Én már csak ilyen vagyok. Morgok mindenért.
Pedig olyan jól indult ez a hónap, és reméltem, hogy nem fog történni semmi olyan dolog, ami miatt írnom kell.
Nem mondom, hogy ez az eset olyan nagy volumenű, vagy ilyesmi. Viszont elég jól rávilágít arra, hogy egyesek képesek még az oda nem illő helyen és időben, egy teljesen hétköznapi lépcsőházban is csak arra gondolni, hogy Nekik autójuk van, és mindenki más a hibás, csak Ők nem.
Mint páran tudjátok, egy 72 albetétes háznak a gondnoka vagyok. Szokásos nap, éppen a B lépcsőházban bóklásztam, megnéztem, mi a pálya a padláson, semmi rendkívüli. Egyszer csak hallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja az udvaron, valaki más pedig szitkozódik ugyanott.
Lementem, és az egyik első emeleten lakó hölgy ott állt a kiskutyájával, sétáltatásból jöttek, de elmondása szerint nem tudnak hazamenni, mert elromlott a zár a folyosó ajtaján. Eközben kissé távolabb egy kopasz, körszakállas úriember dossziékkal a kezében járkál fel-alá, és káromkodik, ahogy a csövön kifér, meg mutogat felfelé az első emeletre.
Beugrottam a pincébe célszerszámokért, zártörés és behatolás céljából. A kérdéses ajtó zárja elromlott, a kutyás hölgynek munkába kellett mennie, de előbb haza kell jutnia a kutyával.
Az említett úriember már ott tipródik az ajtóban, dossziékat dugdos a résen keresztül a túloldalon 'bezárt' egyik lakónak. Szólok, hogy talán kinyitnám az ajtót, ha odaengednek, mások is szeretnének bemenni, meg kijönni, kint ketten várunk, belül már hárman.
Reakció semmi, szépen megvárjuk, amíg lerendezik az ügyüket, még a fizetést is profin elintézik a fél centis nyíláson keresztül. Ezután a körszakállas úriember elrohan a dolgára. Belül megjelenik az öreg, süketnéma bácsi, Ő is ott lakik, és mutogatja, hogy nem tudja kinyitni az ajtót sajnos Ő sem, nem tud létrára mászni, hogy leszerelje a 3 méteres magasságban lévő reteszt, és akkor a zár feltörése nélkül ki tudnánk nyitni a kétszárnyú ajtót. Egy másik lakó ismét belülről jelezte, hogy segít, az öreg elballagott szerszámokért.
Most jön a lényeg. A kutyasétáltató hölgy elmeséli, hogy az egész abból indult ki, hogy az említett körszakállas úriember bezúdult a lépcsőházba, és nekiállt teljes erőből rángatni az ajtókilincset, ami persze be volt zárva. Mert Ő siet, mert Ő a tilosban parkolt, és ha lebilincselik az autóját, akkor itt aztán világvége lesz.
Megjegyzem, a Corvin parkolóházban 5, azaz öt órát lehet ingyen parkolni(!), csak ugye onnan 50 métert sétálni kell a házunkig...
A zárnyelv kiugrott a helyéről, és beszorult a keretbe, szóval hiába próbálkoztak kulccsal, már nem nyílt ki. A nagyon sietős autós saját maga előtt zárta el az utat, ahelyett, hogy megvárta volna, míg az ügyfele kislattyog, és ajtót nyit Neki.
Miután rájött, hogy elromlott a zár, elkezdett fel-alá rohangászni az udvar és az emelet között, káromkodva szidott mindent, az ajtót, a házat, meg mindenkinek azt magyarázta, hogy Ő tilosban parkol, és nem szeretné, ha megbüntetnék, vagy odabilincselnék, és különben is, miért ilyen szar ez a ház, miért szar az ajtó, és miért romlott el a zár...
Végül a retesz leszerelésével ki tudtam rántani a két ajtószárnyat sérülés okozása nélkül, ez a része jól végződött a dolognak.
Szóval gratulálok az illetőnek, sikerült még egy teljesen nem oda való helyszínen is előtérbe hozni a fostos autóját, és bebizonyítva ezzel újfent azt, hogy ezeknek az alakoknak tényleg semmi nem számít, ha az imádott járműről van szó.