Az egyik legvitatottabb kerékpáros téma az ideális hajtókarhossz meghatározása. Már-már vallássá emelkedett egyik vagy másik vélemény ezen a területen, de íme egy semleges, összefoglaló leírás, ami feltárja az összefüggést az eltérő álláspontok között és megkísérel rendet tenni ebben a valóban különös jelentőséggel bíró témában.

A hajtókar egyike a kerékpár legfontosabb részeinek, mert ezen keresztül konvertáljuk át a testi erőnket mozgási energiává. Ahhoz, hogy a hajtás a lehető leghatékonyabb legyen kiemelt fontosságú a megfelelő méretű hajtókar kiválasztása. Jómagam is hajtómű csere előtt állok, így beleástam magam a kérdésbe és szeretném megosztani veletek, hogy eddig mire jutottam. Háromféle megközelítés létezik a témával kapcsolatban és mindhárom teljesen eltérő végeredményt ad...

1.) A hajtókarhossz nem a kerékpáros testméreteitől függ, hanem mástól (pl. hosszabb lábú kerékpárosnak nem feltétlenül kell hosszabb hajtókar),
2.) függ a testméretektől, de nem egyenesen arányos azzal (pl. 5 %-kal hosszabb lábú kerékpárosnak hosszabb hajtókar kell, de nem 5 %-kal hosszabb, hanem attól valamivel kisebb méretnövelés szükséges),
3.) függ a testméretektől és egyenesen arányos azzal(pl. 5 %-kal hosszabb lábú kerékpárosnak pontosan 5 %-kal hosszabb hajtókar kell).

Bár a fenti megközelítések igen ellentmondásosak, de a valóság az, hogy mindegyikben van igazság, csak nem mindegy, hogy miképpen értelmezzük őket.

Mivel vázból és más alkatrészekből is a testméreteinkhez megfelelőt kell választani miért lenne ez alól pont a hajtókar kivétel? Valószínűleg minden lábhoz létezik egy ideális forgási pálya, amelyen nagyobb hatékonysággal lehet pedálozni, mint más lábvezetéssel. Ez pedig nagyban kell függjön a láb hosszától, sőt még a comb, lábszár és lábfej arányaitól is. Egyszerű geometriával könnyen be lehet látni, hogy az optimális kör különböző lábméretek és arányok esetében eltérő, vagyis ez biztosan befolyásolja az ideális hajtókarhossz meghatározását. Most azt hihetnénk, hogy az 1.) megközelítést ki is zárhatjuk, de nem!

A hajtókarhossz nem kizárólag a testméreteinktől függ. Nem mindegy pl. hogy milyen testfelépítéssel, izomzattal rendelkezünk:
a.) A nagy kötött izmokkal rendelkező, erős, robusztus, alacsonyabb pedálfordulatot kedvelő bringások a lábméretüknek megfelelőtől hosszabb, a pörgetni szerető, kevésbé izmos kerekesek, pedig attól rövidebb hajtókart érezhetnek ideálisnak.
b.) Az sem mindegy, hogy milyen a terhelés fajtája. Pl.: emelkedőn, időfutamon, tempózáskor a hosszú, míg sík terepen, sprinteléskor, lazább állóképességi edzéseken a rövidebb kar az előnyösebb.
c.) A harmadik tényező pedig a biológiai felépítésünk. A hosszabb hajtókar ugyanis az izmokat, a rövidebb pedig a szívet és a tüdőt terheli jobban.
Az 1. és a 2, 3. megközelítés között ott található meg a kapocs, hogy ha nincs semmi átlagtól jelentősen eltérő képességünk, akkor igenis a lábhosszunk, illetve annak arányai alapján kell hajtókart választanunk (az már egy másik vita, hogy a 2. vagy a 3. megközelítés alapján), ha viszont valamiben annyira eltérünk másoktól, hogy az ezzel való szakítás több kárt okozna, mint a testméretünknek megfelelő hosszúságú kar kiválasztása(pl. kiugróan izmosak vagyunk és ezt szeretnénk kihasználni vagy épp ellenkezőleg nagyon precíz kivitelezésben tudunk pörgetni és a tüdőkapacitásunk sokkal nagyobb, mint az izmainkban rejlő lehetőségek), akkor hagyjuk figyelmen kívül a mérettáblázatokat!

