DEBRECEN – MISKOLC – EGER – FÜZESABONY TÚRA

2010. Július 4 Vasárnap
Megszólalt a telefonomon az ébresztő hajnali 3 óra 20-kor, fáradtan felkeltem az ágyból, és megittam a kávémat.

Elkezdtem készülődni, az előző nap elkészített ennivalómat, innivalómat, túrafelszerelést, defektjavító készletet, kávét, pénzt, és minden fontos dolgot elraktam a táskámba.

A táska súlya volt legalább 15-16 kg, előre tudtam, hogy nem lesz egyszerű túra, de hát én már csak ilyen vagyok, mindent bevállalok. :)
Amikor mindennel kész voltam, vártam a haveromat, hogy jöjjön, hajnal 4:00-ra volt megbeszélve, és nem is késett egy percet sem, megérkezett a jól felszerelt kerékpárjával!

A túra útvonala a következőképpen volt tervezve kerékpárral:
Debrecen – Józsa – Hajdúböszörmény – Pród – Görbeháza – Polgár – Tiszaújváros – Sajószöged – Nagycsécs – Muhi – Nyékládháza – Mályi – Miskolc – Alsóhámor – Felsőhámor – Lillafüred – Répáshuta – Felsőtárkány – Eger – Füzesabony
4 óra 15-kor elindultunk kerékpárral Debrecenből Józsa irányába. Felkapcsoltuk a lámpáinkat, mert még sötét volt. Kb. 19-20 Km/h-s átlaggal mentünk Józsáig, ami kényelmes tempónak számít nálunk.

Józsán csatlakozott hozzánk egy másik haver, aki szintén nagy kerékpáros, sokat járunk túrázni vele is, mindhárman MTB kerékpárral indultunk útnak. Folytattuk utunkat a 35-ös úton Hajdúböszörmény irányába, a forgalom elenyésző volt, 10-15 percenként elhaladt mellettünk 2 autó…..

Az út közben jókat beszélgettünk, természetesen már amennyit hallottunk egymás szavaiból a nagy szél miatt, ami fújt vagy 25 Km/h-s sebességgel. Az átlagtempó 20 Km/h volt, kényelmes túra tempó, nem siettünk sehova. Megálltunk pihenni is, amikor a szükség úgy hozta, inni, enni, stb….

Áthaladtunk Görbeházán, Polgáron, és amikor elhagytuk Polgárt, csak mentünk, és mentünk, már nem tudtuk mikor érünk oda Tiszaújvárosba, azt hittük elnyelte a föld.:) Végül csak odaértünk Tiszaújvárosba, a városból nem sokat láttunk, mert a főút mentén haladtunk, és a város bentebb van.

Megálltunk a TESCO-nál pihenni, és vásárolni. Aztán mentünk tovább Nyékládháza irányába, ugyan olyan sebességgel, ahogy eddig. Kicsit kezdett unalmas lenni a síkon tekerés, de főleg az őrült nagy szembeszél, ami fárasztott minket egy kicsit, és néha már nagyon elegünk volt.

Haladtunk tovább addig, amíg el nem értük Nyékládházát, itt már tudtuk, hogy közel vagyunk!:) Innen már nincs messze a várva várt Miskolc. Megérkeztünk Miskolcra 10 óra 15 fele, ami pont így volt eltervezve, eddig minden jól ment, és bíztunk abban, hogy ezután sem lesz semmi baj.

Mivel Miskolc nagyváros, és nem is vagyunk ott jártasak, nem sokon múlt, hogy eltévedjünk. Inkább biztosra mentünk, és megkérdeztünk egy kerékpárost, hogy merre kell menni Lillafüredre, mert ugye több fele is lehet menni, és nekünk Alsóhámor volt a jó. Jártam már ott, de az utcákon sose tudok eligazodni.

Elkísért egy darabig a kerékpáros srác, és mutatta merre tovább, szerencsére azt a részt, azaz a belvárost ismerem, és a Széchenyi úton mentünk tovább Lillafüred fele. Nagy örömünkre fel volt bontva az egész villamos sín, nehogy egyszerű legyen a túra. De végül kikászálódtunk a sok törmelék közül, néha járdáztunk, néha az úton mentünk.

