Ma történt meg velem eme furcsa eset, de még most is gondolkodom rajta. Ugyhogy arra kérnélek titeket, hogy magyarázzátok meg.

A melóhelyről lefordulok a szépvölgyire. Ez általában sosem egyszerű, mert senki nem akar megállni. Én inkább meg szoktam várni, amíg valaki biztosan elenged, most is így volt, autós int is, hogy elenged. Tök jó, még karjelzéssel "indexelek" is, majd a buszsávon megyek lefelé. Azért ott, mert máshol nem nagyon lehet, lévén az egész szépvölgyi be van dugulva (mentségemre mondva, az autósok is így szokták, valamint pár méter után a buszsáv úgyis megszűnik). Hallom, hogy előttem valaki észvesztően dudál, de mint a hülye, folyamatosan nyomja. Nem igazán láttam, hogy ki és miért csinálja, de lassabban mentem, majd a kocsisort utolérve lassan a két egyirányba menő sáv között előztem. Itt lehet, hogy dudáltak rám, de az előbbi "dudahangverseny" után könnyen lehet, hogy immunissá váltam már rá. Egy teherató miatt már nem tudtam tovább menni (vagyis inkább nem akartam centizgetni), ezért megálltam. Ekkor ért utol egy motoros, és a következő párbeszéd zajlott köztünk:

- Rád nem vonatkoznak a szabályok?
- Miről beszélsz, te is ugyanott jöttél, ahol én.
- Rád nem vonatkozik semmilyen szabály? (még egy párszor elmondta)
- Menjél, jó? (intek a kezemmel előre)

Ő pedig engedelmesen, a teherautó és egy másik autó között elment, majd bavágott egy kocsi elé, át a másik sáv szélére, és onnan elkanyarodott.

Erről Orwell jut eszembe: mindenki egyenlő, de vannak, akik még egyenlőbbek.

Vagy szerintetek teljesen félreértettem valamit?

ps: Utólag visszagondoldva, lehet, hogy az a nagy dudálás mögöttem a motoros volt, de akkor se értem.