Minden évben gond, hogy hogyan szállítsuk haza a fenyőt. Mi földlabdás fát veszünk, amit aztán rátukmálunk szegény anyámra, hogy próbálja meg elültetni a kertjében – persze sikertelenül. Viszont megvan az az előnye, hogy nem hullik annyira a levele, illata meg remek.
Szóval itt, alig 150 méterre, a Blahán szoktuk megvenni a fát, de hogyan hozzuk haza? Kocsiba ülni karácsony előtti napokban őrültség, arról nem is szólva, hogy kb. 1 kilométert kellene megtenni, mire innen különböző kanyarokkal eljutnánk a parkolóba, onnan vissza meg nem tudnánk megállni a ház előtt, hogy kitegyük. Gyalog cipelni kicsit sok, főleg miután idénre nagyobb fát ígértem – a tavalyi szolgálati okokból elmaradt.

Így jött az ötlet: a bicikli csomagtartóján hozzuk haza a fát! Nosza, lekaptam a gépet, kitoltam a Blahára (5 perc), onnan, mivel nem találtam szép fát, átkerekeztem a Nyugatihoz (újabb öt perc), majd a dugóban álló autók sebességével hazatoltam a fát (kb. 25 perc).
Az eladók kissé meglepődtek, mikor azt látták, hogy szemmagasságban elhalad egy fenyőfa. Hátha még azt is látták volna, amint a New York palota előtt integet! :)

Mivel a súlypontja jó magasan volt, ráülni nem mertem és a kormányzás is szokatlan volt, de épségben és jókedvűen hazaértünk - se stressz, se megerőltetés. Azóta is, ha ránézek, amint itt világít a szobában és illatozik, sokszor eszembe jut, lám mi mindenre jó egy több, mint 20 éves Csepel bicikli!