Hajlok arra, hogy a két szélsőséges megközelítés közül célszerű a középúton járni. Ez azt jelenti, hogy se a méretet, se az egyéb tényezőket ne hagyjuk TELJESEN figyelmen kívül! Nézzük meg több - lábhosszt és/vagy annak arányait figyelembe vevő - mérettáblázatban, ill. képlettel, hogy milyen hosszt ajánlanak számunkra. Ezeket a végén átlagoljuk! Legalább 5 tábla vagy képlet alapján számoljunk! Így jó közelítéssel megkaphatjuk a méreteinknek megfelelő hajtókarhosszt. Ha a fentiekben felsorolt kiugró testi vagy szervi adottságokkal nem rendelkezünk és a terhelésben sincs kiugróan sok hegymenet, időfutam vagy sprint, pörgetés, akkor az ehhez legközelebb álló gyári méretű hajtókar lesz számunkra az ideális.

Ha úgy érezzük, hogy nem vagyunk átlagos kerékpárosok, akkor annak megfelelően válasszunk egy mérettel (!) kisebb vagy nagyobb kart! Miket kell ilyenkor figyelembe venni?

a.)Hosszabb hajtókar esetén megnő a forgatónyomaték, vagyis azonos erőkifejtéssel nagyobb mozgási energiát tudunk előállítani. Ez egyenesen arányos a hajtókarhossz növekedésével, tehát pl. egy 175-ös kar a 170-eshez képest (175/170)*100, azaz megközelítőleg 3 %-kal nagyobb forgatónyomatékra képes ugyanakkora láberő mellett! A rövidebbnél pedig pont fordított a helyzet.

b.) Rövidebb hajtókarnál azonban kisebb kört kell megtennie a lábnak pl. egy 170-es esetén (175-170)*3,1415, azaz kb. 31 mm-re, ami közel 3 %-os csökkenés. Ha a lábfejünk egyforma gyorsasággal mozog (vagyis a kerületi sebesség azonos), akkor egységnyi idő alatt nagyobb lábfordulatot érhetünk el.

c.) A hosszú hajtókar az alacsony lábfordulatot segíti elő, ezáltal egy kört lassabban teszünk meg (tehát csökken a szögsebesség), így ugyanakkora szögű pedálelforgatásra több ideje van a lábunknak. Ez pedig segít a hajtás szabályosabb kivitelezésében és az erő hatékonyabb átadásában.

d.) Magasabb pedálfordulattal haladva többször tudunk kisebb erőket adagolni, amivel csökkenthető a térdfájás kialakulása, a tejsavképződés és gyorsítható az oxigénellátás, ill. a regeneráció. Rövid hajtóművel és pörgetéssel tehát a terhelés áttehető a szívre és a tüdőre, míg a hosszú az izmokat veszi fokozottan igénybe.

e.) A hosszú karok növelik a kerékpár stabilitását, ugyanakkor könnyebben leérhetnek a földre helytelen kanyarvétel esetén.

f.) Sprintekhez, pályaversenyhez, sík terepre, pörgetésre rövidebb, időfutamra, hegyekre, tempózásra, alacsony lábfordulathoz hosszabb hajtókar a megfelelő.

Összegegezve a fenti pontokat, ha pl. egy bringás 170 mm-ről 175 mm-es hajtókarra vált, akkor 3 %-kal nagyobb forgatónyomatékra lesz képes, de kb. ugyanennyivel csökkenni fog a lábfordulata, tehát ha eddig 100-as rpm-mel haladt, ezután 97-essel fog, így az áttételhasználat is minimálisan módosulhat, cserébe viszont könnyebb lesz szabályosan kivitelezni a körkörös mozgást, ezáltal hatékonyabban tudja átvinni az erejét a pedálra (ez utóbbi előnyt azonban csak akkor élvezheti, ha a kar lényegesen nem hosszabb a lábméretéhez illőtől, különben romolhat is a hatékonyság). Ugyanakkor nagyobb esélye lesz a térdfájásnak, izomláznak, görcsök kialakulásának és pedálozás során kevésbé fog tudni regenerálódni.

