h, 2006-11-27 01:36 — Hedgehog
A kerékpáros kultúra terjesztéséről és egy élhetőbb város kialakításáról szóló, vetítéssel egybekötött beszélgetésről tartottam a Szimplából hazafelé. Vígan gurultam a Damjanichban a Dózsa felé, miközben arra gondoltam, már csak egyetlen perc és otthon vagyok.
Ezen gondolatmenetembe szólt bele az az autó, amelyik a Nefelejcsből kihajtva elütött. A két sávot elválasztó szaggatott vonaltól kb 40cm-re meg is állt.
Az ilyenkor szokásos, "mindenlassantörténik" természetesen lejátszódott: ez nem fog megállni, már én sem fogok tudni megállni, na most ügyelni kell az esésnél, hopp ez az arcom és az állam volt, remélem majd nem látszik meg örökre a nyoma, az orrom nem ért le és ez jó, most jön a hengergődzés, na most nem szabad felállni, talán minden rendben, nincs rendben, nagyon szédülök, nézzük csak sorjában, és emlékszem mindenre, tehát nem veszítettem el az eszméletem, ez is jó. tovább »