Munkájuk hasonló a történelmi klímák korábbi felfedezőiéhez. A grönlandi Camp Century fúrt jégmintáinak vizsgálata is elméleteket döntött vagy erősített meg annak idején.

Egy érdekes BBC sorozatra emlékszem, amiben a narrátor azt mondta, hogy bármily kataklizmikus vagy lassabb hatás is éri a Földet, az, és az élet rajta mindig, akár még inkább burjánzóbban újra éled.

Környezetszennyezés vulkán kitörésektől vagy bolygó és meteor becsapódásoktól, és az ilyesmit követő elsötétedés és óceán-áram rendszeri felkavarodás csak ideig-óráig, azaz néhány száz millió évig veti vissza az életet.

A megmaradt primitív formákból aztán megint csodálatos dolgok virulnak ki sok-sok mutációs láncszemen át egy-egy új evolúciós folyamat során.

A minap hallottam éppen a chernobili atomsugárzás területén megfigyelt hasonló, meglepő újraéledésről.

Valóban, annak a BBC filmnek a tanulsága szerint nem a Földet kell féltenünk, nem a Föld sorsáért kell aggódnunk, hanem mi magunkért, az emberért. :)

Egy érdekes olvasmány még, angol nyelven:

http://www.aip.org/history/climate/rapid.htm

Ez a kutatás szép és jó, teljesen korrekt az amit leírnak benne. Azt elhiszem, hogy az a hőmérséklet ami most van, az tűréshatáron belül van, egyelőre. Csak az a helyzet, hogy abban a korszakban amit ők vizsgálnak, abban nem fújták tele a légkört freonnal, és más ózont lebontó anyagokkal, nem írtották naponta hektárszámra az erdőket, de még nem is voltak ezrével hőerőművek, és autók milliói, akik tonna számra nyomták a légkörbe a CO2-t. Abban az időben a nagy meleg időszak után lehűlés következett, de ezt a lehűlést ezek a tevékenységek igencsak meg fogják akadályozni. Mert azt viszont nem tagadja senki, hogy a sok CO2 növeli az üvegházhatást. Azt sem tagadja senki, hogy a vékonyabb ózonréteg több sugárzást enged be. Az a sugárzás amit kapunk az viszont nem tűnik el a semmiben, és nem is csökken, vagyis csökken, pár millió év múlva talán. Szóval az, hogy a mostani hőmérsékletnövekedés a normális határokon belül van, az nem azt jelenti hogy ez továbbra is így fog maradni, de még azt sem hogy ez csak úgy magától meg fog változni. Régen megváltozott magától, de régen nem is éltek még emberek. Szóval én kíváncsian várom a fejleményeket.

szerk: Igazából az emberek addig fogják hitegetni magukat, hogy nincs itt semmi baj, amíg baj nem lesz. Fák nem fognak maguktól kinőni a sivatagban, a levegő magától nem fog megtusztulni, és abban mindenki egyetért hogy lélegezni azt azért nem árt. A DDT-ről is évtizedekig azt mondta mindenki hogy semmi baj nem lesz belőle, amíg végül meg nem történt a baj. Kb. ugyan az a helyzet van most is. Pusztítjuk a környezetet, és közben hitegetjük magunkat hogy ez rendben van, nem lesz belőle baj.

Tudományos szempontból jó a cikk, közösségi szempontból káros. Azt gondolják majd az emberek hogy nyugodtan szennyezhetik tovább a földet, még tűréshatáron belül vagyunk.

