Gyanítom, hogy a biciklik általában állásukban is nagy mértékben rongálódnak. Lehangoló érzés észre vennünk olykor, hogy a leparkolt járművünk eldőlt, vagy dőlve, feszülve nyeklik a lakaton. Horpadás, görbülés és horzsolás az eredménye sokszor az ilyen szívszaggató állapotnak.
Ismerjük az első kerék gyilkoló kerékpár tárolót, és okosan el is kerüljük az olyant. De más féle tárolóknál is hozzá dönthetik miénkhez mások a bringáikat, és akár akaratlanul is, az is kibillentheti a miénket, vagy nyűheti bowdenünket vagy a szerelvényeket. Sajnos, ez az össze akaszkodni képes drótszamarak kellemetlen tulajdonsága.
Eltekintve a lopástól és szándékos vandalizmustól, ott hagyott bicajunk tehát még használaton kívül is rongálódhat. Sőt, úgy érezhetjük, hogy még jobban is, mint amikor rajta ülünk és hajtjuk és amikor folyamatosan vigyázunk rá.
Fedetlen tárolóban az eső esik rá és áztatja a bőr nyerget, vagy rozsdát okoz, még ha küzdünk is ezek ellen rendszeres tisztítással, szerekkel. A nyehó, tisztességtelen emberek szemetet, trutymót tesznek a kosarunkba, amitől az is koszolódik.
Azzal a gondolattal, hogy a bicajom nagyobb valószínűséggel károsodhat míg magára hagyom azt nyilvános helyen, mint amikor hajtom, én aggódva kötöm azt oda a legjobb helyhez, a legnagyobb törődéssel.
Lényeges számomra az, hogy lehetőleg ne tudja egy másik bicajos hozzá támasztani az övét az enyémhez, és úgy ne igazgassa a gépem kormányát, vázát, stb.
A megtámasztás pontjai, ami ideálisan legalább kettő, a vázon legyenek. Lehetőleg ne a kormány vége támaszkodjék a falhoz vagy bármihez, arra is vigyázok. Ugyanis az valamelyest labilis állapot. A legkisebb lökésre is kibicsaklik az, és dől a gép.
A támasztás dőlés szöge is jó érzékkel választandó meg. Nem jó a túl egyenes állás, mert akkor a súlypnt nincs biztonsággal a belső oldalon. A túl ferde dőlés sem jó, mert akkor kicsúszhat, kibillenhet a bicaj.
A pedált is úgy tekerem ha lehet, hogy az ütközőként támaszkodjon a bicaj tárolóhoz, megakadályozva a hosszirányú elmozdulást.
Azért írtam mindezt le, mert szomorúan látok sok bicajt ami elmozdulva, eldőlve nyüvődik, de láthatóan újszerű és nem gazdátlan. Együtt érzek a gazdáikkal, akik úgy találva bicajukat, sajnálattal fedezik föl rajtuk a sérülést, a károsodást.
Szerintem tegyünk lépéseket, hogy elkerüljük a valószínűségét az ilyen állag rongálódásnak. Parkoljunk mindig gondosan.
napernyőt neki, nehogy az
napernyőt neki, nehogy az UV kiszívja!
és
akkor még nem is esett szó arról, hogy tömegben ruhánkhoz jártunkban-keltünkben hozzáér a többi járókelő ruhája, de távol a veszélyes tömegtől is ültünkben, vagy álltunkban is kopik nadrágunk ülepe, cipőnk talpa.
komolyra fordulva: a parkolással az a gond, hogy sokszor nincs hova, vagy ha van, ott útban lesz másoknak és még el is dőlhet, stb.
dehát végül is használati tárgyról van szó, nem ékszerről. vagy, ha ékszernek tekintjük, akkor gondoskodjunk hozzá való bársonnyal bélelt széfről, ha le akarjuk tenni valahol...
----------
sárga vót az...!
Igen, használati tárgyról
Igen, használati tárgyról van szó, de azt is jó megbecsülnünk és vigyáznunk rá, amennyire lehet. És gondossággal lehet is. Legalábbis gyakorlatiasan csökkentenünk az esélyét a rongálódásnak.
Ja, és ponyvával is
Ja, és ponyvával is érdemes védenie annak, aki annyira értékeli járművét. Lehet látni ponyvával letakart autókat, motorokat, és csónakokat is, és én láttam már úgy bringát is.
