Amikor a gyerek még nem szerelmes a gépébe, csak hajtja-gyűri.
Lackfi János
Simon biciklizik
A bicikli nekem nem gond,
farolok is vele,
száll a por, könnyezik az
arra járók szeme.
A bicikli nekem nem gond,
bárhol feltekerek,
ha apa is jön velem,
meghajtom, hogy liheg.
A bicikli nekem nem gond,
mint állat, ugratok,
nyögnek a kerekek, és
sírnak a csavarok.
A bicikli nekem nem gond,
perc alatt szétkapom,
megnézem mi a baja,
aztán összerakom.
A bicikli nekem nem gond,
néha meghal a váz,
megforrasztja a szerelő,
és nincsen semmi gáz.
A bicikli nekem nem gond,
ha minden kötél szakad,
s csak legyint rá a szerelő,
veszünk egy másikat.
Miért pont Simon ? Sör
Miért pont Simon ?
Sör nélkül rakom, oszt?
A költő honlapja szerint
A költő honlapja szerint van neki egy Simon nevű fia. Hacsak azért nem.
------------------------
2 kerék jó 4 kerék rossz
Rock"n"Roll A városi
Rock"n"Roll
A városi ficsúr
Nagyszerű!!!!!!!!!!!
www.bendzsobringaruha.hu
like it.
like it. :-)
----
Össztelós montival rakom, oszt? :D
írjad éljed le ne
írjad éljed
le ne késsed
rohanj szaladj
odaérjed
lécen nyélen
neki megrakd
arra vigyázz
nehogy elhagyd
magad mögött
önmagaddad
összenéztek
némi vajjal
füled mögött
mint a patak
sok sok helyről
jönnek szavak.
2007-05-10
(A Nyár utcai foglalt ház WC-jének faláról)
Jani Autózik Az autó nekem
Jani Autózik
Az autó nekem nem gond,
farolok is vele,
száll a por, könnyezik az
arra járók szeme.
Az autó nekem nem gond,
bárhol felberregek,
ha apa is jön velem,
mondom, hülye ő ehhez.
Az autó nekem nem gond,
mint paraszt, csikorgatok,
nyögnek a kerekek, és
sírnak a csavarok.
Az autó nekem nem gond,
perc alatt összetöröm,
megnézem mi a baja,
aztán a hullát otthagyom.
Az autó nekem nem gond,
néha meghal a gyalog,
de elrohasztja a temető,
és nincsen semmi gáz.
Az autó nekem nem gond,
ha minden kötél szakad,
s csak legyint rá a szerelő,
apa vesz egy másikat.
nagyon jó átirat. :-)
nagyon jó átirat. :-) gratula.
----
Össztelós montival rakom, oszt? :D
BEFORDÚLTAM AZ
BEFORDÚLTAM AZ UTCÁBA...
Befordúltam az utcába,
Rákapcsoltam hármasba...
Azaz rákapcsoltam volna,
Ha már nem abban lett volna.
A bicóm javában pörgött,
Nem is gyorsultam én a végött!
Azért raktam, mert megláttam,
Hogy előttem szép leány van.
Irtón hajtott eszemadta,
Robogott is ahogy rakta;
Jaj de hát még telt hátsója,
Annak volt vonzó látványa!
Én tapostam, ő hátra nézett,
Alig bírtam a sebességet.
Rezgő gépem lemaradott,
Hatvan évem mutatkozott.
http://www.poet.hu/cimke/bici
http://www.poet.hu/cimke/bicikli
Angyali Kovács
Angyali Kovács Laura
Bicikli
Szőkés-zöld fűszál reszket, szél birizga,
kopott falhoz támasztva az új bringa
bámul bele az álmos délutánba.
Magam vagyok, nem jött a szívem vágya.
Bicajra helyezem kerek popsimat,
száguldás érdekel, nem ám a zsinat,
amiből feleltem az iskolában.
Tekerek, taposok rohanó vággyal.
Ami belefér, lobog hosszú hajam,
üvöltni kezdek, boldog minden szavam,
álomnak születtem, repülő vágynak.
És csókol a vad szél, csupa szenvedély,
ez tart életben, e reális esély,
hogy örökké szeret, megtart magának.
--------------------
Miért szép? Összehasonlító verselemzés.
Ez a vers azért szép, mert benne világos a költőnő leplezetlen, kifejezett önbecsülése nőiségében, női öntudatában: "Bicajra helyezem kerek popsimat".
A másik vers (Hotyhogy: BEFORDÚLTAM AZ UTCÁBA...) pedig pont hasonló vonalakon szép. Ott a férfi természetes vonzódása a női nemhez öntetett lírai szavakba.
A "kerek popsi" és a "dús hátsó", mindkettő érdekesen közös, pontos leírás e két versben. Emitt a szóban megvallott női büszkeség és önértékelés látszik ilyen egy ideális idom, adottság bírásában és kiállításában.
