátha meg lehet még menteni. Mindenről számla, vétkes biztosítója fizeti.
Közben látok sok-sok bringást, 5-ből 1-en van csak sisak. Nem állítom meg őket, nem szólok be nekik. Pedig bennem a mozdulat, tüdőmben a levegő, szinte formálom a hangokat: SISAK!!!

Levonom a konzekvenciát.
1. Kerékpárút veszélyes. Tudom, tudod, tudja, tudjuk, tudjátok, tudják, mégis megjártam.
2. SISAK!