A 18:50-essel akartam volna hazajönni, a hölgy a pénztárnál közölte, hogy nem indul, mert sztrájk van. Odébb álltam, annyira felidegesített, hogy nem vártam meg, míg segítőkészen kitalál valamit. A vasutasok pedig ne játsszák a kutya farkát, ami rendellenesen az ebet csóválja, hanem szálljanak magukba. Elegem van a sok pontatlan, késő vonatból, meg a plakátból, amelyik magyarázza a stadlerek elvételét, egyetlen "elnézést" nélkül.

Ha csak azok kapnának rokkantnyugdíjat és ingyenes ellátást, akik tényleg megérdemlik, akkor mi lennénk Európa legvirágzóbb országa. De sajnos nem ez van, hanem aki teheti leszázalékoltatja magát egy ujjfájás miatt, és a segély mellett feketemunkával tartja el magát. És ez nem nyolc ember, hanem kb. minden nyolcadik.

Ha ezt a jegyvizsgálóknak címezted ("lyukat csinálok egy papírdarabra"), akkor szerintem kérj tőlük bocsánatot.
Ezzel az erővel az informatikusra is lehet mondani, hogy mit akar, egész nap csak kattintgat, a futárra is mondhatnánk, hogy mit akar, biciklizni még a hülye is tud. És még sem mondjuk! Mindegyikre szükség van.
A lyukcsinálás meg csak a felszín...

A sztrájk igenis része a demokrácia eszköztárának.
Arról van szó, hogy egy nagyvállalat sokkal erősebb az egyénnél, emiatt le tud nyomni olyan dolgokat a torkán, amiket nem kéne. Sajnos ma magyarországon ott tartunk, hogy ha a cég sérti meg folyamatosan a munkaszerződést, abból sincs sztrájk, lásd a Suzuki esetét. A másik dolog pedig az, hogy nem véletlenül létezik a kollektív szerződés intézménye. Mert pl. a munkaszerződésedben benne van az, hogy a vállalat szabályozásait elfogadod, viszont azok kialakításába nem szólhatsz bele. Ha egy vezető úgy ébred reggel, hogy a munkavégzéshez mindenkinek lila tangát kell viselnie, akkor kiad egy szabályozást, és onnantól úgy van. A kollektív szerződés ezeknek a folyamatoknak vet gátat, juttatások formájában kompenzációt ad azokért a dolgokért, amikhez mégis ragaszkodik a cég, illetve rendezi azokat a (pl. cégátalakítással kapcsolatos) kérdéseket, amelyekben a munkavállalók nagy része nagyon rosszul járhat. Mondhatod azt, hogy ha egy cég elbocsájt ezer dolgozót, az csak a cég meg a dolgozók baja, de azért nem mindegy, hogy a te adódból ezek egyszerre válnak munkanélkülivé, vagy pedig szép folyamatosan lesznek kiszórva, előnyugdíjjal meg munkahelykereséshez segítséggel hogy fel tudja őket szívni a piac.
Namármost a sztrájk vagy az azzal való fenyegetés szinte az egyetlen módja annak, hogy a kollektív szerződésbe a dolgozók (így közvetve mindenki, lásd fennt) számára előnyös pontok belekerüljenek.
Amelyik cégnél pedig a kollektív szerződésben szereplő előnyök és juttatások teszik gazdaságtalanná a céget, ott nem a dolgozókkal, hanem a cégvezetéssel van a baj. Ugyanis a dolgozónak is elemi érdeke, hogy jól menjen a cég ahol dolgozik, és ezt el is lehet neki magyarázni.

Egyébként én egy nagyon nagy, nem állami cégnél dolgozom, és nálunk is volt olyan, hogy a sztrájkkal való fenyegetőzésig kellett elmenni a kollektív szerződés néhány pontjával kapcsolatban; ment körbe a felmérés, hogy melyik területen hányan fogják letenni a munkát, ha sor kerül rá. Miközben full nyereséges volt a cég, amely nyereség rövid úton - a Seychelles szigetek érintésével - akkor éppen Ámerikába diffundálódott. Tehát ezzel a lépéssel néhány százmillió forintot kerestünk az országnak. Neked is jutott belőle.

A belvárost pedig le kell zárni.
--
a bátor kommutátor