én se viccből
én se viccből mondtam:D
----------
sárga vót az...!
Már csaknem harminc éve
Már csaknem harminc éve birtoklok egy bringát, ami úgy néz ki mintha vadonatúj lenne. Króm kormány, kerekek és fékkarok, lakkfekete váz. Az emberek megcsodálják, hogy milyen jó karban van. Nem is szeretem fedél nélkül hagyni kint a latyakban, és kezdeti rozsdapöttyöket sem tűrök rajta.
Szerintem érdemes vigyázni minden értékünkre, még ha az egy vásott öreg kőműves kalapács vagy fángli is. :-)
Attól függ hogy mit
Attól függ hogy mit akarsz: egy közel tökéletesen megőrzött használati tárgyat, vagy egy praktikus eszközt aminél elfogadod hogy idővel kisebb kozmetikai sérülések lehetnek rajta, amik a használatát érdemben nem befolyásolják.
Az emberek többsége a másodikra szavaz, és elfogadja hogy aránytalan erőfeszítést igényelne minden karcolástól megvédeni a bringát (sokszor nem is a használón múlik, pl közös tárolóban). A posztodból úgy tűnik hogy azt gondolod sokan nincsenek tisztában azzal hogyan óvhatnák meg a bicajt, de ez nem igaz: magától értetődő dolgokról van szó, csak egyszerűen sokan úgy döntenek hogy inkább használati tárgy, mint hímestojás.
Szeretem a bringámat, mint
Szeretem a bringámat, mint közel tökéletesen megőrzött praktikus eszközt. Valóban vannak kisebb kozmetikai sérülések rajta a rendes használattól, amitől, úgymond, patinás.
Nem igazán gondolom azt, hogy sokan nem tudják, hogy lehetne vigyázniuk a bicajukra. Inkább pontosan azt gondolom, hogy sokan talán hanyagul, nemtörődöm módon kezelik azt, és ők értéküket úgy prédálják.
Ám a döntés az egyéné. Lásd, hogy mit üzenek. Kis törődéssel, gondossággal és vigyázattal meghosszabbítható az eszközeink élettartama, és abból is látható, hogy hogy becsüljük mi meg a dolgainkat.
A másik előnye az ilyen tudatos magatartásnak az, hogy megtakaríthatunk vele pénzt is. Ami különösen tanulságos lecke csóróknak.
De tudom, az emberek eltérőek lehetnek. Az egyik letesz egy drága bőrtáskát a földre, a porba. Kifűzés nélkül lép bele a cipőjébe, letaposva annak a kérgét. Aztán ugyanazzal a cipőjével hever le a díványra, bepiszkítva, koptatva a takarót. Mert mindez nekik használati tárgy, és vigyázni rájuk számukra túlzás, mint hímes tojásra.
Nekem és másoknak nem túlzó vagy felesleges törekvés vigyáznunk a szép és jó és drága dolgainkra. Ez kultúrák kérdése. Nem erőltetem az enyémet másokra, csak leírtam, megfontolásra.
A minap véletlen kint
A minap véletlen kint hatytam a bringát az utcán éjszakára.
Reggelig az összes arra járó kutya vizeletével kívánta ottjártát jelezni.
No látod! Vizelet a fémen
No látod! Vizelet a fémen korrózió keltő. Erre nem is gondoltam. Mostantól egy vérmes veszett macskával fogom otthagyni a bringámat. Kutya nem jön annak a közelébe! :D
Sid Vicious:"pusztítsd el
Sid Vicious:"pusztítsd el ami elpusztít"
Álcázd magad legközelebb fának,kösd magadhoz a bringádat és az arra járó próbálkozó kutyákat pisáld le mielőtt ők le tudnának téged.
A kutya okos állat,valamiből csak tanulniuk kell...:)
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
Ja, és galambszar. Nevessen
Ja, és galambszar. Nevessen aki akar, de jó megnézni a talajt ahol parkolni akarunk. Tele van guánóval? Nézzünk föl. (Óvatosan!) Ott lesz egy bombázó köteléknyi gonosz, súlyosan hasmenéses galamb a fán vagy az eresz alatt. Hát onnan menjünk el, vagy tegyünk egy védő zacskót legalább a nyeregre. :-)
nyehó Ezt a szót nem
nyehó
Ezt a szót nem ismertem, de kis guglizással kiderült hogy Karinthy hívta így a New York Kávéházat. Nem teljesen értem vele a fenti mondatot, de ilyen elő szokott fordulni.
