(: 22-e után sikerült egy feltehetőleg értheteten bejegyzést kreálnom. Remélem elnézitek nekem, az a helyzet, hogy akkor még igazán nem tértem magamhoz. Annyira fel voltam dobódva, hogy azt sem tudtam, hova legyek.
A szegedi CM nem volt kifejezetten hirdetve (tudjátok, csak mint a népmesék, szájról-szájra), szóval megfordult a fejemben, hogy hátha csak a kemény mag lesz ott, aztán kivonulnak "gyorsulni a töltésre". Én nem vagyok alkalmas az ilyesmire. Naponta kétszer át a hídon, aztán már lihegek annak ellenére is, hogy a télen se jártam sem lábon, sem kettőnél több keréken.
Nade a lényeg a következő. Azon a gyakorlatilag biztosítatlan felvonuláson gyerekek, néni-bácsik is voltak, végighömpölyögtünk azon a klassz útvonalon (Dova olyan szép ütemben haladt, hogy nem lehetett lemaradni meg eltéveszteni, ráadásul írtó jó volt a zene is), az emberek a pirosnál megálltak és most is olyan boldog leszek, ha eszembe jut, hogy a zebránál elengedték a gyalogosokat. Most mondják, hogy a bringások nem jófejek.
A Dóm tér felé a körforgalom kábé úgy nézett ki, hogy körbe-körbe karikába, minden ismerős kedvéért plusz egy kört (így kerültünk a sor legvégére).
Szóval én nagyon köszönöm mindenkinek, aki ott volt, hogy nem hagyták eltelni az idei tavaszt nélkülünk.
Minden bringás. Szeretlek bennőtöket.

nana