Én a ,,tűr csendesen'' taktikát alkalmazom gyalogosra és autósra is, amíg lehet, hadd lássák, hogy milyen szabályos és nyugodt legények ezek a bringások. :) Mondok egy példát: Budai rakparton megyek. A Hajógyáriról jön ki egy kamionos a hídon (nem a vasútin). Már hamar megvan a szemkontaktus. Fékezett, de aztán jól belelép a gázba, és kivág elém. Én majdnem satuztam, de nyugis arccal megálltam. Már kanyarodóban volt, rám nézett, és elnézést kért, meg villogott. :) Szerintem egész más lett volna, ha én kapásból bemutatok neki. Nem könnyű, sőt nehéz, de nagyon jó érzés egy kis idő múlva, hogy jé, megint nem ment fel bennem a pumpa, pedig lett volna miért. Egyik barátommal sokat szoktam tekerni. Ő olyan, hogy egyből eldurran az agya, elküldi melegebb éghajlatra az autóst, gyalogost azonnal, ha szándékosan, ha véletlen volt szabálytalan. Na, most azt tapasztalom, hogy egyik sincs túl nagy hatással a népre. Mindenkinek a zsebében van a kedves kis válasz. Nem mi tudjuk a magyar vezetési kultúrát megváltoztatni. De legalább Te sem leszel tiszta ideg (én nem tudom azzal levezetni az, hogy szétcsapok mindent, sőt, csak fokozom), és ő sem csattan fel az első oszlopra az idegességtől, ami egy frankó szóváltás során keletkezik.

Kék Median trekking, fekete bukó és maszk

Az egyik ismerősöm szobatársának pont ma volt egy ilyen esete. Egy nő nem tartotta meg az oldaltávolságot, persze egy perc múlva utolérte a dugóban. Mikor mondta neki, hogy nem kéne, csak bemutatott egyet.
Igen, kisanyám, bunkó vagy és még mutogatsz is? Ez a bizonyos szobatárs is felkapta a vizet és a fém pedáljával megkóstolta a színrefújt lökhárítóját. Csiszi-csuszi, kicsit megkarcolódott. Mondtam is neki, hogy nem helyes az önbíráskodás, de ez a szobatárs igen rabiátus ember, nem hisz az igazságszolgáltatásban és mindig maga akar elégtételt venni.

A Dózsa György úton húztak rám batár terepjáróval a Lehel út előtt a Duna felé menet, amikor még két egyenesen tovább haladó sáv plusz egy jobbra kanyarodó sáv volt ott. Mert őt nem érdekli, hogy a sáv kanyarodik, én pedig tartom a vonalat, és nem húzódok le jobbra, mert egyenesen megyek. (Most átépítették ezt a részt, megszüntetve a probléma okát. Helyes!) Következő pirosnál jobbról mellémentem, kopogtattam, láttam a száján, hogy kurvaanyázik. Rácsaptam az ablakra és előrébbgurultam, erre kiszállt, és úgy pofonvágott, hogy elzuhantam biciklistül.

A garázdaság miatti feljelentésre garázdaság miatti feljelentéssel válaszolt, mert úgymond megijesztettem a feleségét és a gyerekét, akit kórházba vitt. Az egyébként baromi jó fej rendőr azt javasolta, ejtsük a dolgot, mert ennek semmi értelme nem lesz. Végigbeszéltük vele: az egy dolog, hogy szerintem rajta kívül senki nem ült a kocsiban, de - és itt jön a lényeg - neki volt tanúja (ha hamis is, nem tudjuk bizonyítani), nekem meg nem.

Isten őrizz, hogy bárkit lebeszéljek a kurvaanyázásról meg a kopogásról, csapkodásról, mert a véleményem a közúti veszélyeztetésről nem változott meg - sőt, most még ádázabb vagyok e téren, mint valaha ;-) -, csak próbáljunk meg észnél maradni, hogy utólag (is) bizonyítható legyen a másik fél vétkessége a hatóság előtt. Mindenkinek tulokfogásban való bővelkedést kívánok! ;-)

Kocsiajtó kinyitásról:

Egyszer álltam egy kereszteződésben (kocsival), odajött egy faszi, kinyitotta az ajtót, beült mellém. Majd rámnézett, elkerekedett a szeme, elnézést kért, és kiszállt.

Utólag összeraktam: valószínűleg az történt, hogy valakivel itt beszélt meg találkát, én meg pont ugyanolyan kocsival jöttem, mint az a valaki, akit várt.

Gondolom utólag ő is jót nevetett az egészen, ahogy én is.

