Ott kezdődik a történetünk, hogy nem olyan rég beszélgettünk haverokkal, szóba jött ugye 04.26.-án Debrecenben Critical Mass és milyen jó lenne menni rá. Miután szó-szót követett és szerda este jött, hogy pénteken Máté megy Tiszaújvárosba. Mire teljesen önzetlenül felkínáltam, hogy elkísérem, ne tekerjen egyedül :) Ekkor a gépezet mozgott tovább és beszerveződött még hozzánk Balu is, így végül hárman vágtunk neki a távnak :)

Nos mostanra joggal kérdezhetitek, hogy jó-jó de mi köze ennek a forma-1-hez, és megnyugtatlak. Ahhoz semmi, itt az volt a cirkusz ami oda és vissza úton történt :D

A terv az volt, hogy pénteken délután 2-3 körül neki lódulunk és miután Máté odaér szíve választottjához, mi Baluval fordulunk is vissza Debrecenbe. De mint tudjuk, ember tervez, Isten végez! :D

Máténak még induláskor nem volt összerakva a kerója, mellette még fotóznia is kellett, így végül kölcsön bicóval 4 óra előtt pár perccel indultunk el a 66km-re :) Mind emellett pénteken már lógott az eső lába, és azért mormoltam a Miatyánkat, hogy ne essen, mondanom sem kell mi nem kaptunk esőt, és még így is eláztunk :D Szóval most már tudjuk azt is, hogy szárazságot kell kérni ahelyett, hogy ne essen :D Sikeresen belefutottunk a záporok maradványaiba, ami azzal járt, hogy alulról áztunk el :)Előre álltam hát és diktáltam a tempót, ha már csak nálam nem volt hátizsák :D Természetesen meg-megálltunk apróbb dolgok miatt, hiszen ez mégis csak túra vagy mi a szösz :D Érkezésünk előtt csurom vizesen a Tisza-hídon állva telefonált Máté, míg Balázs rám nézett és azt mondta, hogy nagyon tekerek, és miért vagyok ennyire őrült?! :D Kifejtettem hát, hogy azon gondolkoztam, hogy becenévnek milyen lenne a gorilla, vagy mondjuk kis mozdony esetleg a gőzmozdony, és ennek a hatása az eszeveszett iram :D Aztán este 6:40-re érkeztünk meg és egy jól megérdemelt kávéval hosszan elemeztük a lehetőségét annak, hogyan és mikorra érjünk haza Baluval :D

Ezek alapján mérlegeltük a helyzetünk:
-19:20 volt amikor elindulhatunk, az akármilyen tempó mellett is világítást követel.
-volt egy normális első lámpánk, egy kevésbé :P és két jó piros villogónk.
-volt esély szállásra, pihenésre és másnapi indulásra, viszont nem szerettünk volna terhére lenni senkinek.

Végül mivel csak ilyen indokaink lettek volna az indulásra, így a maradás mellett döntöttünk és innen is ezerszeres hála Katának (Máté barátnőjének, hogy befogadott minket, ázott kutyákat egy éjszakára). Annyit kellett megtenni, hogy átmentünk Sajószögedre, hogy elfoglaljuk szállásunkat, és itt kezdődött a cirkusz, hiszen porondmesterként az utolsó 50m-en arra lettem figyelmes, hogy a hátsó kerekem mintha most keményebb lenne, mint addig az egész út során, majd, mint kiderült defektet kaptam :D Sebaj utolsó 50m és ott is vagyunk, majd befoltozzuk :D Így tehát Katéknál pihentünk meg, fejenként egy üvegborral meg egy finom vacsorával, csak hogy mégse ingyen élősködjünk :) Jó társaságban repül az idő és hajnalig beszélgettünk, végül álomra adtuk fejünket, nagy nehezen :D

