Itten felvetődött, hogy páran Budapestről ellátogathatnánk Debrecenbe, körbetekerni a várost és bulizni az ottani bringásokkal. Imitt az időpont is körvonalazódott: március 21-22. Mehetünk sokan vagy kevesen, furgonnal vagy vonattal, alhatunk valamelyik kollégiumban. Gondoltam, nyitok egy külön topikot a további részletek megbeszélésére.

A bringások a városban olyanok, mint az A a B-ben.
A: ...
B: ...

A válaszokat majd felhasználnám, természetesen nem saját ötletként, hanem hivatkozással.

"(..) Ha csúnyán akarnék fogalmazni, akkor mondhatom, mára Budapest alkalmatlan lett a kerékpározásra. Minden szépségével együtt egy büdös, koszos és félelmetes metropolisz lett belőle. A színek elvesztek, minden szürke. Ahol régen erdő vagy mező volt, ott most lakóparkok, ipartelepek tornyosulnak. Legszembetűnőbb ez a Fóti úton. Régen olyan érzés volt menni rajta, mintha az ember egy erdőben bringázott volna, mára minden pesti bringás tudja, milyen lett.  tovább »

Kedves IV., XIII., XIV. és XV. kerületiek, dunakesziek, fótiak, meg akiknek még kedve van jönni! Egyéves a Magyar Kerékpárosklub Észak-pesti területi szervezete, és ebből az alkalomból közös tekerést szervezünk keresztül-kasul Észak-Pesten.

Indulás vasárnap (november 16.) de. fél 11-kor a Jászai Mari térről. A tér északi oldalán lévő parkból indulunk.  tovább »

Harmincéves versenygép. Muffos-ragasztott Alan alu váz, még az első aluk közül, nyolcvan körül Girót nyertek ilyennel. Szinte teljesen Campagnolóval felszerelve, kivéve a Galli fékeket és az 53-as első tányért "Ernesto Colnago" gravírozással. A váz 51-53-as és aluszínű, az alsó csövön és az üléscsövön fekete-piros-fehér német trikoloros matrica. Ez egy nagyon ritka bicikli. Kép sajnos nincs róla.  tovább »

Múlt szombaton történt, azért csak most írom le, mert nem akartam fölöslegesen kelteni a feszültséget a CM előtt, volt belőle éppen elég.  tovább »

Harmincéves korában, e hét szerda este elhalálozott egyetlen biciklim, Bicó. Női versenykerékpárként kezdte a hetvenes évek legvégén, aztán sokat pihent egy padláson, míg hozzám nem került. Hűséges társként tűrte el a szeszélyeimet, versenybringa létére elviselte magán a taposópedált, az egyenes kormányt, a rá nem illő fékkarokat, a 32-es külsőt és a váltó hiányát. Mások sokszor fanyalogva nézték, de nekem ő volt a legszebb. Nem szenvedett sokat.  tovább »

Állok a pirosnál a sor elején, épphogy lekéstem a sárgát, és szabálykövető napom van. A kanyarodósáv élén sötétkék kombi, a volánnál zsíros arcú negyvenes vállalkozó, letekeri az ablakot, rámkiált.
- Heló!
- Jónapot!
- Te vagy a második, aki megállt a pirosnál. Reggel óta ezt figyelem.
Nyilván ő az autós Becherpig, gondolom, de mondani nem ezt mondom, hanem ezt:
- Sokan megállunk ám!
- Hát nem tudom. Én csak azt látom, hogy cikáztok, mint a fecskék.
Mutatja a kezével, hogy hogy cikázunk. Sosem lesz zöld?  tovább »

Mivel GriN nem ér rá, az ő és a többiek engedelmével én venném kezembe az e szombat éjjeli tekerést. Találkozó 9 előtt pár perccel az Erzsébet téri kacsaúsztatónál, indulás kilenckor. Viszek sütit.

Tihany-Tihany kiskör. Mentünk volna többet is, de egy kisebb baleset miatt több mint három órát csúsztunk.