Amott pedig az ily bájtól készen elcsábuló férfi örök ösztöne mutakozik, arra a vonzásra reagálni, vagyis utána eredni, követni, űzni a szép nőt, még ha az élet érezhetően múlik is már...
"Nevem: Angyali Kovács Laura.
"Nevem: Angyali Kovács Laura. Még csak próbálkozom a versírással, habár ez évek óta tart már. Még nem tudom, érdemes-e.... Már többször megsemmisítettem az egészet..."
http://www.poet.hu/szerzo/abc/a
Te itten kerítesz? Össze
Te itten kerítesz? Össze akarsz hozni egy vén szatírt egy fiatal, szűzies teremtménnyel? :-)))
Nevem: Ördögi Én. Már régóta
Nevem: Ördögi Én. Már régóta írok verseket, de mostanra már csak próbálkozom vele. Biztosra tudom, hogy nem érdemes. Mégis féltve őrizgetem az egészet egy nagy szemetes zsákban.
A KRESZ- és jogismeret
Rekkenő hőség van ebben a Nyárban.
Olvadó aszfalton a régi bringám van.
Forgalmas a nap, őrületesek az utak,
De hűs kád vár, és frissítő csutak.
Gép fölé emelem deltás felsőtestem.
(Delta kapcsolásból én is feleltem.)
Egy tulok centiz le éppen csak mostan:
Üvöltni kezdek. A szájam mosatlan.
És csókolja szája az önvédő öklömet...
Ez tart életben. A KRESZ- és jogismeret.
Bicajos
Bicajos Belehabarodás
Szeretlek bolondulásig:
Egészen Mikulásig.
Miután nem szeretlek...
- Csak bolondul már!
S úgy kis kacsód csókolom,
S könyékig is a karod.
És még följebb is...
Ameddig akarod.
A gyönge, szép fehér vállad,
S karcsú nyakad hajlatát.
A bájos rózsás orcádat,
S az édes, pici szád!
Szeretlek bolondulásig:
Egészen Mikulásig.
Miután nem szeretlek...
- Csak bolondul már!
S úgy engedjed drágám,
Hogy bicód szereljem,
Mert bolondul imádlak.
Nem szerelek drágán.
:D
:D
Falusi Kívánságok, Emlékezés,
Falusi Kívánságok, Emlékezés, Hangulat
Borízű legyen az almánk,
Adja nekünk meg az Úr.
S hadd aludjunk megint szalmán,
Még ha ám az nagyon szúr!
Hejj, biciklik a sufniban,
Rozsdátok lepergesse,
Kerekitek nyikorgását
Zsírral kitekergesse.
Adjon időt, teret nekünk
A pókhálós fészerben
Apánk arany keze után
Kontárkodni e gépeken.
Hegy Tetején Hegy tetején nem
Hegy Tetején
Hegy tetején nem jó lakni
Mert oda föl kell kaptatni,
De még annál is rosszabb a helyzet:
Tolni kell a nehéz biciklidet.
Hegy tetején de jó lakni!
Nem kell semmit gyalogolni,
Csuda gyorsan lehet legurulni,
Szélsebesen uticélhoz jutni.
Hegy tetején rossz is lakni
Mégis ottan jó is lakni.
Edzeni kell csupán a két térdet,
S felszerelni két előírt féket.
Sőt, ugyanígy van a völgyben
Sőt, ugyanígy van a völgyben lakással is.
…vagy felmenni a fogassal :P
…vagy felmenni a fogassal :P
Az előírt fékek akkor is
Az előírt fékek akkor is kellenek. :-)
Mostan Puha Huppanókról
Mostan Puha Huppanókról Álmodom
Mostan puha huppanókról álmodom.
Legjobb a színuszosan síma.
Sok-sok ilyenen huppannék,
ruganyos nyergemmel átmennék,
kikeresném én az út közepén,
úgy kényeztetném a seggemet én.
Nincs annál jobb amikor lágyan
megadja egy púp vagy gödör e vágyam.
Nem zökkenés, nem kemény rázás,
nem kátyútól esés, nem olyan ráfázás.
Csupán kellemes élmény és nagy öröm,
mint menni a vurstliban sok izgi körön.
Ó, én csak huppannék, mindig-mindig én
a lágy gödrű utakon, vissza és oda.
Biciklizésem során örök nekem e csoda.
Ez egy melankólikus vers az
Ez egy melankólikus vers az egykori biciklimről ami régen nincs már meg.
Milyen volt...
Milyen volt zöldes színe, nem tudom már,
De azt tudom, hogy zöldek a mezők,
Ha sűrű gyeppel jő a balzsamos nyár
S e zöldülésben újra érzem őt.
Milyen volt nyerge fénye, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
nyerge színére visszarévedek.
