Néhány hete láttam a Kopaszi Gátról, hogy egy motoros ladik közeledett fölfelé a Dunán. Még integettünk is egymásnak, én és a fiatal pár, akik az utasai voltak.

Aztán a ladik bejött az öbölbe ahol kiszálltak a Kelenföldi Hőerőmű felőli oldalon. A ladikos meg visszamotororzott lefelé megint a Dunán a Csepel sziget hajlata felé.

Elgondolkodtam ezen a Budapesten ritkának vélt közlekedési módszeren. Honnan jöhettek ezek a személyek? Átkelők voltak Csepelről, vagy lentebbről jöttek a jobb partról?

Hivatásos révész volt e a ladikos ember, vagy csak egy ismerős, aki elvitte szívességből rokonait, ismerőseit?

Üzemel e rév vagy komp szolgálat ezen a részén a budapesti Dunának? Vannak e engedélyezett kikötő pontok a nagyközönség használatára?

Vagyis, kiköthetek e, és ki- és beszállhatnak e magán motoros ladikokból személyek bizonyos helyeken a partokon, vagy esetleg sehol sem, vagy éppen akárhol és mindenhol?

Nagyon sok éve már annak, hogy én magam is motorcsónakban ültem a budapesti Dunán, amikor vizijártasságis, motorcsónakos rokon vitt engem. Akkor a Műegyetem rakparti lépcsős lejárót használhattuk, szabályosan.

Mi a helyzet most ezzel az egész dologgal, ki tudná megmondani?

S akkor most jön a biciklis összefüggés és a lényeg:

Mondjuk, egy vagy több bicajos a Csepel szigeti Vas Gereben utca környéke és a Nagytétényben levő Sörház utca között akar ingázni. Itt laknak és ott dolgoznak, vagy akár fordítva.

Hol van a legközelebbi híd amin átbiciklizhetnek? Mekkora hatalmas kerülővel jutnak egyik oldalról át a másikra?

Ha lenne rév, vagy ha lenne motoros ladik, és ha lenne engedélyezett ki és beszálló hely a partokon, akkor nem lenne ésszerű a dunai biciklis révek ötletét kidolgozni és megvalósítani?