Mindenképpen különbséget kell tenni helyi- és globális klíma között. Ezt a szétválasztást a paleoklimatológiai kutatásokban is igen célszerű alkalmazni. A geológusok és paleontológusok pontszerű kutatásokat végeznek, amilyen a cikkben említett is. Ezek a kutatások az adott kisebb terület éghajlatának rekonstrukcióját jelentik. A tapasztalat szerint a helyi klímát a globális klíma befolyásolja, ami természetesen tökéletesen logikus is, de ezek mellett fontos tényezők még (nyilván oda-vissza):
- helyi orográfiai viszonyok,
- tengertől való távolság,
- latitudinális helyzet,
- vulkanizmus, felhőképződés,
- albedó,
- szoláris állandó, orbitális tényezők változása, pólus- helyzet,
- flóra, fauna, adott esetben antropogén hatások,
- stb.
Leegyszerűsítve egy hegységben kevésbé érezhetőek a globális folyamatok hatásai, mert erős helyi klímája van, fontos meghatározókkal, mint pl a felsoroltak. Ezért nem célszerű egy Alpok- beli példából messzemenő globális klimatológiai következtetéseket levonni. A kapott eredmények biztosan pontosak, de helyi vonatkozásúak, ami nem baj, de egy adatból nem lehet átlagolni, max helyi szinten.
Természetesen sok adott korból származó adat összevetésével felállíthatók globális modellek. Így is dolgozunk, ezek alapján:
Glaciális legközelebb kb60ezer év múlva várható és 2,6millió éves óceáni üledékekben volt a legnagyobb a jéghordta terrigén üledék mennyisége (az Északi- Jeges tenger több mint 2millió éve fagyott be). Tehát ez most egy melegebb időszak. Ox-izotóp arányváltozások alapján (globális!) az utolsó glac 21ezer éve fejeződött be, attól egyre melegedett, kb 6ezer éve volt a legmelegebb és a modell szerint most hűlnie kéne a rendszernek. Igen, az interglac-glac közötti hűlés során a globális 0,8 fok emelkedés nem sok és a „kilengési határba” belefér, de ez átlag érték és ha ehhez hozzávesszük a szélsőséges helyi klímákat, akkor érdemes elgondolkodni. Ezeket ma „természeti katasztrófák”-ként emlegetik. Az meg, hogy voltak melegebb időszakok a földtörténet során tény, az átmenetek alatt fajok, egész populációk tűntek el. Ha ezt most tényleg bagatel változásnak tartjuk, akkor sztem azon se kéne sírni, hogy biz területek szélsőséges időjárási megnyilvánulásai miatt emberek milliói kerülnek veszélybe, hallnak éhen, viszi el őket sárfolyam, stb. Elvégre, fajok jelennek meg és halnak ki…
De kérdem én, ha egy klímát nagyban befolyásol pl. egy erdő kiterjedése, akkor nem feltételezhető, akár csak egy pillanatra is, hogy a globális, agresszív emberi jelenlét is befolyásoló tényezővé válhatott? Elég önző és elfogult viselkedésre vall az áldozat szerepében szenvedni és azzal takarózni, hogy nem a mi hibánk. Hatások összességéről van szó és ha tetszik, ha nem a hatások között mi is ott vagyunk. Az antropo-központú világképen túl kell lépni.

E. O. Wilson, Harvard Magazine, 1980. január- február:
„ A legrosszabb dolog ami történhet- történni fog- nem az energiaforrások felélése, a gazdasági összeomlás, a korlátozott nukleáris háború, vagy egy totalitárius kormány hódítása. Bármennyire is borzasztóak lennének számunkra ezek a katasztrófák, hatásuk néhány nemzedék életén belül rendbehozható. Az 1980-as években végbemenő folyamatok közül az egyedüli, amelynek kijavítása évmilliókat vesz igénybe, a genetikai és fajbeli változatosság elvesztése a természetes élőhelyek elpusztítása miatt. Ez az az ostobaság, amelyet utódaink aligha bocsátanak meg nekünk.”

Most olvasom a "The World Without Us" című könyvet. Meglepő és elszomorító dolgok vannak benne.
Pl. a tengerekben halmozódó, mechanikailag aprózódó, de le szinte soha nem bomló műanyagok hihetetlen mennyiségéről és hatásairól ritkán hallunk. Pedig...

- - - - -
2008-01-09
6É Futás 3. évfolyam, 1. kiadás
www.6efutas.hu