Tegnap voltam felülvizsgálaton, ahol az orvos közölte a jóhírt: elkezdhetek sportolni.
Az L1-es csigolya megkeményedett, s bár nem gyógyult meg teljesen, így már elkezdhetem a fokozatos terhelést. Természetesen vigyáznom kell, hogy egy évig legalább ne legyen balesetem, de maga a tény, hogy ismét tekerhetek gondolatában is fantasztikus!

Pénteken viszem Fixáldába KáTzMért javításra.
Reszkesssss PeTa!!!! :D

Mivel balesetem 8 napon túl gyógyuló sérülés lett, tovább húzódik ügyem a rendőrségnél. (büntetőjogira változott a szabálysértésből)
Megelégelve a várakozást felhívtam a "feltételezett elkövető" biztosítóját, hogy megtegyem kárbejelentésem és érdeklődjek a további menetről.
A biztosító diszpécsere nagyon kedves volt, és felvette az adatokat, közölte az ügyszámom, elmondta, hogy ki lesz az előadóm és kárfelmésőm.
2 héttel később telefonált is az úr, hogy kijönne kárfelmérni. Mindent előkészítettem.
A dolgot megkönnyítette, hogy kértem a kórháztól leltár listát, amit akkor vettek fel, amikor beszállítottak a mentők.  tovább »

Az alábbiakat főképp magamnak szánom egyfajta emlékeztetőül. Mégis azért írom ebbe a blogba, mert sokan kérdezték - akik hallották - hogy is vagyok.
2010. április 16-án sikerült megélnem második születésnapom. Egy reggel, szép tiszta időben szokásos módon bringával indultam dolgozni. Utam a Haller utcán keresztül vezetett. Aki ismerős ezen a terepen tudja, hogy a forgalmi sáv mellett macskaköves parkoló sáv található. Jómagm nem szeretek az út szélén menni, de teljes sávközepet sem akarok foglalni. Egy szó, mint száz, megesett, hogy kinyílt a parkoló autó ajtaja, én pedig épp elkaptam a szélét. Madár látta mutatvány a levegőben, s végül megérkeztem 2,5 méterrel később a földre háttal.  tovább »

Sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e leírni azt, ami a márciusi Minimal Mass tekeréssel kapcsolatban bennem maradt. Nem szeretek konfliktusokba keveredni, igazságérzetem mégis írásra kényszerít. Meg lehet érte kövezni, el lehet ítélni, esetleg egyetérteni.  tovább »

Közeleg az idő, pakolok, gondolkodom, hogy mire lehet szükség. A fejlámpát eltörtem, remek! Jó kezdés. Nem baj, sikerül elindulni, s ebben a percben szakadni kezd az eső is. Vízhatlan a ruházatom, hát nem érdekel az időjárás, de elgondolkodtató, hogy talán a sors azt akarja; ne menjek ma HNR-re. Tekerek tovább, kezdek erősen kimelegedni, mert még meleg van, de a hamarosan közeledő hideg miatt már felöltöztem.  tovább »

Reggel felkelek, s kávém kortyolgatása közben végigmérem a bicajt. Örömmel nyugtázom, hogy bár lenne mit javítani rajta, még megy és ez az enyém. Az életem része. Mindenhova vele megyek, ha itthon vagyok - magyar hazámban.
De mi is ez a szeretet a bicaj felé? Életstílus? Fanatizmus? Mitől válik az ember szerelmessé a tekerés élményébe?  tovább »