Akiknek nem vette el a kedvét a beharangozó , azoknak azért, akiknek igen, azoknak meg azért, mert nem végig olyan... Íme. Továbbá unatkozó irodistáknak, ráérős egyetemistáknak, alvászavarosoknak, és persze bárkinek, akinek van kedve elolvasni nyolcvanvalahány oldalt a CM kapcsán. Ezúton is még egyszer köszönet Kükünek és Ninjának az interjúkért.
Jó lapozgatást! És jöhetnek a kritikák...
v, 2008-04-27 23:58 — zseton
Elolvastam. Gratulálok.
Elolvastam. Gratulálok. Remélem jó jegyet kapsz rá :)
Kérjük szépen a hangfelvételeket is!
---
http://kerekparosklub.hu/eszak-pest
Ez a zén oldalam
Jujj, azt nem kéne. :)
Jujj, azt nem kéne. :)
de jó annak, aki kész
de jó annak, aki kész van.....
A bevezető igen
A bevezető igen ígéretesen hangzik, egyelőre eddig jutottam, még el kell olvasnom a lányom dolgozatát is:) egyébként többen írtátok, vagy csak a királyi többes nyilvánult meg az első lábjegyzetben
Belekezdtem, bár nyilván
Belekezdtem, bár nyilván ez egy dolgozat, mégis furcsa számomra a többes szám első személy
Formai dolog, de a
Formai dolog, de a hivatkozások nem következetesek
Már beköttetted?
Már beköttetted? Szakmailag nem tudok hozzászólni, mert nem értek a szociológiához, de a hivatkozásoknál, el kellene döntened melyik formát használod, amikor utalsz egy műre, (buga jakab, 2007) vagy buga jakab (2007:100) mert ezek váltakoznak, a paginát nem kell beírni a szöveges részbe, erre való az irodalomjegyzék, vagy a lábjegyzet, itt elég hivatkozni, a szerzőre, és a megjelenés évére. Zavaró, hogy ez nem következetes. A lábjegyzetekben olyen hivatkozások, hogy lásd ebben a fejezetben, tarara... nem igazán szerencsés, egy szakszerű hivatkozásban jelezni kell a szerzőt, a mű címét, a megjelenés évét, és a paginát, amennyiben folyóriatban jelent meg a folyóirat címét, évét, számát, oldalszámot. Szóval, ha lábjegyzetet készítesz ügyelni kell, hogy a forrás egyértelműen beazonosítható legyen, az i. m. rövidítést nem használjuk a folyamatos szövegben, csak a lábjegyzetben.
Azért van kétféle
Azért van kétféle hivatkozás, mert vmikor a teljes szövegre (könyvre, folyóiratcikkre, stb.) vonatkozik, vmikor meg csak egy rövidebb egységére, vagy egy konkrét gondolatra. Ez egy elég bevált, sokat használt módszer. Utóbbi esetben, és különösen ha nem csak tartalmi, de formai idézésről van szó, mindig szokás jelezni a paginát a szövegben. A lábjegyzetes lásd ebben/abban utalások a saját szövegem korábbi/későbbi részeire vonatkoznak, ezért nem rendes hivatkozások - bár ez akkor az én bénaságom, ha nem egyértelmű. Az i.m.-et pedig szerintem szintén sokszor használják szövegközben is, akkor ha nem lábjegyzetes, hanem szövegközi hivatkozást használnak. Lehet, hogy nem 100%ig követtem az APA style-t, de azért igyekeztem következetes maradni. Azért remélem a lényegét tekintve átment a dolog. És köszi a kritikákat, tényleg!
Sajnos a legtöbb
Sajnos a legtöbb dolgozatban helytelenül használják a hivatkozásokat, leginkább azért, mert nem ismerik a helyes formát, és egyszerűen csak átveszik a hibás megoldásokat más írásokból. Ezért van az, hogy valami ugyan elfogadott és használatos, csak éppen nem helyes. Ez nemcsak a szakdolgozatokra, hanem sok esetben tudományos szintű tanulmányokra is vonatkozik. Bár szabályozva van a hivatkozások formai megoldása, de ezt a legritkább esetben követik a szakcikkírók, a lényeg mégiscsak az, hogy egy dolgozaton belül, ha nem is követjük a szabványt, mindenképpen egyféle formai megoldásokat használjunk, így lesz egyértelmű és szépen kivitelezett a munkánk.