Az indulásnál még csak 5 perc késésben voltunk, kb öten kezdtük a Milliről. Az outi kerékkel rendelkezőket figyelmeztettem, hogy lesz zúzottköves szakasz, figyeljenek a nyomásra. Renato említette, hogy van ugyan egy lassú defektje, de így jár mindenhová.
Boci előre jelezte, hogy utánunk indul el, KAMA3 meg Kőbánya Fixi klub az Etelén vártak ránk, Aghla is már telefonált, hogy beért a vonata. Aghla-val meg Bocival megbeszéltem, hogy Budaörsön a polgármesteri hivatalnál találkozunk.
A város elég nyögvenyelősen ment, mindig szétszakadt a csapat, de a város már csak ien.
Az Etelén Lacusék nagyon vártak minket, ment a hájpó meg a ragmeg. Az aluljáró után az emelkedőn volt kis torlódás, de az eleje felment. A hátulja lépcsőzött, megint összevártunk, de ez csak pár másodperc volt. A budaörsin már gyanús volt, hogy hiányzik a csapat nagyobbik fele, kiderült, hogy az összevárás kezdetét érzékelték, de azt nem, amikor továbbindultunk. A repülőtérnél mondtam, hogy aki félti a bringáját, az menjen a kövesen, és polgármesteri hivatal, de végül mindenki jött utánam. Mentünk egy kicsit a Hosszúréti patak völgyében, Törökbálint depótól meg át Budaörsre. Ekkor voltunk kb 20 perc késésben. Boci és Aghla itt találkoztak velünk, így lettünk 11-en.
A budaörsi polgármesterhelyettes tök rendes volt, bekészítettek nekünk ajándékot. Megbeszéltük, hogy majd utánunk küldik. A budaörsi kistérségnek kész hálózatterve van, most írják ki a közbeszerzést a kerékpárutak engedélyes terveinek elkészítésére. Sajnos a Hosszúréti patak kimaradt belőle, és ezt nem is lesz egyszerű pótolni, mert van olyan szabály, hogy vízfolyások környékén 50m-en belül nem lehet semmit sem építeni.

Mivel nagyon az itiner mögött voltunk, nem mentünk vissza a patakhoz, hanem az 1-es úton raktuk Biáig. Így kihagytunk egy nagyon szép részt, aminek tök kicsi a szintje, cserébe jelenleg eléggé durvák az útviszonyok. Az 1-est szerintem nem kell bemutatnom, a szokásos szívást a durva szembeszél fokozta. Biára épp az itiner szerint értünk be. Már vártak minket a helyi bringás aktivisták, megmutattuk a polgármesternek a civil igényt. Bicskéről telefonáltak, hogy hol vagyunk, mondtam, hogy 4 perccel vagyunk az itiner mögött, ekkor-meg ekkor érünk be. Kiderült, hogy Renatonak defektje van, már összedobtuk neki a szerszámokat meg a belsőt, amikor mondta, hogy megoldotta és jön. Mire elhatároztuk, hogy az eleje elindul, a végén meg pár gyors ember bevárja Renatot, megint elment 10 perc. A biai aktivisták megígérték, hogy a csapat második felét kivezetik a régi 1-es útig.

A durva szembeszél tovább folytatódott. Amikor elindultunk, telefonáltam a herceghalmi polgármesternek, hogy jövünk, de késünk, mondta, hogy akkor vár még egy kicsit. Herceghalomban az a szép, hogy a polgármesteri hivatalhoz fel kell menni egy durva emelkedőn. KAMA3nak szóltam is, hogy ne másszák meg, majd Bicskén összejövünk. A polgármester úr elmondta, hogy a budaörsi kistérség hálózata herceghalomig nyúlik. Ez nekem is új információ volt, pedig a túra előkészítése során voltam a kistérségi irodában, és mutatták a hálózattervet.