Nekem még az is problémám hogy ha biciklizek akkor koszos (minimum poros) lesz a külsőm, esőben meg vizes. És kopik is. Mindezidáig erre nem találtam megoldást.
A Szatyor Bár meg a Hadik
A Szatyor Bár meg a Hadik Kávéház pincéjében volt. Így a nyehó szatyor kifejezés egy vén huligán asszonyt is jelenthet.
Bringázz kevlár szövetöltönyben, egy pormentes és esőtől védett alagútban. :-)
http://www.cleveland.com/busi
http://www.cleveland.com/business/index.ssf/2011/03/walking_on_water_ris...
Ezt az óriás műanyag gömbben sétálást kéne bringázósra fejleszteni.
Zorb for biking!
:-((-------))-:
És parkolni is vele a
És parkolni is vele a Dunán! :D
nyehó csizmadiák,
nyehó
csizmadiák, suszterek gúnyneve
magyarok és románok kölcsönösen egymásra használt gúnyneve
Minderről a jelentésekről nekem sem volt eddig tudomásom. Csak a nyegle, szemtelen suhanc értelemben ismertem, dédnagymamámtól.
A népnyelvben rengeteg szóhasználat létezik, amikre nehezen találhatunk rá modern forrásokban. Széles és szabad értelmezéssel használtak emberek mindenkor szavakat.
Például, a tróger eredetileg derék szállító munkást jelentett csak. De sokuk negatív jelleme miatt ma általában trógernek azt hívjuk, aki egy sunyi becstelen alak. :-)
Nekem még az is problémám
Nekem még az is problémám hogy ha biciklizek akkor koszos (minimum poros) lesz a külsőm, esőben meg vizes.
Ja. Meg se tudom érinteni kesztyű nélkül! Lehet, hogy rendszeresen le kéne mosnunk!
Jávor Tamás
De akkor meg vizes
De akkor meg vizes lesz.
Nincs kiút.
Egy fontos intés azoknak,
Egy fontos intés azoknak, akik télire félre teszik a bringát.
Hogyha a kerekein tároljuk a gépet, akkor ne engedjük, hogy leeresszen a nyomás a gumikból, mert az abroncsok úgy deformálni fogják a gumikat a téli hónapok során, és élettartamuk, minőségük csökkenni fog.
be köll tenni a gépet a
be köll tenni a gépet a vitrinbe/sublótba, csak az elég nagy kell hogy legyen, vagy összehajtható bicaj kell, akkor nem károsodik, kéhlekalássan :)
---
"Atyám, bocsáss meg nekem. Én egy féreg vagyok." - Kurgán
De akinek sok pénze van,
De akinek sok pénze van, és ugyanakkor pazarló természetű is, az trehány módon tárolhatja a biciklijét.
Majd ha a nemtörődömségéből kifolyólag az eldől és letörik a tükre vagy a lámpája, megsérül a kormány fogantyúja vagy elgörbül a sárhányója, akkor úgyis kidobja és egyszerűen vesz egy újat.
Mert a bickli használati eszköz, mint a hegedű. Azt is letesszük a konyhaasztalra amikor nem használjuk, és falatozunk fölötte morzsálódó friss kenyeret, paprikás szalonnával. Bicskával, kézzel. Teli korsó sörből is löttyentünk kicsit véletlenül rá.
Aztán fölvesszük, és jó zsíros kézzel játszunk rajta. Csúszósan síma is lesz ám a glisszandónk! :D
A komoly része a gondolataimnak az, hogy sejtem, jelentős károsodás történik tárolásuk, állásuk közben a biciklikkel, ami ésszerűen megelőzhető vagy csökkenthető. Csupán gondosan kell és érdemes kezelni a bringánkat. S ennek a gondosságnak a költsége szinte semmi.
