Hol volt hol nem volt, Kisember felajánlott egy évek óta a sufni tetején porosodó, darabokra szedett öreg bringát annak, aki nem felújítja és eladja, hanem összerakja, és forgalomba állítja saját örömére a városban.

Gyors guglizás: NSU a 60-as években beszüntette a kerékpárgyártást, így ez tényleg elég öreg lehet, a képek alapján viszont pont az, amire már egy ideje fájt a fogam: egy olyan bicaj, amivel nem csak futárpunk, meg hipszter szerkóban mehetek, hanem öltönyben, nyakkendőben, szép cipőben is használható.

Ketten mozdultunk rá szinte egyszerre: Kükü és jómagam. Fej vagy írás alapon végül az enyém lett a gép.

Egyik este Kisemberrel elhoztuk, és bekerült a műhelyembe. Már akkor látszott, hogy egész jó állapotban van, de nincs meg minden alkatrésze. A nyeregcső, és a nyereg nem volt meg, és a csavarok nagy része is hiányzott. Gyors helyszíni ellenőrzés: középcsapágy hibátlan, kerékagyakat generálozni kell, kormánycsapágy elmegy. A lánc nem látszott ki a vastag gépzsírba ragadt portól és mocsoktól, de nem volt rozsdás, szépen mozgott.

Első körben leszedtem a gumikat, a kontrás hátsó kereket bevittem A Kerékpárboltba, mert ahhoz nem értek. Utána szétkaptam az első agyat, a golyók mint a Föld, olyan domborzatúak voltak, a kónuszok berágva. Az agy golyópályája viszont csillog-villog, semmi rágás. Hatalmas mosoly az arcomon. Láncot megbontottam, beraktam 1 napra brigéciolba, közben elmentem a rendbe hozott hátsó kerékért. Kapott egy centrírt, meg egy beállítást, zsírozást ezerért. Egyúttal vettem egy marék csapágygolyót, kónuszt viszont nem kaptam hozzá.
A rosszabb hír viszont az volt, hogy nincs hozzá nyeregcső, 23,6-ot mértem, 25 alatt nem gyártanak. CM-en jött a tipp, hogy van a német ebay-en veterán nyeregcső nyereggel (eladó kontaktálása, kiderült, hogy a Durchmessere 26, túl nagy), illetve a Decathlon is forgalmaz 23.4-es csövet. Tegnap melóból hazafelé be is ugrottam, és bezsákoltam egyet, kemény 5 ropiért.

Aztán este fél 10-kor lementem a műhelybe, hogy összedobjam a vasat. A vázat már korábban lepucoltam, a gumileszorítós, tolórudas fék hiányzott, ezért leszereltem a fékkart, a megtisztított gumi markolatok két napja várták, hogy visszahúzzák őket a kormányra.

Először az első agyat raktam össze. Jobb híján az eredeti kónuszokkal: pályát zsíroz, zsírba golyók, bele a tengely a kónusszal, porvédő kupak, átfordít, zsíroz, pakol, kónuszt ráteker, kupak -- hopp az egyik kupakot valaki deformálta, ezért nem megy a helyére. Elpöcsöltem vele vagy egy órát, satuban próbáltam újra szabályos kör formára alakítani, de nem akart a helyére pattanni. Végül kevésbé elegáns módon folyékony pvc ragasztóval rögzítettem, ami a réseket is kitöltötte. Majd szerzek ilyen kupakot, és kicserélem, ez a ragasztó szerencsére könnyen oldható. Agy beállítva, jöhet a gumi. Hó vége lévén nem vettem új külsőket, gondoltam kipróbálom, milyenek az eredetik. A hátsó egy 50 éves Continental, amit még németben gyártottak. 47/622, felraktam, felfújtam, és nem eresztett. Kicsit repedezett a külső, de tart. Újabb széles mosoly.
Hátsó kerék félre, jöhet az első... Gumit fel, pumpálnám, ereszt. Dunlop szelep, és a belső bigyónak a tömítése elporlott. Szerencsére van otton egy mázsa kidobott külsőm, amit különféle bringaboltoktól kukáztam öv, meg mindenféle használati tárgy készítése céljából, most átnéztem őket, találtam is egy olyan belevaló kis bigyót. Beletoltam, fújom, nem megy bele a levegő. Kicserélem a tömítést rajta, úgy sem. Sehogy sem megy bele a levegő. Megpróbáltam mindent, és az idő is nagyon ment, így jön a B-terv: hátha van a kukázott külsők között 622-es, valami 32-47 közötti. Némi keresgélés után az egyik övnek felvágandó külső belsejéből sikerült kihúznom egy autószelepes 622-es küsőt. Levegőt bele: 2 lyukon is ereszt. Annyi baj legyen, pikk-pakk felraktam ré két foltot. Most már tartja a nyomást. Felpattintottam a külsőt, betoltam a belsőt, perem vissza, pumpál: nyomás rendben. Ez egy öreg Schwalbe, szintén 47-es, és látszik a kopás ott, ahol a gumilenyomós fék súrmolta.