A késés és a nagyon durva szembeszél tovább folytatódott, KAMA3-t meg Kőbánya Fixi Klubot a Bicske előtti kereszteződésben értem utol, mondták, hogy ők az eleje. Bicskén kicsit keresgélni
kellett a polgármesteri hivatalt, mert KAMA3-ékat félrevezette egy Ford Tranzit (sose bízz a Ford Tranzitosokban!), de legalább majdnem összejött a csapat, csak Aghla, Renato és Szenzsé hiányzott. Később kiderült, hogy Aghlának nagyon gyors volt a tempó, valahol Budaörs után kiszállt. Volt helyi TV, jópofizás a polgármesterrel, meg minden.

Bicskén megpróbáltunk lánctalpban menni, de csak annyi lett az eredménye, hogy elnéztük az utat,
de egy rövid földutazás és kicsi kerülő után sikerült visszakeveredni a régi 1-esre. KAMA3 bevárta Szenzsééket, mi meg raktuk tovább Óbarokra. Mondanom sem kell, hogy a durva szembeszél folytatódott. Óbarok polgármestere rendkívül lelkes volt,
mondott egy olyan útvonaljavaslatot, ami turisztikai szempontból is jó, kihagy egy rakás szintet, és boldogan jegyezte meg, hogy legalább teljesen ki tudná zárni a motorozált forgalmat onnan. Azt mondta, hogy most nem tudja ajánlani azt az útvonalat, mert rossz minőségű. Jól elbeszélgettünk, KAMA3 és Szenzsé is befutott.

Óbarok után beértünk a Gerecsébe, és a szembeszél ha lehet még erősödött. Bocival beálltunk vállvetve az elejére, és próbáltuk húzni a többieket. Sík terepen akár 20 km/h sebességet is
sikerült elérni úgy, hogy Bocinak 160-as volt a pulzusa. Visszafelé a vonaton mondta, hogy reggel 30-al szokott neki 140-150 lenni. De legalább ez a formáció bevált, nem nagyon volt leszakadozás. Az emelkedőkön akár 12 km/h-val száguldoztunk, a lejtőkön pedig nem is kellett full erőkifejtéssel tekerni, hogy tartsuk a 25-ös tempót.

Tatabányáról annyit tudok elmondani, hogy nagyon durván hosszú négysávos út van ott. Tatabánya elején maradt le KAMA3 és Kőbánya Fixi klub, akik bevárták Bonnie-t, de rájöttek, hogy nem fognak tudni utolérni minket, mert Fixi Klub hajtókarja kilazult. A polgármesterhelyettes várt minket egy rakás szendviccsel, csak már durván az itiner mögött voltunk. Itt is volt helyi tévé, sajtó, minden. Megkaptuk a tatabányai kerékpáros hálózattervet,
és raktutk tovább Tatára. Az itiner szerint 2 percünk volt a 13 km-es távra. Ezt már Ata nem vállalta be, lefordult a vasútállomás felé.
A pelotonban haladás bevált, talán még a szél is csökkent egy kicsit, valamikor 21:25 körül értünk Tatára. A polgármesterhelyettes itt is egy rakás kajával várt minket, de hát 21:41-kor ment a vonatunk. Egy gyors egyeztetés a nyomvonallal kapcsolatban, interjú a helyi TV-vel, és 21:38-kor elhagytuk a fogadót.
A vonathoz akkor értünk ki, amikor a bakter éppen átlépte a síneket, hogy indítsa azt tovább. Szóval mérnöki precizitással volt kiszámolva. Jegyet venni nem volt időnk, de amikor a kalauz meglátott minket, minden további tevékenységről lemondott.

Tébányán volt egy fél óránk, tehát a fontossági sorrendet betartva először bementünk a kocsmába söröket vásárolni, majd megvettük a jegyeket. Talent-el jöttünk haza.

A túra során Budaörsön voltunk a legtöbben, 11-en (a biai aktivistákat és Bonnie-t nem számolva), és hatan értünk be Tatára. Nagyon durva volt, és gratula mindazoknak, akik végigrakták!