Másnap reggel neki állnék defektet javítani, mire feltűnt, hogy először is a defekt a felni felől érkezett és nem az aszfalt irányából, valamint, egyfajta fáradásos kis szakadás volt, másodszor pedig feltűnt, hogy a kiváló minőségű KGST piacos folt készlet ragasztója valamikor az elmúlt hónapok során beszáradt. De semmi pánik, hiszen szállásadónk mindennel rendelkezett ahhoz, hogy akár egy komplett autót megépíthessünk (mi is felkészültünk elég alaposan szerszámokból) :D Végül Kata nagypapája segített a foltozásban, friss ragasztóval és alapos, technikás ragasztási módszerrel :D Ezután 7,5 barra fújtattam a gumimat amikor ismét szelelés hangjára lettem figyelmes, bíztam benne, hogy a ragasztásunk engedett el, de az tartott, mint taft a párizsi reptéren :D Sajnos, pontosan a szeleptövében volt a lyuk, így mit volt mit tenni, mehettünk be Tiszaújvárosba belsőt venni :) Sikeresen megszerezve és megszerelve a belsőt egy amolyan "feltöltődős" ebéd következett vendéglátónk nagyszüleinél, mégpedig akkora lángosokkal, mint egy emberi fej :D Gondolom mindenki tudja mi következik egy ilyesfajta falatozás után :D Igen-igen még egy pihenés, mert szinte megrészegültünk az ételtől :D

Nagy nehezen útra is keltünk, kipihenten és száraz úton, immáron csak Baluval kettesben :D A 35-ösön egy lazulós 30-as átlaggal nyomtuk és azt terveztük egy fenékkel nyomjuk le a távot. Amikor is Tiszaújvárosba érve egy lengyel kamion szelében megbújva kicsit felpörgettük a kedélyeket :D Néhány kilométeren át pihentünk mögötte, majd a Tiszánál útjára engedtük barátunkat :) Minden zökkenőmentesen ment egészen 31. km-ig amikor is éreztem, porondmesterünk újra előlépett és miatta táncol a bicaj a fara, így meg is álltunk javítani :) Hátsó kerekem pontosan ugyanott kapott defektet ahol legelőször is :D Miközben bőszen dolgoztam a hátsó kereken, nem értettem, hogy mi okozhatta a sebet, de ez van :D Balu átnézte, majd szigszalaggal tekerte körbe a felniszalagot, és egyszer csak felfigyeltünk arra a sziszegésre amivel megszólított minket a cirkuszigazgató és rá aztán egyikünk sem vágyott igazán :D Merem állítani, hogy nem volt őszinte a mosolyom, amikor az első kerék is leeresztett, a diagnózist ki nem találjátok :D Szintén felni felől hajszálnyi lyuk, de legalább, akkor kaptuk amikor már amúgy is megálltunk, és rutinszerűen szalagozott, ragasztott kis csapatunk:D Így végül a két defektet 46 perc alatt picsán is vágtuk :D Hazáig szememet szinte le sem vettem a gumikról úgy tekertünk :D Hajdúböszörmény előtt elkezdett cseperegni amikor Balu csak annyit kérdezett: -Ugye csak bő nyállal beszélsz?! -De mindketten tudtuk, mi következik, beöltöztünk, hát a lehető legjobban, hogy ne izzadjunk le és ne is ázzunk el :) Legnagyobb szerencsénkre ez az eső nem volt túl vészes, rövid ideig kis vízhozammal esett :D Végül pár kilométerrel később meg is érkeztünk a cívis városba.

Alig pakoltunk le az albérletben, búcsúzóul a lelkes közönségtől a cirkusz egy utolsó szisszenéssel köszönt el :D Erre az utolsóra egymásra néztünk, majd vállat vontunk és röhögve mentünk tovább :D

Sajnos a tavaszi CM-re nem jutottunk el, de cserébe olyan élményekkel gazdagodtunk amit nem lehetett volna pótolni és kár lett volna kihagyni :)
(Aki Máté miatt aggódna, hogyan fog egyedül hazajönni, ne féljen, hiszen a tervben benne volt, hogy aki csinálja a bicaját Máténak, az kiviszi neki és visszacserélik a kerókat, majd haza együtt tekerik le a távot). :)