tegnap estém felettébb tanulságos, és rettenetesen kellemetlen volt.

délután megbeszéltem a főbérlővel, hogy este átjön, és kifizetem neki az esedékes kifizetendőket. munka után elmentem egy otp automatához, vettem ki 90ezer forintot, mondván az elegendő lesz.

hazafelé tartva összefutottam barátaimmal a hősökön, jót beszélgettünk, trükköket tanultunk fixivel. időközben felhívott a főbérlő, hogy az este mégsem jó neki, tegyük át a találkozót szombatra. semmi gond, legyen így, úgyis ráérek. barátom közben felhívott, hogy találkozzunk margitszigeten. gondoltam, ha már úgy is bent vagyok a városban, nem jövök haza, irány a sziget. ennek majd később lesz jelentőssége.

szigeten beszélgetés közben újabb hívást kaptam, egy másik barátom volt, hogy megy a zp-be, tartsak vele. aktuális beszélgető partnerem elindult haza, mivel reggel dolgoznia kell, én viszont még mozgolódtam volna, így elindultam a körúton a zp irányába.

a blaha előtt utolért egy autó, dudálni kezdett, majd mikor mellém ért, elkezdett üvölteni, rámhúzta a kormányt, bevágott elém, és besatuzott. nekimentem a lökhárítójának, szerencsére nyeregben maradtam, ő elhajtott. úgy éreztem, itt az ideje, hogy ne őnbíráskodjak, lássuk milyen is az igazságszolgáltatás. 112-t tárcsázom, elmondom, mi történt, közlik, fáradjak be a kapitányságra, tegyem meg a feljelentést.

dózsán lévő kapitányságot javasolták, így arra folytattam utamat. ott elmondtam a történetet, mire válaszként egy erőteljes lebeszélési kísérlet áldozata lettem. mindenáron azt szajkózták, hogy felejtsem el, semmi esélyem, hiába van meg a rendszám, típus, helyszín, időpont. nem volt esélyük, nem hagytam magam, megtettem a feljelentést.

zp-be érve meglepően konstatáltam, hogy alig vannak. rájöttem, hogy sziget van, így nem is számíthattam volna másra, de semmi gond, legalább kényelmesen elférünk. fél 4 felé akartam inni egy sört, nyúlok a táskámba, pénztárca sehol.

igen, hatalmas lúzer voltam. személyi, jogsi, bankkártya, adókártya, tb kártya. valójában minden iratomat ellopták, valamint az albérletre szánt 90ezer forintot is.

nagy az öröm, irány újra a kapitányság, tegyük meg a feljelentést, nehogy visszaéljenek az irataimmal. a 112-t hívva a haller utcai kapitányságra irányítottak. bringa lekötésére itt esélyt sem láttam, így bevittem magammal, majd mikor felszólítottak, hogy ezt nem kéne, a portás fülke elé letámasztottam azt.

beküldtek egy szobába, ahol ismételten le akartak beszélni a feljelentésről, mondván semmi értelme, úgysem találják meg. nehéz volt rávezetni őket, hogy nem megtaláltatni akarom, csak a visszaéléseket szeretném elkerülni. nagynehezen felvették a jegyzőkönyvet, távozhattam a szobából.

a portához érve meglepve néztem körül, a bringa sehol. a portás kérdésemre azt felelte:
"kitettem az utcára, ott van a helye, úgyis rálátok, van kamera, nem fogják ellopni"

csak én érzem azt, hogy ezt nem tehette volna meg? szerintem nem. az egyetlen oka, hogy nem tettem azonnali panaszt, az volt, hogy nem volt lelki erőm az éjszaka harmadik eljárásához.

a veszélyeztetési eljárás fejleményeiről majd még tudósítok a jövőben.

sokan vagyunk az utcákon, ha esetleg találnátok elhajítva egy fekete pénztárcát Fehér Tamás igazolványaival, nagyon hálás lennék, ha felhívnátok a 70/248-87-85 számon, vagy írnátok egy mailt. tudom, erre nem sok esély van, de hátha.

és végül álljon itt a legfontosabb kérdésre a válasz:
nem U lakattal volt lekötve a tárcám.