"Nehez megszokni:)....hogy kozeledek a zebra fele, es a forgalom leall, en kenyelmesen atsetalok, jo ido van, sut a nap, nem sietek, es erre a volan mogul csak mosolyognak az amberek, en meg nem ertem...hol vagyok?"

Örvendezzünk is ilyen jó benyomásoknak és dícsérő véleményeknek. Tény, hogy egy ország lakosságának kultúráját tükrözi annak autós kultúrája is, még most, a mi időnkben.

Dícséretes az, hogy mennyire észrevehető, mily enyhe és készséges, ráérő és türelmes egy fizikailag gyengébben felfegyverzett gyalogoshoz az autós, amikor megáll a zebránál.

Nem csak megáll bőséges távolságot tartva, hanem türelmesen vár is, mintha ráérne arra, hogy várjon. S rá is ér valóban, mert van neki ideje minden jóra.

Nem berregteti a motorját, nem nyomul előre, és nem kanyarodik a gyalogos háta mögé sem idejekorán, mérgesen elsodorva vagy a sarkára hajtva majdnem, azt érezvén oktalanul, hogy az a gyalogos feltartotta őt.

Egy természetellenes környezetből természetes környezetbe kerülő felvilágosulatlan ember valóban eleinte nehezen szokhat hozzá mindahhoz, ami természetes.

Mégsem marasztalható el az ismerősöd, sem mindaz aki felvilágosulatlan amig jobbról nem is tud, mert hiszen jobbat sose látott, és szokatlan neki a rendes, a normális, és a jó.

A belülről jövő kedvesség és türelmes vérmérséklet pedig ott lappang minden esendő emberben, csupán saját élet szellemét kell öntudattal beállítania minden környezetben, e kérdésre válaszolva:

Ember akarok maradni méltóságteljes viselkedéssel, vagy egy emberségemből kivetkőzött és gátlástalan, vér-ösztönü, vadon élő állat?

Ha az előbbit választom, akkor elsőbbséget adok a zebrán, vagy nem nyomom hátulról az előttem sorban álló személyt a boltban vagy a postahivatalban.

Ha az utóbbit választom, akkor az állatias vér-ösztönöm az uralkodó vonásom, és én attól egy gyenge ember vagyok. Így nem is illek bele egy kultúrtársadalomba, és nem vagyok résztvevője egy olyan társadalmat kialakító embercsoportnak.

A szegényes magyar autós kultúrát mutatta meg kontrasztban a fejlett angollal az ismerősöd, és énnekem, mint Magyarverő Magyar Balázsnak a magyar zebrán, megint ki kellett engednem egy kicsit a gőzt.

Rám még nem mosolygott magyarországon magyar rendszámu autós, csak el akart gázolni dühös, legjobb esetben közömbös fapofával majdnem mindegyik a zebrán.

______________
Gyíjja!
Ellenőrizetlen