Még egyszer hangsúlyozom, hogy a fentieket csak akkor kell figyelembe vennünk és gondolkoznunk azon, hogy ezek alapján hosszabb vagy rövidebb kart válasszunk a táblázatos értéknél, ha nem átlagos tulajdonságokkal bírunk vagy speciális és egyoldalú a felhasználási terület.

Egy érdekes tény a végére: nagyobb hajtókarral megnő a hajtott kör kerülete, ami a lábfordulat csökkentése irányába hat, de ezt módosítja egy korrekciós tényező, ami nem más, mint a nyereg helyes előre-hátra történő megfelelő beállítása. A nyerget vízszintes irányban úgy kell beállítani, hogy a kerékpáros cipőben a pedálba lépve, a hajtókar vízszintes állásában egy függőónt vagy vízmértéket lelógatva, a térdünk (egyesek szerint az eleje, mások szerint a térdízület közepe) és a pedáltengely közepe éppen egy függőleges vonalban helyezkedjen el. Ebben mindhárom tábor egyetért. De mi történik, ha valaki egy 172,5 mm-es hajtókarról vált egy 175-ösre, mert szeretné kihasználni a kötött izomzatát? Ekkor - ahhoz, hogy a nyeregbeállítás ne torzuljon - a nyerget 2,5 mm-rel előrébb kell pozicionálni, mivel a hajtókar pont ennyivel lett hosszabb.

Széles körben elfogadott tény, hogy a nyereg előre állítása a pörgetést, hátrébb csúsztatása a nagyobb erőt segíti elő. Ez tehát részlegesen korrigálja a hajtókarhossz okozta változásokat: gyengíti a hosszabb hajtókar pedálfordulatot csökkentő hatását és ugyanígy gyengíti a rövidebb kar csapásszámnövelő tulajdonságát.

Természetesen nem minden esetben kell a hajtókarcserét követően a nyerget is utánaállítani, de ezt megint csak olyankor tegyük meg, ha valamely kiemelkedő kerékpáros készségünket szeretnénk maximálisan kibontakoztatni! Pl. időfutamra fel lehet tenni egy mérettel nagyobb hajtókart is változatlan nyeregbeállítás mellett, ami duplán segíteni fogja a nagyobb erő átadását. Viszont ilyen beállításokkal nem túl kifizetődő sprintelni, állóképességi alapozó vagy épp laza, regeneráló edzéseket tartani.

Összességében tehát azt lehet megállapítani, hogy a lábméretünket és azok arányait figyelembe vevő mérettáblázatokból kiolvasható számok átlagolásával egy remek kiinduló méretet kapunk az ideális hajtókarhossz tekintetében. Ha nincsenek extrém tulajdonságaink és a terhelés sem egyoldalú, akkor válasszuk az ehhez legközelebb álló méretet! Ugyanakkor az is megjegyezhető, hogy a gyári hajtókarok olyan szűk mérettartományban(ált. 165 mm - 175 mm)érhetőek el, valamint a nyereg horizontális helyzetének állításával fokozhatjuk és gyengíthetjük is az amúgy is kis mérettartományban mozgó szériahajtóművek hatását, továbbá előfordulhatnak olyan kirívó szélsőségek, mind a testfelépítés, mind a terhelés terén, hogy többet nyerünk, mint amennyit veszítünk egy olyan hajtókarral, amit a mérettáblázat egy tőlünk lényegesen kisebb vagy nagyobb méretekkel rendelkező bringásnak ajánlana. Mindazonáltal ez utóbbi a szélsőséges eset kategóriájába tartozik, de ebből is látszik, hogy ilyen sem kizárt. A legtöbb bringásnak mégis azt ajánlanám, hogy legfeljebb 1 mérettel (+/- 2,5 mm) térjen el a lábhosszának megfelelő hajtókartól.