meeeeeekkoraaa! :)

És igen! A belváros szerintem is legyen lezárva az autómentes napon.
----------
...akrat icob, icoB
3:-O

Ez még megboldogult futárkoromban született, Bonanza utan szabadon:

Forró motoron hasalok,
Távoli hang csak a GYááSZ
Lassan buzog a vér,
Sebem a térdemig ér
Kesztyűs tenyér a lábamhoz ér,
Tücckő utca volt a cél
Tüdőm, már messze jár rég,
Benned talán még újra él

Halott futárok illatát nyögik a fák
És mekkorák vagyunk már
valami véget ért, valami fáj.

Autómentes Nap = Autómentes belváros.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Nyélen rakjad, Ne a járdán!
________________________

Jó,jó,lehet hogy nem igazán ienre gondoltál,dehát ezt tudom én.
Nesze:

A Favorit Noir megpihen,hanyatló korom ellenére még határtalan az út párosunk számára.
A selymes délután elpilleszt a hegytetőn és barackszínű sugarával a Nap visszavitt kétezerhat alkonyára..

Arrafelé tartok,hol a zöldellő mezők mögött letűnt korok rozsdásodó karosszériái pihennek,és néma magányuk féktelen fogyasztásunkról mesélnek.
Errefelé nincs helye a töprengésnek,csak átpillantasz a végtelen fémtengerre,és édeskés örömmel sóhajtasz:talán nem volt késő hátrahagyni a ránkerőltetett zabáláskényszert ,és megérte,igen megérte harcolni a Hatalmas Erőkkel,és kivenni a kezükből ostorukat:az olajat..
Szobrászok formálta utazás ígérete homályosította el az igazi célt,az alattomost,dogmája szerint nem is létezik élet tonnás alkotásaik nélkül,se ego,se potencia.. se szerelem.
Csak a belső égést tápláló,és eltűnő fekete arany,a vért,és szenvedést nem kímélő gyilkos bürök habzsolását tartották szem előtt,az aromás szénhidrogén őrült tánca elhomályosított mindent mi eléggé nyilvánvaló lett volna.
Elvakított engem is,és nehéz szakítások sora következett mikor szájbarúgott a tény: belehalunk mindannyian ebbe az útba,érdekeink hazugságból szőtt palást alá bújva rejtegették el komfortimádatunk,és hivalkodással széttetovált testünk. Hogy mindegy,milyen áron,de lássa mindenki- vagyok valaki,akinek semmi sem drága ha vélt énje formába kovácsolt kiterjesztésének életbentartásáról van szó.
És etettük.
És becéztük.
Jólesően nézegettük,és jólesett,ha más is nézegette.
Alkalmanként fegyvernek használtuk,de mi voltunk az áldozat.
Vagyis inkább a jövő volt az,csak-habár tudtuk- nem törődtünk vele.
Jövője számtalan lehetőségnek,egy bolygó meséje tőlünk függhet,hogy miként végződik.
Hallgatag cinkosságunk gonosz színre festi emlékünk az utókor szemében.

De nehogy beforduljunk naon,itt egy kis nyugi:

Az első tiszta perc.

A messzeségbe bújó meleg nyári alkony átölel, áthatol, és lebéklyóz itt a parton - hol már oly sokat vártam.
Arany párába vesző hegyek kontúrja keretezi most a bársonybarna várost, mely lágyan mormog, és liheg, és szabadon nyújtódzik el a késve siető utolsó napsugarak alatt.
Ez egy olyan pillanat, mely meg sem történhetne, hiszen
"-..a tökéletesség sohasem tapintható"- mondták már sokan.
Most mégis rámköszön, elégedetten lesi hogyan érint meg, és tart majd fogva mindörökké.
Mosolya mézédes.
Hogy tudja, hogy ettől forr a vérem..
Így hát a hátam az öreg bringaváznak vetve finoman elfolyok a vízzel eggyéválva, elcsigázva hullámzik a kép velem, és hagyom, hadd vigyen nagyon messze magával.
Most úgy hiszem, az élet pontosan annyit ér egy pillanat erejéig, mint egy életen át.
Most elhiszem, hogy az Ég azúr, a Nap arany, a Folyó smaragd, és minden Élő egyazon álom örök kedves alanya.
Lassan üres ez a part.
Halkan surran a szürkület a maga nyirkos hűvösével, kék szelével, neonfényes csillagokkal.

Bikeland,Favorit Noir