Ez a blog nem felesleges, mert csóró felnőttek, vagy gyerekek és ifjak is olvashatják, és bölcsességet tanulhatnak belőle.
jelentős károsodás
jelentős károsodás történik tárolásuk, állásuk közben a biciklikkel
Minőségi alkatrészek nagyon sokat kibírnak, időjárást simán. Téli használat egyébként önmagában van olyan kemény a bringának, mint az egész éves kint tárolás, mégse lesz tőle semmi baja egy évi karbantartással.
eldől és letörik a tükre vagy a lámpája
istenem, hányszor dőlt már el a bringám, semmi baja nem lett, tükör amúgy alapból nincs rajta, lámpák meg tipikusan nem az eséstől fognak sérülni, annál beljebb vannak.
megsérül a kormány fogantyúja
Ilyenem nincs, és elképzelni sem tudom minek "fogantyú" a kormányra, nekem bőven elég a kormány. De azért kíváncsi vagyok, kép esetleg?
Ez a blog nem felesleges, mert csóró felnőttek, vagy gyerekek és ifjak is olvashatják, és bölcsességet tanulhatnak belőle.
Ja, bölcsességet. Mert akit zavar hogy karcolódik a bringája, az eddig magától nem jött rá hogy az egyik megoldás hogy vigyáznia kell rá, ehhez te kellettél.
Játékosan rövidre zárom
Játékosan rövidre zárom az itteni értekezéseid lényegi áramkörét. Nevezetesen azt az ismételt, trollkodó üzenetedet, hogy ez a blogom felesleges. Hadd legyen szikra és csattanás:
Ez a blogom nem felesleges.
De mert neked személy szerint az, ajánlom, hogy tekints tőle el.
szerintem elegánsabb ha
szerintem elegánsabb ha saját írásaidat nem kezded el rögtön önmagad magasztalni (bölcsesség, stb), hanem esetleg megvárod amíg az olvasók írnak róla pozitív dolgokat. de te tudod.
Azt kell eldönteni, hogy
Azt kell eldönteni, hogy fogyasztói társadalom, vagy nem. Mert a jelenlegi felállás a minél több fogyasztásra, eldobásra, új vásárlásra van alapozva. Ehhez nem illik a tárgyakra való vigyázás, sőt azt kell mondjam aki ilyen tanokat terjeszt az a rendszer ellensége. Ha mindenki így gondolkodna, nem lenne miből nyugdíjakat fizetni, hogy csak egy hülye egyre jobban terjedő nézetet említsek.
:-((-------))-:
Úgy látszik, hogy még az
Úgy látszik, hogy még az egyre inkább elszegényedő Magyarországon is, mindez ellenére, egy pazarló fogyasztás szelleme él és virul.
Pedig az elmúlt hetekben olyan jelzéseket kaptam, hogy az átlagos magyar bringásnak nehéz kiperkálnia valamilyen egyszeri célra, egyszerre, egy tizednyi havi átlag kereset összeget.
Ez a nehezülő gazdasági helyzet nagy bánat nekem, mert bele gondoltam az általános nyugati és a magyar élet minőség közötti különbségbe.
Olyan tetszőlegesen kiválasztott, nem létszükségi dolgokra fordítható pénzköltő erőket hasonlítottam össze képzeletben, mint például otthonunkban a rendszeres, friss vágott virág, vagy rendszeres hangulatos éttermi étkezés barátainkkal, partnerünkkel, vagy családunkkal.
Az elterjedt zsebtelefonok paradox módon tűnnek egyszerre olcsónak és drágának. Valljuk be, hogy húsz-harminc éve megvoltunk állandó fülhöz szorításuk nélkül és az üres karattyolás nélkül fűnek-fának. Miről is? Most a vonaton vagyok... Jól van... Jó... Akkor holnap...
Érdekes és szokatlan kéréseket intéztek hozzám magyarok. Hogy legyen inkább ilyen meg olyan hálózatú mobil telefonom, mert az olcsóbb, és akkor tudnának engem hívni. Meg ne hívjam őket, mert az nekik drága. Majd ők rám csörögnek, de ne vegyem fel, és akkor hívjam őket vissza vonalason.
A látszólagos drágaság ellenére mégis csak elérhető az embereknek a mobil telefon, tehát olcsó. Ilyen és más hasonló, nem életbe vágóan szükséges eszközök és azok költségei mellett mulat mégis a jóra való nemzet, a magyar, csakúgy, mint a másikak.
De a dolgok megbecsülésének szelleme mintha ódon lenne már, és erről még szólni is furcsálkodást, értetlenséget és megütközést válthat ki.
Teljesen ártatlanul hoztam fel a bicaj parkolásnál a vigyázatot. Rengetegszer láttam eldőlt, kicsavarodott és megsérült bringát, és arra kellett gondolnom, hogy az ilyen módú károsodás nem ritka, és gondossággal valamennyire csökkenthető az előfordulása.
