végigvégig sokszorsokszor nagyon jó volt :)

.....................................................
Bringával megyek. - No para! Normális tevékenység!

Már majdnem végigjártam, csak kb 50km hiányzik.
Vannak kedvencek meg idesosejövökvissza részek is, de nagyon jó, hogy a hazáját picit jobban megismeri az ember. Rengeteg pozítív élmény ért a helyiek részéről a túrázások során, szóval más mint Bp-t.

Személyes kedvencem a Zemplén, szépséges még a Bakony, "utálom" a Cserhát polifoamszaggató bozóttengerét és a Mátra erőszakos legyeit meg a betonutas részeket. Jó dolog a célfaluban szálláshely után mászkálni majd ovisszéken körbeülni az ovisasztalt, nembeszélve az ovisvécékről! Kiülni fillérekért sörözni a falusiakkal az árok két partjára, drukkolni a helyi focicsapatnak, ledobni a kedvesünknek a megkívánt vadalmát és elsőként elfoglalni a várromot. Végre letenni a zsákot és pihenőként heverészni egy fa árnyékában, nézegetni a mind jobban betelő füzetet, visszafutni 7km-t az átbeszélgetett pecsételőhelyig, kékkút (azaz közkifolyó) alatt meztelenül fürödni a falu közepén. Esőben tábortüzet rakni, éjszaka sátorban az erdő neszeit hallgatni, folyókban úszkálni és rácsodálkozni még ezer meg ezer csodára, itthon, Magyarországon.

Harmadik túrámon Felsővadásztól Gibártig mentem. A Cserehát festőien gyönyörű (Ne hagyjátok ki!). Idézek egy másik fórumról: Címszavakban: szelíd, bukolikus táj, mély nyomor, kilátástalanság, térdre esett falvak, keményen küzdő jelzésfestők, ennek ellenére néhány elkavarásra remekül alkalmas rész. http://ttt.tr.hu/okt/forum.php?a=ds&id=25 Szikszó nagy bringás város és igen szép a központja közepén a forrással. Rengetegen tekernek. Leginkább tanya- és citybájkokkal, meg montikkal, de a lényeg, hogy két keréken. Anyukák viszik a gyerekeket egy bringán (elöl és hátul gyerekülés). Itt láttam olyat, amit az egyik kínai videón, hogy a hátsó csomagtartón keresztben ült egy felnőtt nő és úgy szállította egy férfi. Hajrá szikszaiak, nagyok vagytok!
Még 1588-ban hősies győzedelmes csatát vívtak a török ellen:
SZIKSZÓ: 1588. 10. 08. Kara Ali bég megostromolta és kifosztotta Szikszó városát.

A Szikszó-ellenes török támadás körülményeiről Istvánffy Miklós is tudósított: Szikszóra ezer arany adót vetett ki a török, ami a többször elpusztult mezőváros erejét jócskán meghaladta. Bíztak abban, hogy a kassai, tokaji, szendrői vitézek megvédik őket, s nem fizettek. A szikszói adóhátralék ügyében hosszas levelezés folyt Szinán budai pasa és Ernő főherceg között az 1588. év folyamán.

10. 20.
SZIKSZÓ: egy mintegy 10 ezer fős török sereg Szikszónál vereséget szenvedett a Rákóczi Zsigmond által vezetett magyar végvári csapatoktól.

A csatáról a hegyaljai Tardy György azon frissiben egy hosszú históriás éneket is írt. Ezt immáron több mint száz esztendeje közölte Thaly Kálmán, azóta szinte elfelejtődött, a szöveg is viszonylag nehezen hozzáférhető, ezért a csata leírása kapcsán hosszabb részeket is idézek belőle (ti. Csorba Csaba).

A keresztény csapatok október 20-án vonultak át Szikszóhoz, melyet lakossága elhagyott, házai üresen álltak, csak a fiatalság húzódott a fallal körülvett templomba, s puskákkal védekeztek az ostromló török ellen. Sötétedésre érkezett meg a magyar had, mire Kara Ali bég abbahagyta az ostromot, fölgyújtatta a várost, a síkságon csatarendbe állította csapatát, a két szárnyat szekérsánccal erősítve meg, középre helyezve az ágyúkat:

„Sokasággal csak biztatják magukat,

És semminek vélik az magyarokat;

Mondják vala: csak lóval is azokat

Letapodtatják ők az kavorokat (gyaurokat)

Röndben taraczkokat reájok vonyának,

Az dandárból két szárnyat bocsátának,

Sok zászlókat igön lobogtatának –
Jancsár, gyalog, mind egy röndben állának.

Az két fél közt röttenetös kiáltás:

„Jézus!” „Alla!” „Jézus!” „Alla!” az mondás,

Erősképpen háromszor sivalkodás –

Lőn azután dob-, trombitaharsogás.”

