A hagyományos járdára épített, vagy azon kijelölt bicikli útnak veleszületett kórságai vannak:

Azelőtt, az a bicikli út felület az úttest szintjétől megemelt szintü járda része volt. A bicikli úttal rajta már, az az eredetileg járdának megemelt rész igencsak továbbra is járdának látszik ha nincs ott szint különbséges szegély.

A gyalogos a lábával lép át, és eszével regisztrál járdaszegélyeket. Fellép és észben tartja, hogy a járdán van. A helyzet kép az agyában biztonságra kapcsol. Lelép és észben tartja, hogy nincs a járdán. A helyzet kép az agyában óvatosságra kapcsol.

A szemével nem szokott járda burkolati színezési rendszert vagy jeleket fürkészni, s mindezek idegen, szokatlan fogalmak számára, melyekre nem avatták be őt hivatalosan egy kötelező polgár oktatási tanfolyamon. Bár, minden intelligens ember megérti és elfogadja ezt a fejlődési irányt, hiszen a gyalogos nem veszít teret mert marad elég járda felület számára.

Párizsban nem nehéz a járda szintü bicikli utakra tévelyegni véletlenül a gyalogosoknak, s nem is kell, hogy túristák legyenek ahhoz. Kis csöngetés legtöbbször figyelemre inti a gyalogost, aki már aznap nem valószínü, hogy megint oda téved. Talán majd másnap, megint csak egyszer.

De komolyan, a rendszer működik és jó, és az elemzésem a gyalogos emberi természetének elemzése, magamból kiindulva.

________________

Sajnálom a bolondot.

Eiffel

Zsoltee