Néhány tréfásan legyintő hozzászóló mintha azt jelezte volna ironikusan, hogy "Nahhát, ez micsoda óriási probléma", és egy mosollyal annyiban maradtunk.
Egy azonban, kinek mintha a pazarló társadalmi fogyasztás a személyes érdeke volna, csaknem csittre intett, hogy ne beszéljek, mert mindenki úgy gyalázhatja szabadon a biciklijét, a használati eszközét, ahogy azt ő akarja.
De elődeink, apáink bölcsességét adjuk át, és nem hamisan a kikért miénket, amikor értékeink megbecsüléséért szólunk. Én pontosan azt pártolom, hogy mindenki jómódú legyen, és dolgaik épek és hoszzú életűek.
Régimódi vagyok, és a szép elvont szellemet, hogy a dolgoknak lelkük van és meghálálják a törődést, én, mint a rendszer ellensége, szívesen terjesztem. :-)
A bringa pont nem az amit
A bringa pont nem az amit eldob az ember, egy közepes vagy jobb minőségű alkatrészekből összerakott bringa évekig, sőt évtizedekig használható (természetesen karbantartással és kopó alkatrészek cseréjével). Pont ezért minimális a kínálat a minőségi használt bicajok piacán: aki már normális bicajt vesz, az kinézi milyet akar, aztán hajtja a sokáig.
Emellett a posztban leírt óvatosság hiánya főleg esztétikai sérüléseket okoz, használhatóságot kevéssé befolyásolja. Kiálló vackokat le lehet törni, de nagyjából ennyi, max karcolások lesznek a vázon, a szokásos tárolóban gabalyodás / kitámasztás a bringa élettartamát nem befolyásolja.
ez a blogposzt abszolute
ez a blogposzt abszolute nem fölösleges , ezt határozottan kijelentem és hajlandó vagyok akár hetvenhétszer is megismételni, ha akad olyan botor, aki elsőre nem hiszi el. és például szerintem szép is, mert érdek nélkül gyönyörködtet (merthogy nincs direkte hasznom az itt leírtakból, ellenben meg viszont érdekel mások véleménye [még ha az nem is lehet igazán helytálló, amennyiben jelentősen elüt az általam vallottaktól, ámazonban ha meg nem ütne el, akkor meg nem volnák reája igazán kíváncsi, merthiszen azt már eleve tudom, amit gondolok, arra meg hogyan is volhatnék kíváncsi, amit már tudok]).
nekem volt tükröm, amíg le nem törött, utána pedig sokáig tükörtartó kormányvég-dugóm volt, tükör nélkül (ez például olyan, mint a horgászbot zsinór nélkül: vagyis jó csomó mindenre jó, ha nem is arra, ami voltaképpen a nevéből következnék), ma is volna, ha a botkormányt nyuggerre nem cseréltem volna. letörni viszont nem a tárolás viszontagságai mián törött le, hanem mert ócska vékony anyagból volt a hajlítható tükörszár rögzítése, ami a kormányvégdugóhoz fogta. egyébként a kormányvégdugót a kormányvégbe rögzító műagyag feszítós rész is ócska, vékony anyagból volt, de ezt közepes mennyiségő szilikoplaszt tömítő-ragasztóval könnyen orvosoltam.
( közepes: olyan mennyiség, amit egy pártatlan szemtanú semmilyen körülmények közepette nem nevezne kevésnek, de még nem volna elegendő egy komplett fürdőszoba-szigeteléshez.)
ami a lámpák letörését illeti, ezt személy szerint semmi esetre sem hoznám összefüggésbe a tárolással, abból kifolyólag, hogy a lámpát tároláskor leveszem és a zsebemben helyezem el*.
