Azt gondoltam, sosem fogom leírni "túlélésem" történetét, de ma megtörtént velem az, ami miatt mégis megteszem.

Munkavacsorára igyekeztem, siettem, de nem száguldoztam, szabályosan haladtam Debrecen forgalmas főutcáján.
Zöldet kapok, áthaladok, előttem a megállóban busz áll. Az utasok még fel- és leszállnak, simán elhaladok mellette, gondolom. Már a busz mellé értem, amikor az elkezdett kiállni a megállóból. A sofőrrel elkaptuk egymás tekintetét a busz hatalmas visszapillantójában, lát engem, nyugodtam meg. De mégis húzódik balra kifelé, beszorítva engem a belső sávba, ahol mögöttem autók jönnek - engem, akit ha elenged, pár másodperc múltán sehol nem lennék! Éppen csak megúsztam, a hátulról érkező autós észrevette, hogy a busz orrát kénytelen vagyok kikerülni, lassított (köszönet neki!), így sikerült elosonnom, aztán kijjebb húzódnom. Azt hiszem, a busz szépen elhalad végre balról, én meg mindjárt ott vagyok az étteremben...

Ha itt lenne vége, még nem osztanám meg Veletek döbbenetemet.
Pár másodperc elteltével azonban UGYANAZ a busz elkezd jobbra lehúzódni, beszorítva engem saját maga és a jobbról parkoló autók közé! Látom, ahogyan szűkül előttem a tér, a busz csak tart egyre jobbra, már attól tartok, a kormányt meglöki a busz balról vagy beakad egy parkoló autóba jobbról és egy kocsira vagy a busz alá esem... Komolyan, itt megijedtem, pedig mindig biztonságban éreztem magam a bringámon, soha nem féltem a forgalomban...
"happy end": jobbról volt egy üres pakolóhely, ott sikerült kisurrannom, fel a járdára... ha ott is autó áll, lehet, most nem írogatok itt...

Szerintetek létezik, hogy valaki anélkül, hogy jelentős előnyre tenne szert a haladásban, veszélyeztet mást, csak úgy passzióból? Hogy ezzel szórakozik...? Elég valószínűtlennek éreztem, hogy előbb jobbról, majd balról épp véletlenül akart volna mindkétszer leszorítani... Vagy én vagyok paranoiás? Én ezt az egészet komoly veszélyeztetésnek éreztem, noha az én elhaladásom miatt másodpercekben mérhető időt spórolt volna meg (vagy annyit sem).

Sajnos annyira koncentráltam a helyzet megoldására, hogy nem jegyeztem meg a rendszámát - bár ha megjegyeztem volna sem tudnék bizonyítani semmit, az egész a délutáni-koraesti forgalom kellős közepén zajlott le, sztem mindössze fél-egy perc leforgása alatt.