A konspiratív , (ugye tudjuk hogy nem tudjuk) és a most különösen elővigyázatos szervezésnek köszönhetően (alig volt érdeklődés a fórumon) a rendőrségi felderítés teljes kudarcot vallott
még akár az esemény nagyságrendjének megbecslését illetően is.

Ijedt, gyöngyöző arccal rádióztak a helyi járőrök, amikor látták, hogy már fél 6 kor is alig férnek el a bringások a téren. Minden résztvevő arcán elszántság tükröződött.

Két hős vezetésével aztán a tömeg elindult az Andrássyn-n a Duna irányába. A rendőrség eleinte nem tanúsított ellenállást.
Ekkor még nem tudtuk min fogunk keresztülmenni az elkövetkező fél órában.
Az autósok -látván a tömeget - azonnal leállították a motorokat, és teljes szélességben elfoglaltuk a szervíz utat. Nem volt megállás. Szigorú arccal száguldottunk néha néha kinyíló gépkocsiajtókat miszlikbe aprítva a Deák tér felé.

Palástjaink lobogtak a szélben.

A rendőrség tudta hogy nincs más választása, így hamarosan feltűntek a kismardarak melyeket a tengerentúli Fekete Víz kft. egykor demokráciaosztó humanitárus küldetésekben használt, majd jótékonyságból adományozott a magyar rendőrségnek.

A nyomjelző lövedékek először az Oktogonnál söpörtek végig -elvétve a bringások hadát- a parkoló autósoron mint rengeteg kalapácsütés. Hálistennek a jogszabályok nem teszik lehetővé nagyobb kaliberű fegyverek használatát a történelmi sugárúton.
Ekkor taktikusan az út bal szélére húzódtunk, meglepve ezzel a rendőrségi koordinátorokat és 10 percnyi időt nyerve a manőverrel.
Elértünk a Bajcsy-ig ahol különleges üldözőjárművek vártak ránk.Itt hirtelen jobbra kanyarodva okoztunk ismét meglepetést, holott a szervek a Gödör felőli járdaszigeten rendezkedtek be a végső csapásra.
A Bajcsyn pedig az üldözőjárművek célkeresőrendszereit zavartuk meg.
(Ezek a rendszerek úgy vannak kalibrálva, hogy a bringasávban haladó kerékpáros ellen azonnal megsemmisítő csapást tudnak mérni, ám a Bajcsyn kisebb csoportokra oszlottunk 10-20 méteres közökkel, így
amikor egyszer sötét aszfalt, egyszer piros bringasáv villant ki a kerekezők alól, a rendszereik teljesen összezavarodtak.)
Ama pillanatban világlott fel előttem, hogy az MK gondos tervezői milyen játékosan rejtették el a csodafegyvert az amúgy teljesen értelmezhetetlen felfestéssel!
Az életünket mentették meg ezzel.

A Margit hidat elérve tudtuk, hogy most már őrült száguld.. békés közlekedésünket csak a gyalogosoknak álcázott csapdák zavarhatják meg amik külöböző méretekben fenyegetően közel kerültek röppá.. közlekedésünk vonalához. De sikerrel vettük az akadályt bár a zöld lézersugarak
üldözőink fegyvereiből néha csak hajszálnyival vétettek el, nem egyszer apró darabokra
robbantva az általunk kerülgetett akadályokat.
A rendőrségi vadászok végül halálos ütközéseket szenvedtek a gyalogos-mezőben, így mi végül
elértük a biztonságot nyújtó budai oldalt.

Mindenki hősiesen kűzdött, de leginkább e blog szerény írója és társa érdemelnek kerékpáros szobrot halált megvető bátorságukért!

És persze azért majd elhullott bajtársainkért mécseseket fogunk gyújtani.

Várjuk a több tízezres tömeg többi tagjának beszámolóit az eseményről, hogy így közösen tudjuk feldolgozni a történteket!