Megálltunk egy padnál enni, inni, pihenni….
15-20 perc elteltével elindultunk Diósgyőr irányába, az a rész már jobban tetszett mindenkinek, mert közeledett a hegy, és Diósgyőr is szép. Diósgyőrt elhagyva elkezdett emelkedni az út. Elérkeztünk lassan Alsóhámorhoz, ott már jobban emelkedett az út, de haladtunk felfelé az elején 17-18 Km/h-s sebességgel.

Bőven időben voltunk, nem siettünk sehova épp ezért is volt jó, élveztük a látnivalókat.
Aztán jobban emelkedett az út, ott lassabban haladtunk Lillafüred felé, miközben azon gondolkoztunk, hogy a Szinva forrásnál megállunk majd. Odaértünk a Hámori tóhoz, és megálltunk kicsit pihenni, ami kb. 4 perc volt, és mentünk is tovább. Megérkeztünk Lillafüredre, nagyon szép hely, érdemes oda elmenni bármikor, én már vagy 3-szor voltam, de bármikor visszamennék.

Lassan haladtunk tovább az emelkedőkön, 12-14 Km/h-s sebességgel, egyik társunk kicsit lemaradva, de nagyon jól bírta ő is azért:) A Szinva forrásnál megálltunk, ittunk belőle, és egy két üveget is megtöltöttünk a vízzel. Nagyon tiszta az a víz, és jó hideg. A Szinva patak vize egy helyen még most is átfolyt azon az úton, amin haladtunk felfelé, de szerencsére már csak egy helyen.

Itt is készítettünk képeket, én felmásztam a hegyre kicsit, kb. 2-3 métert, és készült pár kép rólam. Aztán egy rendes hölgy is készített fotókat, amikor a többiek is felmásztak a sziklás hegyre. Felmenni könnyebb volt mint lejönni:)

Mentünk tovább, továbbra is emelkedett az út, néhol lejtett is, de sokszor már azt se láttuk, hogy emelkedik-e, vagy nem. Nem volt egyszerű feltekerni, de mindenkinek jól ment, mentünk tovább Répáshuta fele, amikor odaértünk megálltunk pihenni, és egy közös fotót készíteni!

Hamarosan elkezdett lejteni az út, voltak kisebb műszaki hibák az egyik haver kerékpárjával, de szerencsére nem komoly, csak leesett a lánc. Ezt is utólag tudtuk meg, amikor megálltunk, mert lemaradt, mi meg száguldottunk lefelé a hegyen, 45-50-el, az ottani rekord 54 Km/h volt.
Kicsivel Répáshuta után 4-5 Km-re már csak lejtett az út, és néhol emelkedett, de csak 50-60 méteren.

Megindultunk a lejtőn lefelé, az út minősége tűrhető volt, de a várva várt jó utat is hamar elértük, ami tökéletes minőségű volt. Tudtam, hogy jön a jó út, mert jártam már arra, és ismertem az utat, és a kanyarokat is nagyjából. Mentünk lefele az átlagos minőségű úton 35 Km/h-s sebességgel, és amikor odaértünk a jó minőségű útra, akkor hirtelen begyorsultunk, legalább 10 Km/h-t.

Nagyon jó volt lefelé menni, felejthetetlen élmény, de nagy bátorság is kell hozzá, és sok tapasztalat, és jó állapotú kerékpár, ami szerencsére nekem mind megvan, és a haveroknak is. Egyik nagyobb lejtős szakaszon haladtunk lefelé, és gondoltuk kellene egy rekord, ha már itt vagyunk! Beletapostunk, és mentünk, mint az őrültek, 61.4 Km/h lett belőle. Aztán megvártuk havert, mert kicsit lemaradt, de neki is rekord lett ha jól emlékszem 59.4 Km/h:)

Kis pihenő után mentünk tovább Felsőtárkány irányába, továbbra is lejtett az út, nem bírtuk ki, hogy csak guruljunk, ezért tekertünk elég szépen lefelé volt olyan kanyar, amit sikerült bevenni 53-al, és nagyon jól tapadt a kerékpár gumija az aszfaltra. Voltak motorosok, akik szintén száguldoztak, bár azt veszélyesebbnek ítéltük meg, mint ahogy mi mentünk. Elértünk nagyon gyorsan Felsőtárkányba, onnan már nem lejtett az út annyira, de azért jó volt.