(*: ez persze nem minden esetben igaz kivétel nélkül, mert például az útvonalamba eső, inkább vulkanikus fennsíkra, mint útra emlékeztető aszfalt egyenetlenségeit a kerék, illetve villa, illetve stucni, illetve kormány közvetítésével átveszi a kormányon elhelyezett lámpatartó, illetve lámpatest és ezen, rezgéssé összeálló , sorozatos erőhatások következtében a lámpáknak viszonylag rövid felezési idejük van, viszonylag rövid alatt értsünk tetszőleges értéket 1 hét és másfél év között, bár extrém időtartamok (egy nap, három év) sem példa nélkül valók, ha statisztikailag elhanyagolható is az előfordulásuk gyakorisága. amikor a kátyúzástól letörik a lámpa a tartóról, akkor érte el az életciklusának a felét, ezután következik a második fele, amikor szigetelőszalaggal kerül rögzítésre (lásd még: "oldhatatlan kötés), ami után már nem veszem le a tartójáról parkolás alkalmával, ezért valóban van alkalma sérülni, noha a "letörik" kifejezés ebben az esetben sem illik reá, mert hiszen le van az már törve. ezt a második ciklusát a lámpának általában nem is valamely természeti erőhatás szokta megszakasztani, hanem tudatos emberi beavatkozás, amelynek eredményeképpen egy számomra ismeretlen személy gazdagodik egy ledekkel felszereltr lencsével és a hozzá csatlakozó elemtartóval (ámde a kapcsolószerkezet nélkül!) a kormányra szigetelőszalagozva pedig ott marad a lámpatest másik fele, amin a lámpa fel- és lekapcsolására szolgáló gomb helyezkedik el. miután ennek következtében a lámpa gyakorlatilag megszűnik működőképesnek lenni (elvben persze a részek újbóli találkozása esetén a működésnek nem volna akadálya), tekinthető olybá, hogy a lámpa ezzel hasznos élettartama végét elérte, és egy újabb lámpával kezdődik a ciklus előlről.)
----------
sárga vót az...!
Köszönöm a kedvesen
Köszönöm a kedvesen pártoló szavaidat. :-)
Nekem egy hoszú vékony száron áll a tükröm, és úgy fenn áll az összegabalyodó drótszamarak problémája. Előfordult, hogy a bicajom mellé kötők kifordították az övékével a tükrömet, amit úgy lazán, elferdülve találtam.
Azóta elővigyázatból én U-tárolóhoz úgy kötök, hogy kifelé essen a tükröm és ne a másik oldalra, ahova egy másik bicajos is köthet és megsérthetné a tükröm.
A lámpa sérülést igazából állandónak felszerelt dinamós lámpák esetére értettem, ami igaz, ma már kevésbé elterjedt. De arra a példám éppen anyukám bicaja, ami a nyári kis lakba bezsúfolt bicaj tömegben sérülhetett valahogy meg.
Az egyiknek a kormányvége valahogy benyomhatta a lámpa testet, tudod, az a szép torpedó formájú régi fekete fém, és egy horpadás keletkezett rajta.
Itt emberi hiba történt, méghozzá saját párti. A család beli felelőst még fölhajtom, és ugyanolyan büntetést mérek ki reá mintha az ellenségre tenném. Azt hiszem, senkinek nem lehet kétsége most már a szigoromról, amiben nincs megalkuvás. :-)))
A kormányvégdugók letörése silányságra utal valóban, és nem tárolás közbeni véletlen károsodásra. Az általános tanulság mindannyiunknak az, hogy olcsó húsnak híg a leve. De sajnos kis egyszerű dolgok általában gyatrák, és nincs jobb minőségű választék drágább áron se.
Szerencsére az én levehető lámpásaim elég tartósak. A hátsó prizmámmal volt párszor baleset, egyszer egy csapóajtón küszködve áttolva a bringámat, az ajtó éppen csak lecsapta a végén. Legutóbb meg egy gyalogos esett át a bringámon hátul, és letörte. És a kezembe nyomta, és bocsánat kérések közepette elsietett! :D
Hotyhogy, én nem tudok nem
Hotyhogy, én nem tudok nem arra gondolni, hogy ennek a blognak a létrejöttében nincs valamiféle dac a telekvásárlós ötleted miatt :) "Nincs felesleges pénzük telket venni, de arra persze van, hogy a letört tükreiket pótolgassák!", ilyesmi. Ránéztél már egy koppenhágai utcaképre? Ott azért jobban élnek a Zemberek, mint mifelénk. A bicajok meg úgy vannak szanaszét az utcán, mintha odahányták volna. Vagy ott már nem kell vigyázni a kerékpárokra, mert megtehetik, hogy újat vesznek?
Szerintem nem kéne ilyen végletesen gondolkodni, attól, hogy valaki azt mondja, számára nem ér meg egy bicaj annyi extra figyelmet, hogy még a karcolásoktól is megóvja, ellenben van egy olyan használati tárgya, ami mellesleg karcoktól nem is veszít semmit a használhatóságából, az nem feltétlenül felelőtlen, vagy pénzpocsékoló.
