Biztos mindannyian jártatok már úgy, hogy megvan a kedv és kimennél a világból, de ép nincs min gondolkodj, nem tudnád élvezni a saját társaságod. Persze ilyen nagyon ritkán van, de megesik. Az elmúlt tél egyébként sem volt kegyes, hiszen száraz volt ugyan, de sem gépnek, sem embernek nem volt kedvező ez a nagy halom mínusz...

Akárhányszor mentem ki az aszfaltra a tricolorral, mindig azt tapasztaltam, hogy sem én sem a ő nem akar igazán pörögni, és ezen az sem segített, hogy ép -5°C volt odakint no meg szembeszél, ahogyan annak illik. Nem baj ott a Trektor, majd azzal szétcsapjuk a havat, gondoltam, mint egyszeri felhasználó, és mit ne mondjak, tényleg lenyűgöző élmény amikor a 20 centis, na jó 8 centis friss hóban (ami kb egész télen esett) látod a lenyomatod, és hallgatod annak minden apró roppanását, és nem vesz más körül csak a természet. Úgy írom ezt, mintha sosem láttam volna még fácán nyomot a hóban, de hát akkor is egy élmény volt, még vidéki létemre is.

De persze, mint talán azt mondtam már, nagyobb mechanika szerető (és "skót") vagyok annál, mintsem téli latyakos, sós hólével etessem meg a számomra oly felbecsülhetetlen paripáimat.

Így viszont nem maradt más, mint új hobbit találni télére... Senki ne aggódjon, nem tettem le a sisakot és az spd-t sem akasztottam szögre. Viszont arra az elhatározásra jutottam, hogy, ha már "komolyan" gondolom a bringázást, akkor annak megfelelően töltsem el a sötét téli napokat. Alapozó edzéseket végeztem és talán nem hasztalanul. Na meg persze javítás-építéssel is foglalkoztam, amolyan terápiás foglalkozásként, mivel ez a vizsgaidőszak sem volt feszültség mentes.

De most akkor mi is akar ez lenni? Magam sem tudom, de mindennek össze kell állnia, mert hamarosan Tarcal kőfejtő cross, aztán Debrecenben évadnyitó és előbb-utóbb számomra az év fő eseménye a Michelin bringarally.

Egyedül mind nagyfalat és felkészülni sem lehet úgy. Így szerencsés véletleneknek köszönhetően a fészbuk egy olyan csoportba sodort, ami tőlem alig 5km-re van:
-Nicsak-nicsak Kisvárda és környéke bringások?! És meg is vagyok hívva?! Jaaah tudom már. Egyetlen arcot ismertem, de hangulatos kis bandának tűnt, elsőre kicsit olyannak, mint a kerékpár őrültek klubja... De hoppá! Január közepén közös tekerés szerveződik. Hohó, éreztem ott a helyem, egyébként is gyűlt már bennem az erő, hogy végre kiszellőztessem a fejem a menetszélben.
Szombaton 3-4 fok körüli időben egész jó kis csapat verődött össze és olyan jó kis beszélgetős hangulat volt, amit nem vártam volna elsőre a csapat életkorának összetétele alapján, hisz legfiatalabbként voltam jelen. De mindenki örök ifjú, aki biciklivel jár! Kellemes kis időjárásnak köszönhetően mintegy 50 km-t mozogtunk, nem is rossz átlaggal.

De a java csak ezután jött... Lassanként kezdett ez a szombati tekerés amolyan rituálévá válni, majd a vasárnap is és már azon kapom magam, hogy 700km-en is túl vagyok, ami nagy túlzással már majdnem hogy annyi, mint tavaly egész évben. Majd ahogy jobb lett az idő, úgy nőtt a sebesség is. Ezzel együtt az edzettség is. Már most azt érzem, hogy a combom igazi átalakuláson ment át és még nem ért a végére. Szó mi szó, függő lettem, és ezzel meg is tettem az első lépést, de bátran vállalom, kerékpár függővé váltam és számomra a szombat és vasárnap, ha tehetem, arról szól, hogy egy körül elgurulok és négyig haza sem megyek. Egyedül erre csak nagyon ritkán vagyok képes és az otthoni utakat is ismerem annyira, hogy ne tudjon újat mutatni (azt hittem eddig). Tévedni viszont emberi dolog, és bár mindig így tévednék. Pont ennek a felismerésnek a legjobb példája, az elmúlt szombat amikor gatyáig áztam a megszokott kis edzőkörömön, és annak legmagasabb pontján megálltam egy percre és úgy láttam eddig azt az olyannyira ismert és már-már megunt terepet, ahogyan még sosem. Néha meg kell állni ahhoz, hogy előre juss vagy a franc se tudja. Lényeg, hogy nem mindig a cél elérése a legszebb.

Most viszont azt akarom, mondani, hogy, ha csak tehetitek szervezzetek saját kis közösségeket, kezdjetek el csak egyszerű tekerős kis gurulásokat szervezni és előbb-utóbb kiforogja magát az egész, kialakulnak olyan ismeretségek ahol közös a nevező és tényleg új társakat találhattok hóbortotok mellé.

Jah és saját youtube oldala is van a csapatnak, és aki rossz időben Szabolcsban velünk görgőzne azoknak ajánlom:

https://www.youtube.com/channel/UCB6BwWcPBnV3dHdYJqai8nw