Az égő város világánál támadtak a magyarok, s Kara Ali bég már az első összecsapásnál súlyos arcsebet kapott, s helyette Musztafa bég vette át a vezényletet, de őt is fel kellett váltani, mert lándzsával átszúrták. Bajazidnak, a pesti hajóhad parancsnokának s Mehmednek, a janicsárok agájának az ágyúk bevetésével sikerült a magyar nyomást föltartóztatni:

„Ütközének és kópiát törének,

Az magyarok igön megszélledének;

Mind két félben hamar sokan veszének –

Törököket táborból kiverének.

Az némötök igön embörködének

Törökökben sokat lüvöldözének;

Némötöket mind egy kertben verének –

Erős harczot törökökkel tevének.

Sok törököt hamar elhullatának,

Az szép festött lovakról lehullának,

Magyarokban sokan arra ugranak –

Vitézmódra annálinkább forgódnak.

Magyar hajdúk egyet kettőt ugranak,

Hozzá! hozzá! erősen kiáltanak,

Az puskákkal törököket hullatják,

Fut az török egymást azzal biztatják.

Táborhelyre ismég török szorula,

Viadalnak annál inkább busula

Az trombitát erősképpen futatja –

Magyarokat, némötöket hullatja.”

Rákóczi Zsigmond meghátrált, Homonnai István leesett lováról, s mivel szolgája nem adta át neki a lovát, fogságba esett. Fülek felé azonnal útnak is indították, de míg kísérői díszes fegyverén veszekedtek, kiszabadult, s találkozva néhány lovassal, őreit sikerült levágni, visszatérhetett a harcba. Hatszáz lándzsás, karabélyos német is érkezett segítségül; Istvánffy Miklós szerint Rákóczi trombitása fölment a szőlőhegyre s trombitálni kezdett, ami a törököket megrémítette, azt hitték, hogy onnan is újabb segély érkezik. De a döntő Balázsdeák István éjszakai lovasrohama volt.

„Az katonák egy kis csoportocskában

Kik el nem hullának az első harcban

Nyolcszáz lóval gyűlének egy csoportban:

Az dandárnak rohanának újonnan.

Vitéz Balázs-Deák István fölszóval:

Hozzá! hozzá! – kiáltja nagy torokkal,

És ő maga az két élű pallossal

Vitézmódon forgolódik katonákkal…

Szép biztatást tőnek az főhadnagyok,

Őrülének magokban az magyarok,

Nagy szép könnyen ugrálnak az gyalogok,

Az törököt hullatják az lovagok…

Míg érheték törököket: hullatják,

Az futásban melyikét megkaphaták:

Elevenen ők azokat elhozák –

Hajnalkorban mind egy seregben hordák…

Magyar, némöt vitézek kik hullának

Csak négyszázan és ötvenön valának,

Török testök közzől kit kitaláltak,

Parancsolat alatt kiszámláltattak:

Az törökök kik Szikszónak mezején

Elveszének az török tábor helyén,

És Sajón túl az Sajónak környékén

Ezör és száz veszött viadal helyén…”

Istvánffy Miklós szerint 1775 halott maradt a csatatéren, 376 foglyot ejtettek, elvették az összes török zászlót, ágyút, 482 lovat, az összes poggyászt, eleséget, 121 rakott szekeret; a magyar halottak száma 410, a németeké 220 volt.

A győzelemnek nagy visszhangja támadt. Rudolf császár 1597-ben a Rákócziak nemességét megújító és címerüket kibővítő oklevélben is megemlítette mint dicső fegyvertényt a szikszói diadalt.

„1588. Szikszóra jövén a törökök 12 ezren, Szent Mihály estin hét órakor éktelenül megveretének harmadszor a kereszténektől, kik harmadfél ezeren nem voltanak. A had előtt való gondviselők voltanak tekintetes és nagyságos Rákóczi Zsigmond, egri kapitány, Homonnai István, fekete fegyveresek, sárgák, vörösek és a végbeli vitézek, velök együtt a kassai had is ott volt. A tokaji had, Bornemissza a dobszai hegyről nézte.”[43]

Encs végénél a Gibárt felé vezető úton van egy jópofa táblakombináció. A város vége előtt megtiltják a kerékpárosok közlekedését az úttesten, de kb. 100 méterre onnan figyelmeztetik az ótósokat, hogy számítsanak kerékpárosok közlekedésére. Keresztutcák nincsenek közben, csak lakóházak. Utána egy katasztrofális kerékpárút fogadja az odatévedő bringást. A táblája is nagyon jó. Képek itt: http://picasaweb.google.hu/SulejmanSultan/OrszGosKKtRaEncs#
--
Fővárosi Zöldszámok (VIK): 06-80-220-220 és 06-80-330-330 (Fővárosi Közterület-felügyelet)

Elveszett, megrongálódott közúti jelzőtáblák és a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülékek meghibásodásának bejelentése: 06 1 210 05 73

Múlt hétvégén találkoztam általam még nem látott bélyegzőmegoldásokkal a lopások miatt:
1. előre cetlire bélyegeznek, te meg felnyalhatod a füzetedbe
2. a bélyegző bele van csavarva a fába, és a füzetet kell odatartani. Ezt nem árt gyakorolni, mert nehezebb a rublikába betalálni. :-)