Megnyugtathatlak, hogy
Megnyugtathatlak, hogy egyáltalán semmi köze nincs a telekvásárlós dolognak az őszinte indítékomhoz, amivel megírtam ezt a blogot.
A csóróság véletlen szerűen játszik viszont be, és azzal valóban utalhatunk a trehány és préda magatartás és aközötti kapcsolatra, ami esetekben létezhet.
A pontos indítékom az volt, hogy egyetemi városokban járva, mint azelőtt is, de a napokban nagyon szembe ötlő volt nekem a jelentős rongálódás mértéke a leparkolt bicikli tömegekben.
És ugyanezt lehet látni más nyugati országokban, ahogy te is mondod. A gyakori odahányt és eldőlt biciklik előbb-utóbb jobban sérülnek, mint csupán néhány karcolás. Kerekeikre rátaposnak amik kiflik meg nyolcasok lesznek.
Ez az állapot azután alkatrész lopkodást is vonz. Mire a tulaj így találja a gépét, mérgelődve vagy sem, talán sok esetben le is mond róla, és magára hagyja azt. Inkább egy újat, egy másikat szerez. Mert igen, megteheti. Apuka ad rá pénzt. Vagy, különben is, állítólag helyeken a károsult lop egyet. Aztán a roncsok ott maradnak vagy egy részüket vandálok bele dobják a vizekbe.
És ez a látható roncshalmaz a legvalószínűbben nem közúti balesetek során jött létre, hanem erősen feltehetően viszonylag ép és használható kerékpárok leparkolása után. Ez az én bizonyítékokkal még alá nem támasztott sejtésem.
A zéró tolerancia koncepcióját lenne érdemes közösségileg alkalmazni, hogy gondos parkolással ne állhasson elő olyan helyzet ami vonzza a további rongálódást.
Érdemes meglátni a finomabb, rejtettebb összefüggéseket az anyagi értékeink megbecsülésével és anyagi tehetőségünkkel kapcsolatban.
A nyugati jómód pazarló fogyasztást is kelt. Félő, hogy olyan viselkedés formák is beszivároghatnak a most felvirágzó biciklizést kultiváló országokba, amik nem csak Amsterdam vagy más hasonló helyek haladó népszerű városi bringázását követi, hanem az ottani veszteséges egyéni hozzáállásokat is.
Blogom szövege nem teljes. Nem említettem meg benne a jól tervezett kerékpár tároló vagy parkoló helyeknek, alkalmatosságoknak az érték megóvó minőségének a fontosságát, ami szintén lényeges. Az is nagyban hozzá járulna a tárolás közbeni jelentős károsodások csökkenéséhez. És ilyen törekvések ma már léteznek is.
Nincs problémám pata egyéni hozzáállásával az ő saját használati tárgyait illetően. Rendben is van, ha csupán karcolásokról és a normális mindennapi kopásról, festék lepattanásról van szó, ami nem jelentős, és amiről nem tehet és amin nem segíthet az ember.
Viszont az a véleménye, hogy az emberek általában nem dobnak el biciklit, nem látszik lényegében igazoltnak sok nyugati diák biciklijét látva.
Valóban, nem dobták el, csak otthagyták miután azok fürtökben sínylődtek, és rátorlaszolva a többi és eltaposva a kiferdült kerekük, megnyomorított állapotba kerültek. Ami jelentős rongálódás.
Ha ilyen tendencia mutatkozik egy szegényebb országban is, akkor ott a tolvajok, mint feltakarító dögevők fogják földolgozni a maradékokat, és arról sem hiszem, hogy az jó.
Nekem elég sokáig tartott,
Nekem elég sokáig tartott, mire megtanultam, hogy a bringa, különösen az új bringa, használati és nem dísztárgy, és a rajta esett sérülés annak az ára, hogy engem elvitt innen oda, s vissza. Elém nem szabad ilyen olvasnivalókat tenni, és másoknak is káros lehet, akik az ellenkező véglet ahhoz képest, akire gondoltál.
Jávor Tamás
Én is megtanultam, hogy a
Én is megtanultam, hogy a karórám, a kalapom meg az esernyőm használati és nem dísztárgyak, és a rajtuk esett normális sérülések annak az ára, hogy használatuk közben ez megmutatta nekem az időt, az megvédte a fejemet, amaz meg megvédett az esőtől.
