Nos olyan régóta tartozok azzal, hogy részletesen beszámoljak, milyen apró lépésekkel halad a puch sztori, de az igazság az, hogy, még, ha a lépések aprók is voltak, de hét mérföldes csizmában lettek megtéve! :D

Szóval ott tartottunk, hogy már magam sem emlékszem, pontosan mikor és miért is nyúltam utoljára kedves kis Puch mistral-hoz. Tény mostoha volt a mi kapcsolatunk. Megismerkedtünk és azt hittem igen, ő lesz az igazi, de már akkor is foglalt volt a szívem, majd mikor Junkermann búcsút intett egy újabb Mistral vette át az "első" helyet a szívemben, miközben kicsi Puch csak szépen, csendben várta, hogy mikor is kezdünk együtt megint valami jóba. Mondhatjuk úgy is, ő volt az akivel, csak azért találkoztunk, hogy használjuk egymást :D

Szóval valamikor május elején jött az elhatározás (inkább b*szogatás) bátyám részéről, hogy a Puch-ot nem akarom már befejezni?! És tényleg basszus, mikor akarom már elkészíteni ezt a bicajt? -fogalmaztam meg magamban a kérdést, hiszen jobb is nem belegondolni, hogy mennyit ültem már felette és sose tettünk egy jelentősebb lépést sem előre :) Jó ott volt a szétszerelés ami nem volt egy nagy mutatvány, de az még mindennek csak a kezdete volt. Aztán ott volt a matrica elkészíttetése, puff neki még mindig ott tartunk, hogy sehol sem vagyunk a célhoz képest. Szóval jött az elhatározás, fejezzük be a bicaj renoválást, és tesóm átveszi tőlem anyagárban. Célul így kitűztem magamnak a születésnapom júni 18.-át, hogy addigra készen akarom látni a bicajt :) Gondoltam, hogy az egyes lépések, között egy-egy hetet várva is hat hét alatt bőven gatyába rázom a kicsikét! :D

Ekkor jött az első leküzdendő feladat: kell a puch eredeti színe, és én mint kis naiv azt hittem, hogy majd RAL kód alapján megtalálom a színt és meg is találtam RAL 6204(gondoltam én, szóval első hiba képernyő alapján ne válassz "gyári színt", ha csak nincs hozzá valamilyen kódod, és igen rájöttem, hogy a 6-os RAL a zöld árnyalatok). Le is dumáltam tesómmal, aki talán vaterán keresztül tud kevertetni festéket amit szpré?-spray? formában postáznak is. Innentől már beindult a folyamat :D

Második lépés: minden matrica helyét mérjük le és jegyezzük fel, hogy mi és hova fog visszakerülni (nyugodtan mondom, hogy ezt nem tudtam elrontani hiszen az alaposság jegyében készítettem egy sematikus bicaj ábrát rajta számokkal jelöltem a matrica helyét, amit aztán táblázatba vittem amiben feltüntettem a helyét általában valamilyen jellegzetes helytől, valamint mellé még tettem egy pici rajzot is, hogy milyen elhelyezkedésű, hogy változik az árnyalata stb.) Ezt később csak szentírásként fogom emlegetni, hiszen enélkül csak fél munkát lehet végezni.

Harmadik lépes természetesen a fémig pucolni a vázat: ehhez megint csak bátyám szolgáltatta az eszközt, ki nem találjátok, kromofágot :D Most, hogy old szkúl békebelit vagy modern uniós fost, meg nem mondom (de tippem szerint az utóbbit, a palackjából ítélve). A kromofágot nagyjából 30°C-ban májusi melegben alkalmaztam, kb. 30 percet várva felvitele után, meglepve tapasztaltam, hogy ráncos rajta a festék réteg és szinte fémig hatolva puhította fel azt. Szépen neki is ugrottam egy általam csak kaparónak titulált szerszámmal amit még Írországból hozott tesóm. Olyan gyönyörűen adta magát az egész festék, hogy tényleg öröm volt dolgozni vele. Kivéve a muffolásokat ahol mindig kicsit kapargatni kellett, de Isten nem véletlenül adott nekünk több eszet, mint egy tyúknak, így fogtam és újra ecseteltem az illesztéseket és újból vártam. Így összesen háromszor ecseteltem be a muffokat és végül közel tökéletes eredményt kaptam :) De azt is ide írom, hogy a kapargatós munkában szerepet játszott még egy drótkefe és egy fogkefe is az alaposság kedvéért :D És itt kell még megjegyeznem, hogy basszus a forrasztások, olyan gyönyörűen mutatnak egy nyers vázon, hogy kedvem lett volna csak úgy lelakkozni az egészet :)