Hátsó kerék a helyére, kontra bilincs fel. A már korábban csillogóra pucolt lánctányérra láncot fel, vázon átfűz, bontóval összerak, lánckerékre felkapat, feszességet állít... Pöpec.

Első kerék bent, a bicikli kezd járműnek látszani. Kezd életre kelni.

Kibontom a nyeregcsövet, betolom a vázba: lötyög. Meghúzom a bilincset: még mindig lötyög. Kell valami hézagoló, de mi? Sörös doboz! Persze az összes sörösdobozt bedobtam a szelektívbe, szóval irány kukázni. Így éjfél körül biztos nem zavarok vele senkit. Kimegyek, a közeli utcai szemeteseket már lepucolta Erzsike, aki a helyi hajléktalanokat eteti, meg gyűjtöget mindent, de még reménykedek. A játszótér mellett a földön, az árnyékban gyanús hengeres tárgy fekszik. Lehajolok érte: jessz, egy eldobott sörös doboz!
Beviszem a zsákmányt, még érezni a sör szagát, szétvágom ollóval, vágok belőle egy hengerpalástot, rátekerem a nyeregcsőre, becsúsztatom, magasságot nagyjából belövöm, meghúzom a csavart: patent!!! Újabb elégedett mosoly.

Kell egy nyereg. Van valahol egy, amit még Erikának vettem, de nem volt neki kényelmes, túrom a bringaalkatrészes dobozt, a kezembe kerül, diadalmasan kihúzom, leporolom, felrako ma nyeregcsőre. Már nagyon ki akarom próbálni. Mi van még? A sárvédők!

Előszedem az elsőt, lepucolom, keresek hozzá csavarokat a csavaros dobozban, megvan, persze a kereket ki kell venni, nembaj, kiveszem, felrakom a sárvédőt, elöl NSU emblémás szárnyacska várja, hogy hasíthassa a levegőt.

Jöhet a hátsó sárvédő: megpucolom, csavarokat túrok ahhoz is, hátsó kerék csavarjait ki, kerék szerencsére maradhat, sárvédő fel, csavarok vissza.

Csomagtartó!!! Elég ránéznem, hogy lássam: a nyeregcső-bilincs csavarok rögzítik fent, alul meg a kerékanyák.. Hátsó kerék újra kilazít, anyák le, sárvédő pálca ki, csomagtartó-támasztót ráhúz, arra rá a sárvédő-pálca, végül kerékanyák. Másik oldal dettó.

Utolsó simítások: markolatot fel, és majd elfelejtettem: lánckenés!
Befújom azzal, amivel a fiximet is kenem, issza szépen, hálás érte. Felrakom a láncvédőt is, persze a csavarjai nincsenek meg, így megint pár perc keresgélés a csavaros dobozban.

Végül meghúzom az utolsó csavart. Hajnali 2 óra.

Kimegyek a ház elé. A nyeregmagasság pont jó, mázli. Felülök, és elindulok: gurul! :). Fékpróba: szépen fog a kontra.

Oké bébi, üdv itthon, holnap együtt megyünk melóba! Hajnali két óra van. Gyorsan elpakolok a műhelyben, visszatolom a gépet aludni, és én is elteszem magam.

Reggel a mez a táskába kerül (biztonság kedvéért, ha esne az eső, vagy valami), inget veszek fel, ami illik a cipőm színéhez, rápókozom a bagaboot a csomagtartóra, és elindulunk.

20 km vigyorgás. Csúcs ez a gép. 30-as tempót tudok vele tartani komolyabb megerőltetés nélkül, nem izzadok, mert nincs hátizsákom. Persze nem olyan technikás, mint a fix, és nem megyek be vele motorossávba, meg nem ugrom át vele a repedéseket, nem skidelek, és nem megyek 40 fölé a Vágány utcai buszsávban, és nem rendezek spontán gyorsulási versenyt a velem együtt induló autókkal. Amszterdamozok, cirkálok, nézelődök. Ez egy más dimenzió. Azért fél órát ráhagytam a menetidőre, de nem bántam. :)

Kösz mindenkinek, aki segített benne. Még kap majd egy autentikus nyerget, mert ez a mostani nem illik hozzá, illetve néhány csavart ki kell cseréljek rövidebbre/vastagabbra/szebbre, stb., de ezek részlet kérdések.

Néhány kép a bicajról:
http://muszeresz.tumblr.com/post/28089848173/osszeraktam
http://muszeresz.tumblr.com/post/28109000456/indulas

És egy kis videó út közben:
http://muszeresz.tumblr.com/post/28111493406/reggelem