De én azt is megtanultam, hogy ha gondatlanul tárolom őket, akkor tárolásuk közben erre rálépnek a padlón és eltörik az üvege, abba ráülnek a széken és összenyomják, és amaz meg összecsavarva bepenészedik a benne hagyott nedvességtől.
az vajon a karóra
az vajon a karóra használatának minősül, mikor nem nézem rajta az időt, úgy viselem?
vagy az esernyő a táskában, ha reggel magammal viszem, mert délutánra esőt ígértek?
és gondatlan vagyok-e, ha a strandon bemegyek órával a vízbe, ahol elázik? és ha leveszem és a törölközőn hagyom, de ellopják, amíg a vízben vagyok? vagy egy arra futó kisgyerek véletlen rárúgja a homokot?
és ha szekrényt viszek föl a harmadikra és közben az órás kezemet a falhoz nyomom a lépcsőfordulóban, megkarcolódik, vagy leszakad a szíja?
megannyi kínzó kérdés:P
----------
sárga vót az...!
:-))) Megannyi kínzó
:-)))
Megannyi kínzó kérdés. Kínoztál velük, mint az erős paprika amit most ettem, de amit mégis szeretek. :P
Egy jó nehéz karóra a karon bizony akkor is használatban van, ha nem is jár, de súlyával jótékonyan, gyógyítón húzza a befagyott vállizületet.
Egy esernyő a táskában mindig jól jön amikor bemegyünk a bankba pénzért. Nem szükséges, hogy bankszámlánk legyen ahhoz, elég kidudorítanunk a táskát az esernyővel a pénztár ablakban.
A sokféle körülmény, ahogy kitehetjük levett karóránkat sérülésnek, valóban gondatlanság tényét idézi föl. Ez is mutatja, hogy nem lehetünk elég gondosak néha, elkerülnünk ilyen károkat. Ezekből tanulunk. Hová tegyük azt a strandon, vagy viseljük e karunkon amikor bútort cipelünk vagy más nehéz munkát végzünk.
Különben én egyszer ejtettem le lecsatoláskor egy olcsó karórámat régen, ami bele esett egy olajos fenekű de szerencsére üres teknőbe egy gépműhelyben. Bántam, bántam, az én ügyetlenségem volt, senki másé. És éppen gépi munkavégzéshez vettem azt le, hogy megóvjam. Szerencsére semmi baja nem lett, csak le kellett törölnöm. Azóta én tudatosan nagyobb elővigyázattal csatolok le és föl karórát.
Az óráim között vízmentesek is vannak, mit tudom én harminc meg ötven méter, de ez engem nem érdekel. Biztos ami biztos, nem strandolok vagy zuhanyozok karórával a karomon.
Az én bicajom nem esett el ezerszer tárolás vagy kezelés közben, csupán egyszer. A járdára állítottam a kihajtható támaszára míg bementem egy üzletbe. És akkor zutty, egy széllökés feldöntötte. Odaszaladtam és bosszankodva magamon fölemeltem és vizsgálgattam aggodalommal. Szerencsére nem szenvedett sérülést, de az az izgalom! Mikor az ember kisbabája elesik! Majdnem ugyanúgy vígasztaltam és puszilgattam! :DDD
Az elsőre tudom a
Az elsőre tudom a választ:márkájától függően igen, met ha nem is nézed javítja a szexuális életed minőségét kis szerencsével és egyéb kiegészítőkkel.
"Nem nyúl a fékhe', nem nyúl a fékhe'!"
ez esetben nem időmérő
ez esetben nem időmérő eszközről, hanem a nemi vonzerő fokozására szolgáló amulettről van szó:)
és persze, egy amulett mindig használ, nem lehet kikapcsolni, olyan, mint egy kecske: az is mindig gyártja a tejet, nem csak amikor fejik:)
----------
sárga vót az...!
Hotyhogy, te nekem írtad
Hotyhogy, te nekem írtad ezt a blogot. :) De ígérem, hogy megpróbálok megváltozni, jó? :D
----------------------
Sohasem állítottam olyat, hogy normális vagyok.
Jó, próbálj te is
Jó, próbálj te is megváltozni. De nem tudtam, hogy bűnben éltél! :D