+1

Nem biciklizem 10-15 fok alatt. Egyszerűen hiába veszek fel akár két kesztyűt is, negyedóra bringázás után két napig nem esik jól zongorázni. Egész télen kocsival jártam egy 5 km-es távon, mert trolival lassú lett volna a sok gyaloglás miatt, a metrózás pedig drága. Heti egyszer kibírtam, főleg mert nem csúcsforgalomban mentem.

De most, végre nekem való idő van! Egy órával indulás előtt előszedtem hű öreg paripámat a mosókonyhából, egy gyors és felületes átvizsgálás után úgy döntöttem, csak a kerekeit kell felfújnom. A lánc rendben, a kormány jól forog. Hát igen, a nyolcasok benne vannak mindkét kerékben, de még nem üti a kopott Altenburger fékeket. A szivacsbandázs foszlányokban, ez direkt jó így, kevésbé kívánatos, csengő szól, a lámpákban lévő elemek kibírták a telet. Még megvizsgáltam az U-lakatomat, poros, de működik. Akkor hajrá, átöltözöm és indulás! Felvettem a kilencvenes évek elejéről származó kék-zöld (brrr) műszálas (BRRRR) Adidas melegítőmet, amelyik eddig a polc legalján pihent, kivettem a tornacsukát és fejembe nyomtam a bukót.

Az első harminc méteres szakasz a Bezerédi utca, macskakő, sok kocka hiányzik. Hopp, az első probléma: zörög az első sárhányó! Érdekes, engem, akit az autóban a legkisebb nesz is idegesít ez most kifejezetten szórakoztat. Gyerekkorom GAZ típusú szovjet kerékpárjára emlékeztet ( http://n1.vatera.hu/photos/4b/1b/2265_4_big.jpg ): mennyit ugrattunk vele a Rezső téren, a BMX banditák ( http://www.youtube.com/watch?v=lhdJLvUKDm0 ) helyébe képzelve magunkat! A Luther utcára balra fordulva elegánsan elsuhanok a pirosnál dugóban álló autók között. A sor elején kivárom a zöldet, majd irány a Szövetség utca. Az elején bővebb a hely, hagyom elmenni a lassabb reakciójú autókat, akik utolérnek, aztán kimegyek középre. A parkoló autók miatt úgysem férnének el mellettem, így legalább nem is próbálkoznak. És nini! A mögöttem lévő csak cammog, jó 10 méterrel lemaradva, nem tülekszik, nem türelmetlen. Egy beugrónál megjutalmazom: lelassítók, majd széles karmozdulattal intek: menjél pajtás! Megköszöni, elémkocog, de fél perc múlva a Dob utcánál már utol is érem. Jobbkanyar, tekerés. A zebránál legnagyobb bánatomra nem jön senki, pedig engem szórakoztat átengedni a gyalogosokat. A Rottenbiller utca után begyorsítok. Öreg gépem úgy rázza a fenekét a nyolcas miatt, mint egy néger salsatáncos. Sebaj, nem megyek hosszútávon. A Dózsa György útnál balra. Jé, ez a fakorlát itt le van szakadva? Az autóból sose vettem észre. Jobbra fordulok, majd átvágok a Városligeten. A nap fénye megcsillan az okkersárga küllőprizmán, valamiért a „Vakáció a halott utcában" c. Csukás István Delfin könyv borítója ( http://onlinekonyv.info/wp-content/uploads/2010/09/csukas_istvan_vakacio... ) jut az eszembe. Vagy inkább a "Fantasztikus nagynéni" ( http://m.blog.hu/ko/konyves/image/0904/nemere_fantasztikus_nagyn%C3%A9ni...) ?

Röpke nyugalom a zöldben, majd a PeCsa után egy pillantást vetek a Közlekedési Múzeumnál a repülőre (http://www.owl.hu/owl/3gallery/gownpic2009/2009_22_06q2.jpg ). Itt csinálta Laura barátnőnk rólunk az „esküvői” képeket. Ma már kétgyerekes anyuka…

A Hungária körutat egy Suzukival egyszerre keresztezem, együtt érünk az Erzsébet királyné úti aluljáróhoz. A „hatot egy százasért” cigányasszony rémülten pillant rám és kapkodja fel a kendőt. De hát én nem akarom bántani! Aztán látom a Suzukiból kiszálló termetes közterület-felügyeletest és már értem is az ijedtség okát. De jó is átsuhanni az aluljárón és kibukkanni a Mexikói útnál! Balra fordulva átzötyögök a rég nem járó 62-es villamos sínein, a kisföldalatti végállomásánál elfordulok, már csak 50 méter. Órámra pillantok: pont ugyanannyi idő, mintha kocsival jöttem volna. KRRÖHÖMTYÜPHŐE!!! Ezt az éppen elinduló Ikarus busz váltja ki belőlem. Ez pont ugyanaz a busz ( http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/5/53/Ikarus_260_3_1.jpg ) , amivel gyerekkoromban edzésre jártam. Másnap meg az iskolában arról írtunk dolgozatot technikaórán, hogy 2000-ben (de messze volt) milyen járművek fognak közlekedni. Én légpárnásakat ( http://www.mutton.sk/Photos/800px/140.jpeg ) írtam, hiába, a Csillagok Háborúja gyermeke vagyok… A sulihoz érve jóleső érzés töltött el, nem kell parkolóhelyet vadásznom. Csak betoltam a bringát, lelakatoltam (20 mp) és mehetek is. A biztonsági őr kérdezte, milyen messziről jövök, majd mondta ő is szívesen jönne bringával, csak aggódik. Adtam neki pár tippet, mit olvasson el, hogy biztonságosan közlekedhessen (http://magwas.freeblog.hu/files/nothit/html/nothit_kesz.html ). A gyerekek egy szót sem szóltak, szerintem már megszokták, hogy Kisembernek furcsa dolgai vannak.

A hazafelé út eseménytelenül telt. A Dózsán együtt álltam egy autóval a pirosnál, látom, a szélvédőjén az ablaktörlő alatt ott egy szórólap. Erősítendő a biciklis-autós barátságot kivettem és mondtam – ez biztos útban volt már, én is utálom. Meglepődött, megköszönte és jó utat kívánt. :)
Itthon ebédidőre pontosan értem haza. Farkaséhesen sütöttem ki a hurkát (http://kaptarlako.freeblog.hu/files/vereshurka_res.jpg és http://www.youtube.com/watch?v=XqJiVpVNvMQ )és mohón ettem, de nem érdekelt. Megérdemlem, gondoltam lecsukódó szemekkel.

Mától +1 biciklis Budapesten.