Eger irányába mentünk tovább, volt ahol szép lejtők voltak, szép volt a táj is. Egerbe is megérkeztünk, kicsit körülnéztünk a városba, azon az úton ahol haladtunk, de mentünk is tovább….
Andornaktálya felé akartunk menni, ezért egyik társunk megkérdezett egy autóst, merre is kell menni, mi ekkor a főút mellett egy buszmegállóban leültünk pihenni, és enni.

Az autós nagyon segítőkész volt, ami meg is lepett bennünket, mert általában nem így szokott lenni, de szerencsére vannak kivételek. Mondta, hogy a benzinkútnál kell balra menni a lámpánál. Mentünk a főúton tovább, ami szintén nem kicsit lejtett, ott se lassítottunk, ekkor már vagy 165 Km-t tekertünk.

Természetesen a gyorsaság zavara miatt, nem fordultunk le ahol kellett volna, mert 50-el mentünk, fékezni nem volt kedvünk a főúton a lámpánál, és tovább mentünk a 25-ös főúton Kerecsend irányába.:) Erre is lehet menni, mondtam én, meg az autós is mondta, hogy lehet, csak egy kicsit hullámos…..

A kicsit hullámos olyan emelkedőket takart, hogy néha azt hittük, soha nem érünk már fel a tetejére.:) Itt is lett egy rekord, ami 63.2 Km/h volt egy lejtős szakaszon. Elérkeztünk Kerecsendre, ahol nem volt kitáblázva, hogy merre kell menni Füzesabonyba, jobbra fordultunk, és el is tévedtünk, mentünk a közepesen kemény emelkedőkön, és a jó kis lejtőkön, szerencsére alig 4 km után megálltunk, ahol pont jött egy motoros, aki szintén ott állt meg.

Megkérdeztük, hogy jó-e az irány, ő is segítőkész volt, elővette a térképet, és megmondta, hogy nem jó fele fordultunk. Megköszöntük a segítségét, és visszafordultunk, folytattuk utunkat, amiben ez a kis kitérő nem volt benne. Visszaértünk Kerecsendre, és mentünk a 3-as főúton tovább Füzesabony irányába.

Kerecsendnél ahol jobbra fordultunk, balra kellett volna, ezért tévedtünk el. Lassan mentünk tovább, 17-19 Km/h-s sebességgel, mert a vonatindulásig még majdnem 2 óra volt, és nem siettünk.
Itt még mindig jól ment mindenkinek a tekerés, pár helyen mentünk 27-el is, de aztán beláttuk, hogy felesleges, inkább lassítottunk, hogy ne várjunk annyit a vonatra, mert várakozni senki se szeret közülünk.:)

Megérkeztünk Füzesabonyra, ott egy kis kérdezősködés után megkerestük a vasútállomást, és megvettük a jegyeket Debrecenbe. Leültünk a padra, és vártunk, bementünk egy boltba is kicsit vásárolni.
18:22-kor indult a vonat Füzesabonyból, de mi már ott voltunk kb. 17:20-ra, de nem volt unalmas a várakozás annyira, elbeszélgettünk, ettünk, ittunk, és eltelt az a kis idő.

Felszálltunk a vonatra, betettük a kerékpárszállító vagonba a három kerékpárt, lelakatoltuk, és leültünk a 2. osztályú vagonban, ami közvetlen mellette volt.

Nagyon elégedett vagyok a társaim teljesítményével, és a sajátoméval is.
A vonat 2 óra alatt ért Debrecenbe, lassan telt az idő, 20:29-re megérkezett, leszálltunk, elbúcsúztuk egymástól, mindenki jól érezte magát, és szívesen menne ismét túrázni a hegyekbe.:)

Teljesítmény információk:
A kerékpártúra útideje: 8 óra 31 perc állandó tekerés + pihenők
Táv: 192 Km
Átlagsebesség: 20.7 Km/h
Maximum sebesség: 63.2 Km/h
Sík úton való tekerés: 110 Km
Hegyen való tekerés: 82 Km

Írta: Szabó Zsolt
Készült: 2010. Július 5 Hétfő