Balatonkenesén, 2007 Szeptember 3-án, a déli vagy kora délutáni órákban történt. Sajnálom, hogy nem fényképeztem le. Nem volt nálam fényképezőgép, és visszamenni eggyel meg nem volt se kedvem, se túl sok időm.

Az Óvoda utca felől, alig elhagyva azt, haladtam a Fő utcán a Széchenyi István utca felé, szabályosan, a menet irány szerinti egyetlen adott sávban. A környék lakott terület, méghozzá a falu központja.

A járda mellett, mint ahogy ott az gyakori eset, sok személygépkocsi parkolt. Nem ritka ott a menet iránnyal szembe parkolás sem.

Egy gépkocsivezető, aki az ablakán előre és oldalra kilógatva tartotta hosszu horgászbotjait, kis híján majdnem felnyársalt és majdnem megölt engem, amikor elhaladtam parkoló kocsija mellett.

Menetiránnyal szemben parkolt az ő kocsija is, és a mellettem elhaladó gyorsabb forgalomban elég közel kellett kerékpároznom hozzá.

Az utolsó pillanatban vettem észre a sötét színü horgászbotokat, melyek a sötét háttérben alig látszottak, ahogyan közeledtem a kocsihoz.

Ezeknek a hegye kb. 40-50 centiméterre álltak ki oldalra átlósan, és kb. 1 méterre a szélvédőtől előrefelé, csaknem úgy mint a lovagi csaták dárdái. Végük a hátsó ülés hátának illeszkedtek, szinte abszolút szilárd támasztékot biztosítva a nyársalásnak.

Ha nem vettem volna észre és nem rántottam volna el a kormányt az utolsó pillanatban, akkor fölnyársaltam volna magamat velük. Tíz-tizenöt km sebességgel mehettem, de hiszem, hogy a gyomromon, a hasamon átmentek volna, damil vezető gyűrüstől együtt.

Szerencsém volt, mert ez halálos lehetett volna, vagy lép-szakadásos életfogytiglani rokkantság számomra. Vagy még alá is mehettem volna a bal oldalomon haladó autóknak. Szerencsére nem lett semmi bajom.

A megdöbbentő szabálytalansága ennek a horgásznak intő legyen számunkra: Vannak közlekedők, akiknek nincs eszük, nincs lelkiismeretük, és halálunkat okozhatják ezekkel a hiányosságaikkal minden pillanatban.