Na ez is megvolt. Csontom nem tört, lehet, hogy fejlődök.
Tanulság: csak zárt nyakú ruházatban bringázzatok, kánikulában is.

Tegnap a Hűvösvölgyből hazafelé kerekezve a Népkertnél jártam, amikor a (menet)szél besodort egy darazsat az ingem nyakán. Akkor jöttem rá, hogy darázs, amikor megszúrt. Miközben egyik kézzel igyekeztem óvatosan eltávolítani kebelemből, a másik kézzel óvatosan fékeztem. Amikor másodszor is megszúrt, valahogy elestem.
Addigra szerencsére már elég lassan mentem, így csak a könyökeimet horzsoltam le kicsit, meg jól bevertem a bal térdemet.
A bringa lényegében (műanyagok helyenként koptak kicsit, na bumm) sértetlenül megúszta, a kormányt ügyesen visszaferdítettem a helyére.
Miközben az első lámpámat kotortam össze, megállt egy autó, és a benne ülő kedves és segítőkész hölgyek aggódva a hogylétem iránt érdeklődtek. Megnyugtattam őket, hogy csak horzsolásaim vannak (meg kellett mutatnom őket a hátsó ülésről ámuló ovisnak), és a fejemet nem ütöttem meg. A papírzsepiket köszönettel elfogadtam, és le is tunkoltam magamat. Aztán a túloldalról is átjött egy kedves ember, és ugyanilyen segítőkész volt.
Mindkettő NAGYON jólesett, ezúton is köszönet nekik a segítségnyújtási készségükért!
Érdekes módon a sérülések közül a darázscsípések fájtak legjobban. Szerencsére nem vagyok rá allergiás.

Na, szóval csak szépen begombolkozva.