Akkor összegezzük, hol is tartunk eddig?!
-Festék?
-Pipa!
-Matricák?
-Pipa!
-Váz előkészítése?
-Pip... ácsi ácsi, hát le van pucolva.
-És a kicsi kis rozsda foltokkal mi lesz?! Hahh? Kis okos?! -zajlott le magamban a beszélgetés, hiszen, mint megannyi Ikrek "szülötte", magam is kettős egyéniség volnék (nyugi, nem vagyok egy ezo TV őrült és a horoszkópomat sem bújom :D ). Jött is a megoldás: ROZSDA ÁTALAKÍTÓ!!! Nem más mint egy fehér, tejszerű lötyi ami a vas-oxidot egy réz alapú oldattal redukálja és helyét réz-oxid veszi át (ha jól tudom). Miután a vázat megtakarítottam és le is mostam a kromofágtól és egy hagytam neki egy nap száradást, majd szépen beecseteltem az átalakítóval (jó valójában ezt a részt a tesóm csinálta :D ). 15 perc után a várt fekete átalakulás volt látható. Újabb mosó fürdő, majd egy hét szünet az alapozásig :)

Az alapozás előtt zsírtalanítottam a vázat minden esetleges tapicskolásos kézlenyomatomtól, pont mintha ép betörtem volna a pentagonba :D A zsírtalanításnak is hagytam jó negyed órát a száradásra, majd le is alapoztuk :) (Mondani sem kell, hogy minden menetet célszerű előtte csavarral vagy bármi mással tömíteni, megkímélendő magad a későbbi szopástól :D )
Elég rücskös felületet kaptunk, de ez egyáltalán nem volt gond, hiszen vizes csiszolással készítettem elő a felületet, hogy a lehető legtökéletesebb eredményt kapjam :) Mikor már harmadik napja csiszoltam a váz legeldugottabb részeit és kérdeztem másokat, hogy vajon jó-e majd amikor mondták, hogy igen, akkor az teljesen hidegen hagyott, és ekkor jöttem rá, hogy ezt nem másoknak a mércéjével készítem, hanem ez az én szintfelmérő vizsgám. Csak is a saját szememnek tökéletes elég jó :) Mire a harmadik napon elértem a számomra megfelelő színvonalat. Lazíthattam kicsit.

Közben végeztünk egy próbafújást a RAL6204-el és inkább tűnt élénkebb, erősebb árnyalatnak, mint amire emlékeztem. Ekkor már mocorgott bennem a kis ördög, hogy csak fel kellene kutatni azt az eredeti színt. Egyik nap aztán felkerestem egy megmaradt festék cafattal egy festékboltot ahol nagyon készségesen segítettek volna, ha elég nagy lett volna a mintám, majd miután elmondtam mihez is kellene nekem a szín, azt kérdezték, hogy nincs meg valamin az eredeti? Itt azt gondoltam, hogy mint a modern műsorokban, le fogják "világítani" a színt és az alapján kikeverni. Fel is ötlött bennem, hogy Debrecenben találkoztam is egy sráccal akinek ugyanolyan színű puch-ja van, mint az én kicsikém. Csodálatos facebook csoportokon keresztül végül sikerült megtalálni a srácot a barátnőjén keresztül aki szintén nagyon közvetlen volt és segített azzal, hogy eljött velem a festék keverő üzembe :) Ott közölte velem a hölgy, hogy itt van egy halom minta és azokból keressük ki azt ami a legközelebb van hozzá. Gondolom sejtitek, hogy 45 perc keresgélés után sem volt meg, csak egy nagyon nagyon közeli találat. Ha már megkerestük meg is kérdeztem mennyi az annyi, majd amikor közölték, hogy valami 3 rétegű festék amelyet háromszor felhordva kapjuk meg a kívánt árnyalatot, már kezdtem elbizonytalanodni. Gyors konzultáció a fényezővel (alias a bátyámmal) majd mondta, hogy szerinte, ha már van egy színünk ami amúgy nagyon is szép, csak nem pontosan az, akkor már érdemes lenne azt kipróbálni, aztán ha nem tetszik még akkor is megvan a nagyon közel ugyanolyan festék :)

Így, megköszöntem mindenki segítségét és idejét akit akkor feltartottam a saját hülyeségemmel, majd haza jöttem és másnap le is festettük színre az egész hóbeleblancot :D Majd csak, mint az építő munkások, akik egy csinos lábú nőt látnak, mi is csak hümmögtünk, hogy ez aztán fasza, ez a szín nagyon adja! :D hagytam is pihenni a vázat, hogy közben tökéletesen megszáradjon. Közben egyre csak teltek a napok én meg hiába akartam mással foglalkozni, a Puch beleköltözött a fejembe és nem hagyta magát félre tenni, ha már ennyi idő után ilyen sokat foglalkoztam vele :) Végül engedve a csábításnak, leültem mellé és minden matrica pozícióját bejelölve elkészítettem a maszkolást és felvittem a fehér réteget is amely megadta a karakterét eme gyönyörűségnek :)