Ha parasztnak magyarázol, csak még parasztabb lesz a jövőben. :-( Szóval a tuti az "Isten nem bottal ver" taktika.
Inkább nyugi és engedd el, meg vigyázz magadra! Pesten muszáj gyökkettőzni... Még akkor is vannak veszélyes helyzetek... De arra meg ott vannak a bringás őrangyalok! Mert azok vannak, már 3× tapasztaltam. Ja, nem, már 4×! :-)

Most nagyon hímsovinisztának fogok tűnni, pedig nem vagyok az.
De.
Már kétszer is megtörtént velem hajszál pontosan ugyanaz a szituáció, mindkettőnél 40 év felé járó hölgy volt az illető, az egyik ráadásul telefonált közben.
Úgy történt az eset (mindkettő), hogy mentem viszonylag gyorsan (40 körül) főúton és mellékutcából kanyarodott a kocsi. Ránézek a sofőrre, ő rám néz, bele a szemembe, majd szépen lassan elindul és bekanyarodik.
(Tiszta western-fíling: belenéz a szemembe mielőtt megöl)
Szóváltásba egyikkel se keveredtem, mert azzal voltam elfoglalva, hogy miközben a szembe sávban kikerülöm ne csapjon a szembejövő autó se és a kikanyarodott nőnek se menjek neki hátulról.
Arra emlékszek, hogy az első eset után kb 10 percre leültem, és elgondolkodtam az életemről, mert nem sokon múlott az egész :)

Szóval lehet sovinizmussal vádolni, de ha meglátok egy nőt, ráadásul ha vezetés közben még telefonál is, akkor legszívesebben odébb teleportálnám magam egy szomszédos kerületbe :)

Visszatérve erre a két nőszemélyre, nem tudom, hogy mit gondolhattak, szerintem azt, hogy "csak egy biciklis, attól még kimehetek."

És mégegyszer had kérjek bocsánatot a jól vezető hölgyektől, de amit pár XX kromoszómás egyén művel közlekedés címszóval az dráma (de inkább tragédia). És tudom, hogy vannak férfiak is akik így vezetnek, de szerintem inkább női vonás.

Érdekes felvetés nekem is pont ez jutott ma eszembe csak gyalogos üzemmódban.
Ma a délután/este a Margit körút-Moszkva tér útvonalon ötször veszélyeztettek az autósok.
3x zöld lámpa esetén:
1. A saját vonalán/piros lámpáján túl megálló csak arra figyelő autós,hogy tíz méter üresség támadt előtte.(Kb. 5-en mentünk át a zebrán,de csak arra eszmélt föl,hogy élénken jeleztem neki a zöld emberkét az oldalsó lámpán)
2. Fekete autóval jobbra kanyarodás (ezekre figyelek balra nézés nélkül nem lépek le)
3. Zebrán beragadás (ki tudja mit fog tenni)
2x lámpa nélküli zebrán
1.Zebrán állás (szuper olyan hosszú a kocsi,mint a fehér csíkozás)
2. Telefonálva vezető(a gyalogosok biztos csak nézelődnek az út szélén,nekem meg sietős az utam a 20m múlva következő piros lámpához)
Bennem már az első után felment a pumpa.
De arra is gondoltam,hogy jobb lett volna ha higgadt tudtam volna maradni,de sajnos nem sikerült.

Erre csak ezt a linket tudom küldeni:

http://www.treehugger.com/files/2008/11/toronto-cycle-car-confict.php

Röviden: ütésváltás alakult ki egy bringás és egy taxis között. A taxisnak egy foga bánta, tehát nem volt ártatlan a bringás. Majd utána rátolatott a bringásra, akinek ezután amputálni kellett a lábát.

Tehát: mindegy, hogy kinek van igaza, mindegy, hogy ki kerül börtönbe a végén, elég szar dolog láb nélkül élni.

Tegnap este, Szilágyi Erzsébet fasor. Bicikliúton megyek, villogóval. Befordul elém egy VW Golfos anyuci (kb. 30-35 éves). Csorog befelé keresztben, nem vesz észre, én már hiába fékeznék csak matrica lennék a motorháztetőn, úgyhogy inkább rátekerek, így csak a hátsó kereket tolta meg egy kicsit. Megállok, megnézem megvan-e minden. Anyuci félreáll, kiszáll, megnézi a lökhárítóját!, majd megy tovább.

Nem szóltam neki semmit, siettem.

Nem akarok ötletet adni, de egy férfi autósnak semmi sem fáj annyira mint a fényezés megrongálása. Egy karcolásból többet tanul mint fél óra beszédből. Női vezetőnek mindegy, nem fáj az autó, nincs értelme a szónak. Ő egyszerűen nem vette észre és a végére sem fogta fel mi történt, ártatlan, és nem érti miért kiabálnak vele, felesleges.

Van viszont egy történetem. Még Zürichben, igen konfrontatív cseh kollégám zúdult le egy mellékutcán a hely szelleméhez illő lejtőn. Garázsból nő autóval háttal ki elé. Cseh Vitéz hatalmasat perecelt, első kerék totálos, karja kicsit vérzett. Kapásból úgy el kezdett üvölteni a megszeppent nővel, hogy az behívta magához, bekötözte, és adott neki 300 CHF-et anyagi kár enyhítésre. Vitézúr így kommentálta az esetet: "A hétvégén hazamegyek és veszek egy másik első kereket 5 Frankért, a dolog gazdaságilag rendben van, de hülye vagyok mert ott voltam az ijedt csajnál és elfelejtettem megdugni."
Vannak született győztesek :)