Milyen volt csengőhangja, sem tudom már,
De Mikuláskor, ha suhan a szán,
Úgy érzem, az ő csengőhangja szól át
Egy múltból, amikor nem volt még banán.
Azt hiszem, én a
Azt hiszem, én a világirodalom remekeit költöm már ezekkel a teljesen eredeti verseimmel. :-)))
Óda
Itt ülök zakatoló MÁV vonaton.
A kora Ősz
nyirkos szele, mint egy hideg
vacsora, dideregtet, és nincs fűtés.
Szoktatom szívemet a zajhoz.
Nem oly nehéz -
idesereglik a vonóhorog kongása.
A fej fáj, és görcsbe rándul
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
kormányod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy megzökkenti
sárhányód a kátyú.
És a törékeny lombok alatt
látom elõrebiccenni laza lámpád,
belapulni lágy gumijaidat és
- amint elfut a Duna-folyó -
ím újra látom, hogy fakad
a szél-fútta sörösdobozokon,
csengődön a tündér csilingelés.
2
Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szerelőműhely legmélyebb üregeiben
cseleit szövõ, kontár szerelőt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tõlem és ott maradsz a műhelyben,
míg én, életem aggodalmai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verõdve földön és égbolton,
hogy el ne baszd, te zsivány koma!
3
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
Minden nyikorgásod, nyeklésed, zajod,
õrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Fogásod, miként a barlangban a csend,
markomban kihűlve leng
s a tócsás kátyúban gumid,
rajta a finom recézet,
föl-földereng.
4
Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy látványod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
hatékony vázad lankás tájait?
S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!...
Laza küllőid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök nyomatékot, hogy
külsődön kinyíljon egy hasadás
és belsődnek is átkozott baja legyen.
Hátsó agyad érzékeny csapágyát
a sok golyócska át meg át
futja, finom sorát
gépzsírba ágyazva, bontva láncát -
hogy kenőanyagod sejtje gyûjtse sok
mikroszkópikus acélját,
kerek felnijeid körei saját
dicsõségüket susogják!
Az örök anyag boldogan halad
benned a vázcsövek alagútjain
és gazdag életet nyer a rozsda
a sós hólétől az ember téli útjain!
Hullámzó görbülések emelkednek,
laza csavarok rezegnek benned,
stucnik mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élõ állat,
ízeltlábú,
békanyál,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.
5
Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.
De addig mind kiált -
Kit két ezer millió kerékpár
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
nyergű erõs jármű, fémváz,
fogadj rá engem, élő szövetet,
magadra!...
(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)
6
(Mellékdal)
(Visz a vonat, megyek
a nagy befogadóképességű
kerékpárszállító kocsiban veled,
talán ma még meg is hajtalak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Megérkeztünk, emelj nehezen le!
Ime a nyergem, helyezd rá seggedet le!
Pedálom beállítva. Tapossad meg!
Ahol én gurulok, az az utad.)
2015. Október
jajj szegény Attila kicsi a
jajj szegény Attila
kicsi a rés a blaszfémia és a parafrázis közt
Nyers ideget érinthetett a
Nyers ideget érinthetett a fogfúróm. :D
Nem tudtam, hogy keresztnéven szólítjátok egymást vele mert olyan szoros az ismeretségetek. :-)
Na, jó, ezen szégyenletes plágiumjaim után megmutatom azt is, mit tudok saját erőmből.
Benyalás
Ó, autós, te, a társadalom krémje,
alázattal várom, mikor centizel le.
Mert én csak egy senki biciglis vagyok:
meghunyászkodom ott ahol mennek a nagyok.
Megyek a patkán, majd' mint egy patkány.
Mit, egy kisegér, vagy svábbogár: a falnál.
Sose nem mervén kimenni gyáván középre,
a nemes, vad fajtád erővel uralt terére.
Úgy, ha majd borulsz vagy fára csavarodsz,
Oszlopot döntesz vagy árokban landolsz,
tarolsz vagy csapódsz vagy roncsodba szorulsz,
kórházi ágyadnál látnám: gipsz-páncélban okulsz.
Arcodhoz tartanám ánuszom hamvas rózsáját ott.
Szájadnál lenne egy áldott, élet-adó lyuk.
Megbánón s gyógyulni reménnyel, mohón csapó
húsos nyelvvel, abba te mélyen nyalj be!
nagyon meredek jó lesz majd a
nagyon meredek
jó lesz majd a gurulás
kínlódás után
https://hu.wikipedia.org/wiki/Haiku
Élt egy úr a pesti
Élt egy úr a pesti dzsumbujba
Szólítja jódolga Budára
Kérdik tán hív taxit?
Vidáman felnyerít:
Felkapok hűséges bringámra
https://hu.wikipedia.org/wiki/Limerick_%28k%C3%B6lt%C3%A9szet%29