Egy napi száradást követően csak fúrta az oldalam, hogy milyen közel is járok a befejezéséhez :) Szóval fogtam magam és minden matricát aprólékosan kimértem és a számára elrendelt helyre helyeztem :) Egyszerűen nem bírtam magammal és az összes lehetséges alkatrészt elkezdtem feltenni a vázra amivel egy kicsit is bicaj formájúvá változtathattam a picurt! :D
Majd végül megálltam mindazt a bűvöletet amivel ez a drágaság bombázott, hagytam neki időt, mi alatt felpolíroztam a szükséges alu alkatrészeket :) Így adva új fényt a féktesteknek vagy ép a váltókaroknak :)
Közeledett a vég és ismét a festékszóró mögött találtam magam, ahogy lakkozom az elkészült művet :) Több réteg lakkal borítottam be a vázat, hogy kellően masszív réteget érjek el :)

Majd a harmadnapon megunva a várakozást, óriási gonddal neki is láttam az összeszerelésnek és az az élmény elmondhatatlan, hogy milyen is az amikor szemed láttára kezd testet ölteni egy gyönyörű alkotás. Kívánom, hogy mindenki átérezze ezt egyszer, szerintem ilyen lehet az, ha gyereked születik :) És egyszer csak ott állt előttem teljes pompájában. Erről jutott eszembe Juhász Gyula: milyen volt szőkesége :)

Június elsején már a kis csodám elkészült, ott volt a szeretőm, akivel jól telt az elmúlt idő, de éreztem, hogy szegény vagy vitrin bicikli lesz, vagy hagyom és mással boldogan fogja róni az utakat, mert nekem már egy másik mistral-é a szívem :) Elhatároztam hát, hagyom hogy megtalálja új párját és nem kötöm gúsba, egy kevésbé boldog kapcsolatba :) Olyan hirdetést írtam, hát neki amit megérdemelt, ami kiemelte, hogy mégis milyen színvonalú országútival van is dolga a lehetséges gazdának :)
A hirdetés szövege:

Közel 30 éve új szél kezdett fújni a versenybiciklik terén aminek a neve: PUCH Mistral Equipe.

Most 2014-ben, ez a fuvallat új erőre kapott és kinézetével mindent elsöpör amit ma divatnak neveznek. Egyszerű, letisztult és klasszikus vonalaival és kifinomult megjelenésével örökké a kívánt tárgyak listájának tetején foglal helyet. Ha napjainkban gyártanák a típust biztos így nézne ki. Mind emellett, nem csak a bámulása élmény, még a hajtása is egy igazi örömfaktor.

Először is a váz a PUCH saját 2500-as csőszettjéből készült 56cm-es nyeregcsővel, kovácsolt GIPIEMME papucsokkal.Remek összhangban dolgoznak együtt a Campagnolo Victory váltás és a Shimano Uniglide komponensek. A 12 sebesség tökéletesen elegendő akár a Balaton kerüléshez is amelyet nagyban megkönnyít a Shimano 600 AX agyszett ami DT küllőkkel, MACH1 RJ Project felnikkel egy nagyon könnyű, merev és gördülékeny kerékszettet ad ki. Ahhoz, hogy az erőd el is jusson a kerekekig segítségedre lesz a GIPIEMME Crono Sprint hajtómű 52/42-es lánctányérral illetve a Shimano UG-51-es lánc. A lassításról Modolo fékkarok és GIPIEMME Crono Sprint féktestek gondoskodnak. A kényelmedért a DDK Speedline nyereg és a mese szép hófehér Good Horse bandázs fog tenni.

Majd végül egy komoly érdeklődővel egyeztettem, akkor még teljesen tudatlanul, hogy júni 18.-án szerdán jön megnézni :) Éreztem a levelén, hogy szinte már szerelmes lett belé emberünk :) Majd egyszer csak leesett, hogy hohó, hát szülinapomon adom el a bicajt?! És igen, előtte még egy fotózást tartottam a kedvencnek, majd az egyeztetett helyen találkoztam Gáborral és kipróbálta, beszélgettünk és megkérdezte, mint sokan mások is: Ha ilyen szép lett, akkor miért adom el? De már mondtam 4. bringának lenni nem olyan jó még akkor sem, ha szívemben a 2. és igen, ha ilyen szép lett, akkor meg is érdemli, hogy valakinek az első legyen a szívében :) Így hát kicsi puch új gazdára lelt és én is boldogabb vagyok a tudattal jó helyre ment :) Ezentúl a pesti flasztert koptatja a drága és remélem sok-sok ezer örömteli baleset mentes kilométerrel szolgálja majd szeretett gazdáját.

Mondhatni ezzel a történettel indul nemzetközi sikerek elérésének vágyával a Moustache Bike Builders csapata amely Balu barátomat, bátyámat és jó magamat rejt. Jelünk a kis francia bajusz amit mindig a nyeregcsövön rejtünk el a vázon és ez fémjelzi akarom mondani matrica jelzi munkánkat :) Rengeteg fotó itt található a puch-ról:
https://www.flickr.com/photos/moustachebike

Köszönöm a figyelmet :)